Nyár van, meleg, az ember csak akkor nyitja ki a száját, ha hányni kell (á Hofi) – még az is sláger, ami nem, és az is jó nő, aki nem. Lányok bikiniben dörgölik a farukat a fiúk lágyékához, a varázsceruza pedig máris ívben hajlik a csípőre és pöttyözi masszázsolajjal a szolibarna bőrt. Viszont beköszöntött a tél, cudarabb és cudarabb hajnalokra ébredünk vagy eszmélünk kocsmazárás után a közterüleken négykézláb támolyogva. Willie, a kardszárnyú szolid bébirépa méretre zsugorodik és rá is igaz, ami az öreg járgányra: szívatóval indul.
És ha lesben áll egy cápa,
áldozatra várva,
szinte leköp a szemével, mi legyen?!
Aki viszont nemcsak belülről gyúr a fűtésre jó kis házipálesszel (hoch lebe kristálycukor), hanem a külső szigetelésről is gondoskodna, hogy peckes, kifejlett Pén Isztván várja a legváratlanabb pillanatban betérdelő-bepucsító punettákat, azoknak itt van egy remekbe szabott, akarom mondani, kötött ötlet:
