…eszmefuttatás, mert az már úgyis régen volt. Talán feltűnt már egyeseknek, hogy a rajongói posztok alatti kommenteket mennyire érzékenyen kezeljük, és hogy – nem túlzás – meghúztunk egy bizonyos határvonalat. Ez az a határvonal, amit ha átlépett egy-egy hozzászóló, a minősíthetetlen véleményével, akkor a komment eltűnt, mintha sosem lett volna ott. Szerencsére ez jobbára csak az anonim kommentelőket érintette. Hívhatjátok cenzúrának, lehet minket utálni ezért, de attól még ezt meg kellett cselekednünk. Átrágtuk már magunkat a többiekkel nem is egyszer ezeken a dolgokon, és megállapodtunk, hogy ez volt az egyetlen megoldás. Én is töröltem néhány kommentet már az említett posztok alatt, és nem is bántam meg semmit. Jobb, hogy eltűntek. Hiszen mire fel fikázza néhány olyan alak a törzs-olvasóinkat, akik életükben először járnak ezen a blogon (akkor is csak savazás céljából)? Az életkorukra is nagyon kíváncsiak lennénk. Este Szavazás érkezik ezzel a témakörrel – ne felejtsetek el felnézni Ti sem, olyan 19:25 magasságában.
Mikor elindult ez az egész Pályázati felhívás – Láwoljatok minket csajok! ♥ dolog, akkor még mindenki jó ötletnek, egy egyszerű poénnak vélte. Aztán kiment az első ilyen poszt, amelyben pontosan kettő (azaz 2) darab képet vélhettetek felfedezni, méghozzá egyik törzs-olvasónktól, littleduck-tól. Egy darabig egészen normális hozzászólások érkeztek a képek alá, majd akadt egy pont, ahol megtört az egész, és bekövetkezett az, amire titkon azért mi is számítottunk. Egy élettelen, a világgal szemben álló droid elkezdte savazni a képeket. Természetesen anonim komment volt (most már ne is keressétek, mert töröltük), ami nem is meglepő. Ahogyan az sem, hogy elindult a lavina – a csordaszellem, mint olyan, az anonim gyógyegereknél is tökéletesen működik, ezért ha az egyik ribancozik, akkor az utána következők is rá-rá tesznek erre még egy lapáttal. Szegény littleduck le lett hordva mindennek, méghozzá olyan emberek által, akik azelőtt, és valószínűleg azután sem jártak, illetve járnak vissza az oldalra, mint rendszeres látogatók (gyanítom, az újraindult Excsajok blogon annál többször fordulnak meg, egy-egy kiadós matyizás céljából). Olyan alakok ők, akik névtelenül ribancoznak, de fogalmuk sincs, hogy pontosan milyen blogon is járnak tulajdonképpen (nekik mondom: Agyiszint!). Cifra oltások. Szánalmas érvelések. Ezek mentek egy darabig. A pohár meg csak egyre jobban telt befele.
Én azon sem lepődtem volna meg, ha littleduck soha többé nem néz fel erre a blogra, mert annyira kikészítették volna ezek a vélemények. Aki (akik) pedig beírta (beírták), az (azok) soha többé nem tér (térnek) vissza ide, mert minek is, ugye. És így veszítünk el egy törzs-olvasót, néhány értelmi fogyatékos barom miatt. Túloztam, de majdnem ez lett a vége. Ami nálam betette a kaput, az az egyik soron következő rajongói poszt volt, amiben egy olyasvalaki szerepelt, aki számomra mindennél (és mindenkinél) fontosabb. Az anonim idióták ott is aktivizálták magukat, és benyögték a legszánalmasabb kommenteket, amiket eddig ezen az oldalon láttam (pedig nagyon régóta jelen vagyok már, láttam elég sok mindent). És ez volt az a pont, ahol Iván barátomnál betelt az a bizonyos pohár, és berekesztette az anonim kommentelés lehetőségét. Jól tette. Sokan fellélegeztek, hogy majd akkor ezek után minden más lesz. Más lett? Lényegében igen. Sokkal nyugodtabb minden. Nincsenek elsőzők, nincsenek reklámozgatók, és nincsenek a rajongók sem lebüdöskurvázva. Mert az egy dolog, hogyha olyanokat fikáztok (és ez most csak páraknak szól, ergo akinek nem inge, ne vegye magára) akiket mi is fikázunk, hiszen elkurvult a mai fiatalság, megírtam már nem is egyszer. De a saját rajongóink nem azt érdemlik, hogy le legyenek baszva egy-egy kép miatt. És pont. Ezután pedig mindenki azt ír, amit akar. Nem érzem magam semmivel sem többnek attól, hogy valaki a testére (avagy papírra) írja a nevem, de jól esik, hogy fut ez a pályázat, és hogy ennyi kép érkezik. Megértem, ha néhányaknak szúrja a szemét ez a pályázat. Megértem, ha ők nem értik miért teszünk ki ilyen képeket. Nem kell a válaszokat keresni, srácok. Ha itt posztolnátok naponta, és az életetek része lenne az Agyiszint, akkor megértenétek, hogy miért becsülünk minden egyes rajongót ennyire. De én hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni: nincs többé cenzúra a részemről ezeknél a posztoknál (majd ha újra szükség van a cenzúrára, akkor riasztjuk Századost, aki ebben profi), és írhattok, amit jónak láttok. Egy poszt miatt (amiről fentebb szóltam) viszont harapok, ezt fogadjátok el, kérlek titeket.
Végezetül pedig következzen egy rajongói kép, amit nemrég kaptam. Szerintem semmi gond nincs ezzel a képpel, egyáltalán nem kihívó, vagy erotikus, vagy akármi – most néhány anonim kommentelő biztosan találna még rá jelzőket, de ők már ide nem írhatnak, ugye. Az én véleményem az, hogy ez a kép aranyos. Ha bárkinek más véleménye van róla, akkor azt szívesen meghallgatom. Mindenesetre én köszönöm szépen a képet Rebusnak, és remélem, hogy a jövőben is figyelemmel kíséri majd a blogot, ezáltal nemcsak az én, hanem a többiek munkásságát is.
u.i.: valaki (vagy valakik) küldjön már soron kívül Veron-nak is egy (vagy több) rajongói képet, legyen oly szíves, mert kiadtuk ugyan, hogy csak a csajok láwoljanak minket, de a női szerkesztőkre pont nem gondoltunk. Veron nevében is nagyon megköszönnénk, ha valaki küldene képet az ő nevével is. A jutalom egy kétgombócos eper/citrom fagyi a legközelebbi Agyiszint-meetingen (ami ugye május végén esedékes, ha jól tudom). Köszönjük!
