"Meg gyütt a segíj!"

Jöhettek mehettek, de ilyen rajok sosem lehettek!

Szeretném nektek bemutatni Rokkót, a márka független sukár láshó shávót. Tipikusan az a rajherceg, akinek sokkal szebb zsírpárnát sikerült növesztenie a köldöke köré mint némely fajtársának! (Ezt nem tudom, hogy ki írta, de geci nagy szöveg :D)

Új sorozat indul az Agyiszint blogon, egyfajta visszapillantás jelleggel. Mivel a látogatók többsége nem csak hogy 1 hónapra, de egy napra visszamelőleg sem érdeklődik a megjelent posztok iránt, így akarva-akaratlan rengeteg jó cikkről maradhattak le. Ráadásul az újabban hozzánk érkező kedves olvasók kapnak egy kis ízelítőt az egykori "agyiszintből" A posztokat változtatás nélkül közöljük, az akkori képanyaggal és az esetlegesen akkoriban megjelent kisérő szöveggel. A poszt peremierképén látható, hogy pontosan mikor jelent meg, ki a szerző, és hányan kommenteltek hozzá. A poszt végén lévő kis képre kattintva megnézheted az eredeti posztot.

" Begyütt az öt egyforma, nyertem a kazalpízt! Lesz végre pólóm is, meg a fogsorom se lesz csorba, csak figyejjétek, okosságga kőtőm el a vagyonkát!"

Azt hiszem a képeken szereplő Angel Dark fantázianevű úrról, tökéletesen elegendő mindaz amit a bemutatkozásában közöl, illetve a képeken magáról mutat...

Csöves vagyok, hímringyó · 2010. október óta · Angyalföld, Budapest, Hungary

Nem vagyok ólcsó,de a dolgom jól értem....
hitelt adók nyúgdijig....
távózás után reklamációt nem fogadok el...
sem kártéritési igényeket....

Ez a csávó tudja hogy kell élni. Ezért menő a tizenéves Passat meg a Kojak nyalóka...

Szegasztok (direkt írtam g-vel, retro konzolosok előnyben)!

Csütörtökön már írtam pár sort a NoALibi elnevezésű zenekarról (valahogy a nevükről nekem is rögtön a No Thanx ugrott be). Említettem akkor, hogy nem utoljára szerepelnek ők jelen blog hasábjain és most itt is a következő poszt ami róluk szól – részben. Csak azért részben, mert ahogyan GalaxyRose kollegina is említette a kommentjében, a NoALibi-s fiúk is echte ’’elkurvultak’’, átadták magukat a médiának és ahelyett, hogy szerényebb közönség előtt játszanának szívből, inkább szépen széttették a lábukat a gonosz PR-gépezet előtt.

Most már tinikedvencek lettek. Lehet, hogy nincs autotune a zenéikben, de akkor is pont ugyanolyan igénytelen tucatzene mint amilyeneket a VivaTV-n láthattok nap mint nap. De álljunk meg akkor itt egy kicsit. Mik az életképes lehetőségei egy friss, gyorsan fejlődő kis zenekarnak hazánkban? A kilátások alapvetően nagyon rosszak. Hogy pontosan mire is gondolok, arról majd az alanti videó után írok egy kicsit hosszabban is. Lessétek meg, vonjátok le a következtetéseket, és utána folytatjuk tovább:

Srácok, emlékszem még amikor megkaptam az első gitáromat. Arra gondoltam, hogy majd én is híres zenész leszek, hatalmas közönség előtt fogok játszani, és évről évre teszem le az albumokat az asztalra. Ez egy faszság. A gyerek eleinte űrhajós, meg régész szeretne lenni. Aztán ahogy növekszik, úgy nőnek az álmai is. Van egy bizonyos korszak amikor a keblünkre ölelünk olyan álmokat, miszerint mi világhírű rockzenészek leszünk és alapozzuk mindezt arra, hogy van fogalmunk arról, mi is az a G-dúr. Aztán az álmok szertefoszlanak. Rájövünk, hogy az élet nem egyszerű, amit mi gondoltunk annak, az csupán a cukormáz. Édes, illatos, de ha lekapargatjuk akkor felsejlik alatta a valóság. Persze ha az ember valamit igazán akar akkor azt idővel (és kemény munkával) el is tudja érni, de vajon kell ez neki igazán? Feltettem a kérdést, hogy mik is az életképes lehetőségei egy újonnan alakult zenekarnak. Nos, ha valóban nagy ismertségre és sikerre vágyik akkor mindenképpen külföld felé kell nyitnia. Mindezt azért mert idehaza a fogyasztói közönség nagyrész egyszerű zombinépség, tudatmanipulált sereg akiknek az a jó ami a tévé szerint jó, és azt vesznek meg amit a tévé elad nekik előbb fejben.

Ez pusztán marketing srácok, de mélyebben ne is menjünk bele mert majdnem minden nap ezt verem a fejembe a suliban (most is onnan írok). Szeretném az egyik kedvenc hazai zenekarom, a Heaven Street Seven példáját hozni: a srácok annak idején angolul kezdték a dalszövegírást, aztán miután látták, hogy akkor még egyeduralkodók itthon abban a stílusban amit képviselnek, váltottak magyarra (és milyen jól tették). Ők a pozitív példa. Ugyanakkor történetükben ott leledzik a tény, hogy a kezdetek kezdetén bizony angolul nyitottak. Miért? Mert felmérték a lehetőségeket. Ennyi. Tucatnyi olyan zenekart tudnék mondani akik külföldön híresebbek mint itt, pedig a gyökereik ehhez az országhoz kötik őket. A Zagar például sokkal jobban fut Bécsben, vagy Berlinben mint idehaza egy-egy fesztiválos koncerten. Ezek a NoALibi-s srácok is inkább befarsultak, eladták magukat. De ha fenn akarnak maradni a felszínen ebben az országban, akkor bizony ez volt a lehető legkönnyebben járható út számukra.

Pár napja láttam először a Takarékpont legújabb reklámját, amiben Sub Bass Monster végül Fluor Tomit osztja ki, és poén is, csak azt sajnálom, hogy végig Fluor énekel. Egyébként ki emlékszik Sub Bass Monsterre? Amikor én kisebb voltam (tizenpár éves), még igen ismer arcnak számított a magyar zenei iparban, és (főleg a ami felhozatalt áttekintve) jó volt.

Persze ettől függetlenül fenn áll a kérdés, hogy a bankok mostanság miért tekintik egyre inkább célcsoportnak a fiatalságot, mert hogy ez a reklám, ahogy az utolsó Erste Bankos az agyhalott csajjal, amiben...

"Tudod, hogy már egy egész hete járunk?"
Nem, nem tudom, az anyádat basszad szája...

...biztos nem a nagyanyámnak készült, vagy a szüleimnek, mert egyszerűen annyira infantilis ez az egész, hogy az szinte már fáj. Természetesen megértem a bankok álláspontját is, mert amíg a dolgozó szülők egyre inkább fogják a garast ahol lehet, addig csimotáik két kézzel szórják a pénzüket amíg lehet. Elég elnézni az Arénába vagy a Westendbe...

Csak azt nem tudom, hogy ez a nagy akció most a fiatalság takarékosságra neveléséről szól-e (ami jó lenne), vagy csak a bankok megpróbálják behozni a kiesett pénzeket, mert lehet anyu meg apu nem teszi a bankba, de a gyereknek simán odaadják. Egy viszont biztos: én remélem, hogy azért annyira nem nézik ostobának a fiatalokat, hogy Fluor Tomikáért majd takarékpontosak lesznek (mert Sub Bass Monstert szerintem a mai tizenévesek 95%-a rohadtul nem ismeri már fel), ahogy a lobotómiás vöröskét sem veszik komolyan, mert "biztos háttérrel könnyű az álmodozás"...

Mindenesetre Tomika igencsak magára vehetné a reklámszlogent, ha lehet általános érvénnyel, mert nekem nem hiányozna ha eltűnne a képernyőről...

Egy rajtam kívülálló okból úgy alakult a helyzet, hogy ma a tervezett dolgok ellenére a poszt élesedése után mégsem lehetek itt, hogy részt vegyek az esetleg kialakult vitában, amiért elnézést kérek. Azért hajrá. A "túl hosszú" típusú kommentekből nem kérek. Tudom, hogy hosszú, én írtam...

Ha egy külföldi megkérne engem arra, hogy fogalmazzam meg neki egyetlen mondatban hazánk, Magyarország jelenlegi állapotát és szerepének lényegét, akkor azt mondanám neki: baszod, ez itt egy banánköztársaság.

Nem röhög, nem hördül, és nem kötekedik. Nem röhög, mert aki szerint a banánköztársaság egy vicces szó, az nyilván nem tudja, hogy az országnak ezzel a besorolásával inkább sírnia kellene. Nem hördül, mert ez nem „antimagyarizmus” (még ilyen gyökér kifejezést öcséim), hanem csak egy meglátás. És nem kötekedik, mert pontosan tudom mi a banánköztársaság, és véletlenül sem akarnék a szükségesnél szorosabb párhuzamot vonni hazánk és valami dél-amerikai látszatdemokácia között. Viszont ettől eltekintve ez az ország igenis egy banánköztársaság*. És most pont leszarom ezt az egész „Magyarország a világcsakra, meg a kiválasztottak földje, stb.” baromságot, illetve a másik műmájer baromságot, ez az „egy az ország, egy a zászló” ideológiát. Kurvára messzire vagyunk mi attól, hogy egy megidealizált nemzeteszmény alatt mind egyesüljünk higgyétek el nekem.

* A banánköztársaság kifejezést pejoratív értelemben olyan (általában latin-amerikai) országokra használjuk, amelyek politikailag instabilak, élükön egy látszólag demokratikus, viszont korrupt és sokszor törvénytelen eszközökkel kormányzó párt (olykor diktátor) gyakorolja a hatalmat. A „banán” szó a térség alapvető árucikkére, míg „köztársaság” ironikusan a helyi politikai viszonyok operett-jellegére utal.

Persze ettől függetlenül én még szeretem ezt az országot. Innen származik a családom, ide születtem, itt nőttem fel, most itt dolgozok. Itt jártam iskolába, itt lettem szerelmes, és bár közel sem mondhatom, hogy bejártam az egész országot, de azért jártam már épp elég helyen az ország jelenlegi és történelmi határain belül (ami mellesleg számos „nagy magyar hazafiról” nem mondható el).

Viszont valami okból kifolyólag mégse furcsa és idegen számomra az, hogy egyre többen és többen másként vélekednek erről az országról, mert jobban megnézve azt, amiben élünk tökéletesen érthető az ő nézőpontjuk is. Ugyanis amellett, hogy tisztában vagyunk egy ország adottságaival és pozitív értékeivel, még nem szabad megfelejtkeznünk ugyanazon ország, tágabb értelemben vett nemzet, és ország (mint terület) „sötét oldaláról” sem (és persze vica versa). Az egyik leglényegesebb probléma az, hogy köszönhetően számos múlt és jelenbéli eseménynek a lakosság egy igen jelentős hányada (így vagy úgy, de) végletekbe bocsátkozik, amennyiben a mi kicsiny hazánkról van szó. És bár a világ sosem olyan egyszerű, hogy feloszthassuk a „kétféle ember van…” analógiával, mégis meg lehet határozni két igen jelentős csoportot.

És gimnazista. És minden bizonnyal pénz költ. És minden bizonnyal szexel is. Elkeserítő...

Hát ébredj Magyarország! ITT tartunk! Én amikor meghallottam az "L Miki bulizik Pam Pam" refrénű szuperslágert, azt hittem, nem lehet fokozni. Sajnos de! a Következő muzsikához jó nagy kitartás és étvágy kell, de MEGÉRI megnézni, mert ilyet se sűrűn látunk. Amúgy is a pofám leszakad. Ezeknek már mindent szabad?...

"Ez az élet nem bánom,
olaszos a világom.
Ferrari, Róma, Milánó
Mesim Italiano"

 "A környéken én vagyok a gigolo,
kocsik meg a lányok nekem ez valo.
Járom én a diszkókat, a bulikat,
felszedem a legdögösebb csajokat.
Olaszosan bevágom a hajamat, felteszem a legfényesebb láncomat.
Fényesre mosatom a kocsimat, így hordom a bulikba a csajokat.
Így járom az utam ez az életem, ki mit beszél rólam ez nem érdekel.
Ha eljönne az igazi szerelem, nem járnék el más lányhoz már soha sem."

Üdv Mindenki!

Gyík(h)arc vagyok, egyelőre próbaidőt letöltendőként igyekszem a kedvében járni minden látványosságra éhes itt, az Agyiszinten portyázó júzernek és júzerinának! A lehetőségért és a nekem kölcsönzött bizalomért nagy köszönettel tartozok Fűúrnak, csalódásnak esetemben helye nincs, Főnök :)

Hoztam Nektek kóstolót, mi is lesz majd itt a repertoárban!

 Hamisítatlan alfahím: "Vázze, de csípi a szemem az izomszag!"

Emlékszik még valaki a Fekete vonat című zenei formációra? Nem igazán hiszem, de nem is ez a lényeg, ebből talán elég annyi, hogy volt egyszer egy Fekete Vonat nevű roma hip-hop együttes, akik 1997-től körülbelül 2001-ig viszonylag ismert alakzatok voltak a magyar zenei világban.

Azóta már szétrebbentek, tőlük "kaptuk" például L. L. Juniort, de úgy általánosságban igaz rájuk, hogy egyik erre, másik arra, és bár végleges feloszlásukat sosem jelentették be 2004 óta nem igen hallattak magukról. Alapvetően negatívumokat nem igazán tudnék hirtelen a zenéikkel kapcsolatban felemlegetni, mert őszintén megvallom: nem hallgattam őket se akkor, se most. Viszont a mai poszt apropója nem ez, hanem a zenekar egy másik tagjának visszatérése a magyar zenei piacra, nevezetesen Mohamed Fatimáé, akin keresztül zenei producere igencsak igyekszik újraélni az L. L. Junior sikersztorit, s ehhez nem rest lopni sem.

Íme Fatima visszatérő száma: