Úgyis annyi a szar mostanában, hogy mindenki töke tele vele, így azt gondoltam ki ma estére, hogy belövöm ide ezt az egy napot körülbelül 11 percbe sűrítve. Jómagam szeretem a balatoni nyarakat, gyermekkorom óta számos nyarat töltöttem lenn, és egy-egy ilyen videó mindig megnyugtat.

Nekem az egyik legszebb emlékem kötődik egy ilyen balatoni éjszakához, melyet egy a Balatonba telepített kempingszett körül töltöttünk el a fiúkkal-lányokkal, meg persze jó néhány üveg szesszel a csillagok alatt. Ha nektek is van valami hasonló (nem feltétlen balatoni), meghatározó nyári vagy nyáresti élményetek, osszátok meg velünk, hátha attól jobb kedve lesz az olvasóknak...

Az idő a mai napon elég szépen átfordult borongós, őszi hidegbe de ez sem tántoríthat el minket attól, hogy megosszunk veletek egy igazán rajos maffia hétköznapi életébe (értsd: mikor nem maffiáskodik, rajoskodik a telepen vagy farkalja a pujaricákat) betekintést engedő fotó-sorozatot. Mivel mikor ezen posztot írom odakinn már javában lóg az eső lába, nem is szaporítanám tovább a szót. Kezdjük rögtön egy belvárosi utazással. Pujáró barátunk felkerekedett a spanjával, hogy kicsit elorientálódjanak a megszokott környezettől és a belváros szívében keressék a szórakozást. Nem vagyok benne száz százalékosan biztos, de mintha ezen BKV-jármű a 4-es/6-os villamos lenne, a háttérben pedig ott a Margit-sziget bújna meg. Ha végigkövetjük ezt az útvonalat akkor lehetséges, hogy a telepi rajok vagy a Blahára, vagy egy kicsit tovább, a Nyugatira tartottak. És mindannyian tudjuk már, hogy ha Nyugati akkor Westend City Center. Bizony. És így keverednek a rajok az ott lébecoló new-generation emósokkal. Monster-t valaki?

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

''Aki hülye, az haljon meg'' – tartja a mondás, de mi van azokkal akik még az átlagosnál is sokkal hülyébbek? Hát ők menjenek valóságshow-ba, ilyen egyszerű az egész.

Augusztus 22-én startolt az Aranypart elnevezésű új agymenés a Viasat3-mon és már most elég szép nézettséget ért el. Aki valaha is olyan mélyre nyúlt a média mocsarának bűzös mocskában mint én, az éles kontrasztot vélhet felfedezni a Viasat3 különféle műsorai és a konkurens csatornák (RTL Klub és TV2) műsorai között. Amíg utóbbiak az öregasszonyokra zúdítják az igénytelenség láváját, addig a Viasat3 mindig is arra törekedett, hogy profi munkát végezzenek minden kezük közül kikerülő adás alkalmával. Profi vágásokat és profi zenét alkottak, mindeközben az igazi babérokat az a ValóVilág aratta le amely nagyjából abból állt, hogy egy vicces kedvű műsorvezető bejelentkezett élőben kb. 5 percre majd 1 órán keresztül összevágott részleteket mutattak a villalakók cseppet sem hétköznapi kalandjaiból.

És ha már ValóVilág, akkor elmondom, hogy hamarosan indul az 5. széria is úgyhogy már előre élesíthetik az sms-küldésre specializálódott telefonjaikat azok akik nem tudnak meglenni VV Alekosz nélkül. Na, pont ők azok akik ízesen káromkodnak ha a sorozat elmarad. De térjünk vissza az Aranypartra, még ha csak képletesen is.

Hiába profi az egész szerkesztőgárda, hiába tökéletes az audiovizuális élmény hogyha maguk a a műsorban lévő szereplők segghülyék. Betettek pár fiút meg pár lányt egy Balatonon lévő szállóba és úgy, hogy természetese az egész be volt kamerázva, nem mellesleg egy kisebb stáb is be-be nézett olykor hiszen a falakon kívüli kalandokat is meg kellett örökíteni. A Mastiff Hungary segédletével készült produkció nem titkoltan a magyar Jersey Shore próbált lenni, tulajdonképpen a benne lévők szellemi szintje csupán egy nagyon kicsit tér el az amcsi kollégákétól.

A South Park óta tudjuk, hogy a Jersey Shore egy emberiség elleni bűntett és bevallom elég kíváncsi lettem mikor megtudtam, hogy a Viasat3 is egy ilyen műsor forgatásába kezdett a nyáron. Az eredmény is pont az lett amilyet vártam: profi munka, de kritikán aluli fiúk/lányok. Sokszor találkozunk itt a blogon is identitászavaros fiatalokkal, hát ezt most már a tévében is meg lehet tekinteni. Buli, pia, szex – tulajdonképpen ezekről szól a műsor. De ezekről szól az élet is, nem? Csakhogy a készítők elkövették azt a hibát, hogy beleépítették a munkát is a valóságshow-ba. A szereplőknek dolgozniuk is kell, a megszerzett pénzt pedig természetesen arra költhetik amire csak akarják. Egyáltalán nem volt meglepő, hogy az egyik tag (Szandra az Éden Hotelből) már 1 hét után otthagyta az egész bagázst mert neki büdös volt a munka. A jelenleg futó epizódokban is szinte csak azt lehet látni, hogy – egy-két kivételtől eltekintve – mindenki magasról szarik a munkára, inkább azon filóznak, hogy kivel lehetne összefeküdni.

Túl sok negatív példát mutat tehát a sorozat, de ezeket legalább hihetően teszi. A Folytatás után megtekinthetőek a szereplők, ki-ki a saját maga által írt kis bemutatkozó szövegével. Én speciel jót röhögtem mindegyiken. Érdemes hát kattintani.

Sziasztok!

Talán feltűnt már pár embernek, hogy az utóbbi napokban nemhogy egyáltalán nem posztoltam, a blog(ok)on sem adtam semmi életjelet magamról. Ennek oka nagyon egyszerű: kórházban vagyok már 4. napja (mikor ezen poszt kimegy már 5.). Hogy miért, az nem olyan lényeges – legyen elég annyi, hogy saját magamnak köszönhetem, hogy ide kerültem. Unalmas itt, hiányzik elég sok minden és elég sok mindenki de úgy néz ki hétvégére hazajöhetek. Az is valami legalább. Délelőtt sikerült felcsatlakoznom az internetre egy közelben lévő McDonald's segítségével, úgyhogy amíg megebédeltem volt időm visszanézni a korábbi posztokat az elmúlt 1-2 hétből. Sajnos a nyár és a nyárral együtt járó szabadidős programok (strand, kirándulás, napozás, henyélés a kertben) észrevehetően rányomták a bélyegüket az Agyiszint.hu-ra: borzasztóan megcsappant a napi posztok száma. Múltkor volt kinn egy olyan poszt (sajnos a címére már nem emlékszem de egy szerelmes pár volt benne) ami annyi negatív kritikát kapott közel 2 és fél/3 óra alatt, hogy valaki már törölte is. Nem azt mondom, hogy a mostanában kikerült posztok gyengék lennének mert nem azok (néhány kivételesen szartól eltekintve) de nyáron ezt nem lehet erőltetni. Olvastam, hogy Kocsonyának (aki most tulajdonképpen egy személyben vezeti a blogot) két választása volt: 1. vagy szerkesztői felvételt hirdet és bízik abban, hogy jelentkeznek majd néhányan akik szívesen posztolnának nyáron is, vagy 2. nyári szünetet hirdet ki a blogon és kb. szeptemberig az egyetlen legfelül lévő poszt a Flame War poszt lett volna – meglátásom szerint az utóbbi döntés lett volna a helyénvaló. Higgyétek el nekem, 2 év alatt láttam én már itt sok mindent de még sosem volt annyi "Szerkesztőt felveszünk" pályázat mint idén. És ez azért elárul valamit. Sokan húzták a szájukat az olvasmányok, a hosszabb posztok miatt (persze a másik tábor meg pont ezeket kedvelte) úgyhogy elindítottuk a Titkos Ellenállást ahová minden olyan poszt kikerül, amelyeknek itt nem igazán lett volna/lenne helye. Szeretem mindkét blogot de én jelenleg egyikkel sem tudok foglalkozni. Az Ellenállást hárman alkottuk meg, tehát amiatt nem aggódom – Kocsonya és Vanson ügyelnek rá. De az Agyiszinttel nem tudom mi lesz. Személy szerint tulajdonosi jogot adnék mondjuk KulturbarbárSzelektátor kollégának aki már elég régóta jelen van és a régi Agyiszint, a rajos-emós vonal egyik zászlóvivője – szerintem az ő vigyázó tekintete jót tenne a blognak és kezei alatt nem tűnne el az egész a süllyesztőben. Erre még később kitérek. Bocsánat a hosszú bevezetőért de tulajdonképpen egyedül vagyok a kórházi szobában és jobb dolgom, meg internet-kapcsolat nem lévén csak a billentyűzetet koptatom. Lapozzunk hát.

Úgy tűnik ebben a rohadt nagy nyárban már a napiszarnak se futja posztokra, hiszen a mi egyik (megjegzem: már két éves) fan képünket kínálják a: http://www.napiszar.com/kepek/2011/07/08/rajos-cepceg/#respond posztjukban, mint igazi rajos képet.

Bár a napiszar csak a kezdetekben számított igazi ellenfelünknek, mert azóta mi elhúztunk egy valamelyeset értelmesebb és mértékadóbb irányba, de ez azért mégiscsak rendesen nívón aluli. Hogy miért? Mert anno még ők anyáztak, amikor egy-egy kép hozzánk is kikerült, most meg kétéves képeket nyúlnak le, és azokat hamisan tálalva hamis látszatot keltenek. Még szerencse hogy szövegírással ők sosem fáradnak...

Szép volt fiúk, így tovább...

Hivatkozott posztunk: http://agyiszint.hu/bypost/2009/07/06/verseny_45

U.I.: Isnyu, ott is te vagy Isnyu, vagy csak egy véletlen egybeesésről van szó? :D

Itt a nyár, itt a jó idő (már amikor nem éppen leszakadni készül az ég) – az egyéniségek is kiszabadulnak tehát végre a friss levegőre, hogy a szabad ég alatt csövezzenek, vagy vízipipázzanak. Végre nem kell a nyugati téri aluljáróban bohóckodniuk, hiszen ebben a nagy melegben nincs is annál jobb, mint hogy a westend tetején gyűljenek össze egy kis baráti monsterezésre. Fúú, de melegh vahn – állítja jelen poszt főszereplője, Ricsi Scene. A barátai ugyan megszokták már, hogy Ricsi közelében mindig meleg van, de ez most más. Ez most a nyár tikkasztó melege. Nem Ricsié.

Figyelem: Erősen 18+-os lett, ezért csak az olvassa, aki nem gyenge idegzetű.

Beesett arcú, kórosan sovány fúcska állt félmeztelenre vetkőzve a dohányfüsttől bűzös, fülledt nappaliban. Ő volt Bagó, a 16 éves kertvárosi srác, akinek gúnynevét még 6.-ban ragasztották rá az osztálytársai, csak úgy heccből. Élénken emlékszik még arra az évre, hiszen több fontos dolog is történt akkor: először is abban az évben nyerték meg a spanyolok az EB-t, aminek Bagó hihetetlenül örült, hiszen végig Fernando Torresnek, és a többieknek drukkolt. Imádta a focit, járt külön edzésekre is iskola után, és a tv-ben sem hagyott volna ki a világért sem egy-egy rangadót. Másodszor is, abban az évben szívott bele először egy cigarettába, és majdnem elhányta magát ott helyben – akkor Robi, a barátja (és padtársa) kijelentette, hogy megtalálta a megfelelő gúnynevet barátja számára. Így született meg Bagó, aki aznap két csomag mentolos rágót is betömött a szájába, miközben hazafelé tartott a nyári napsütés tikkasztó melegében. Nagyon félt attól, hogy édesapja megérzi rajta a dohány szagát, és kérdőre vonja majd. Szegény Bagó, sohasem tudott jól hazudni, így félő volt, hogy elkotyogja tettét, aminek nemcsak ő, de az osztálytársai is kárát látták volna. Szelíd, nyugodt embernek tűnt a fater, és jobbára az is volt – kivéve mikor engedett a csábításnak, és az alkohol örömeiben találta meg pillanatnyi boldogságát. Akkor teljesen más emberré változott. Arca eltorzult, és amellett, hogy kiabált, még tört-zúzott is – aki pedig az útjába került, az örülhetett, ha egy gyenge pofonnal megúszta a borgőzös ámokfutást. Nos, a harmadik dolog pedig, ami abban az évben különösen fontosnak találtatik (és kiemelkedik a többi, kevésbé fontos esemény közül), az pediglen az volt, mikor előkerült az utca végén lakó öreg Laci bácsi unokájának holtteste. Szegény gyermeknek már hónapokkal azelőtt nyoma veszett, és bár a környéken mindenki reménykedett, hogy egyszer csak előkerül, sokáig sehol sem találták.

Újabb emós egyéniség következik most - azonban csak a poszt legelején lesznek a jól megszokott pózolós képek. Utána egy kicsit eltérő dolog fog következni: végignézzük az emós srác egy évét - kezdjük tavasszal, és befejezzük télen.

Nyár van, ilyenkor minden nap mehet az ereszdelabalmellem. Fontos, hogy divatos, nyári színeket viseljünk és persze a höjjdedzsukelezanoúta arckifejezés. Lássuk, hogy kedves rajvipes ismerőseim, hogyan is mulatnak a nyári(diák)munkás pénzükből, melyet nagy fáradsággal kerestek:

Mint minden jó dolog, az idei nyaralás is nagyon hamar véget ért, azaz legalábbis úgy tűnik, hogy a napok legalább 2-3X gyorsabban röppentek tova semmint a munkahelyen-suliban töltve azokat. De hagyjuk a jó öreg relativitás elméletet, és a viszontlátás örömével enyhítsük az elválás pillanatában érzett iszonytató fájdalmat! :) Mától ismét fel-felbukkan Bikafa osztani az agyiszintet...
Sokan biztosan azt hiszik, hogy a nyaralás alatt a szerkesztő (bocs, posztíró!!, mielőtt lenagyképűznek!) csak döglik a napon, esetleg a véralkohol szintjét növeli, vagy a bikiniket bambulja a strandon. Megsúgom, ez tökéletesen igaz, de azért némi anyag, néhány poszt olykor körvonalazódik a szabadság édes napjai alatt is. Sőt, a szemfüles posztoló mindig a keze ügyében tartja a fényképező gépét is!

Azt mondjátok semmi különös nincs ebben a vizibiciklis képben, azon kívül, hogy kissé giccses a "dukkózása"?? Igazatok van, hiszen a vizibicaj arra való, hogy kikölcsönözzük, és tekerjünk egy órácskát a vízben! Jó alkalom erre, ha éppen a párunkkal érkezünk a Balaton partjára....

A rossz időben meleg nyári élmények:

Pár válogatott érdekesség, furcsaság a mai délutánra, a jó hangulat érdekében. Mind igazán Agyiszintre való, hiszen bármi megtörténhet! A "tovább" még több kép!

Bekennéd a hátát? : )

Itt a nyár, Orsós Szulejmán is kigyúrta magát a télen, itt az idő megmutatni. Mielőtt azonban mutatna pár bugyiszaggató képet a hölgy olvasóknak, mindenképpen feszít egyet a rózsaszín melegítőfelsőjében, csak azért, hogy megmutassa ki itt az alfahím. A folytatásban igazán esztétikus képek következnek!

Végre nyári szünet, végre szánsájn, végre bikiniben a csajok és jöhetnek a féktelen medencés partyk! Nem számít a nyakig érő gaz sem, egy szekszibondgörl beállás meghozza a hangulatot!