Tegnap este már kikerült a blogra a 2011-es év egyik legmegbotránkoztatóbb zenei klipje (>ITT<), ma este pedig jöjjön a szerény véleményem szerint kategóriagyőztes londoni Is Tropical együttes The Greeks című alkotása. Az élő szereplőkkel felvett, jelentős részben azonban animációs klipben gyerekek gyilkolásszák egymást egy csendes kis kertvárosban. Ömlik a vér, robbannak a kukák, centikről lövik fejbe egymást és torkokat vágnak el egyetlen mozdulattal, és bár láthatóan mindez csak játék, ami azonnal félbeszakad, ha Anyu az asztalra teszi az ebédet, azért összességében igencsak durva, ugyanakkor roppant szórakoztató is egyben. Ritkán látni ennyire meglepő, ötletes, hatásos és ugyanakkor szórakoztató alkotást. Lessétek meg magatok is:
Tavaly is szépen el voltunk látva sokkolóbbnál sokkolóbb zenei klippekkel, amelyek közül nem egy verte ki a biztosítékot a jónép körében. Számomra 2 igazán emlékezetes alkotás maradt hátra ezen kategórián belül a tavalyi évből, melyek közül az elsőt ma szemlélhetitek meg, a másodikat pedig majd holnap este. A duó dance/electro közegben mozog és saját bevallásuk szerint a dance videókban szinte mindig bikinis csajok ugrálnak szexin, úgyhogy ők ehelyett inkább arra koncentráltak, ami a férfiakat valójában érdekli, ez pedig a saját farkuk. Keith Schofield rendező ebből kiindulva készítette el a Big Bad Wolf videóját, amire sok minden mondható, csak az nem, hogy szokványos és felejthető lenne. Ellenkezőleg, ezt a három percet még évek múlva sem fogjuk elfelejteni, akár röhögve, akár undorodva nézzük végig, amint a főszereplők bevetésre indulnak a nadrágjukban lakó legjobb barátjukkal. Kínos pillanatok a munkahelyen, gondos készülődés, csajozás és szex, mindezt úgy, ahogyan eddig még biztosan nem láttuk. Elég sok online szaklap a tavalyi év legjobbjának választotta eme klipet, azonban én ezt a rangos díjat nem pont nekik adnám (tulajdonképpen nem is adnám senkinek, mert klippeket nem rangsoroltam az év végén) de annyi biztos, hogy ezt a videót nem fogjátok egyhamar elfelejteni:
Adott egy együttes amely 1995-ben alakult Grooveland néven. A kezdeti zenei vonalat előbb a g-funk, majd a hip hop/rap irányába vették, de emellett dolgoztak a magyar zenei ipar több akkortájt ismert alakjával is...
A Fila Rap Jam-en (erre se nagyon emlékszik már senki) figyelt fel a duóra Erica C. és Robby D. (sokat mondó nevek), ami után közös munkába kezdtek. Zoltán Erika Best of lemezének újrakeverése után az Induljon a táncos cirkusz című (egyébként ifjabb Malek Miklóssal közösen írt) dalukkal, mutatkozott az E.C. Dance Stars produkció.
Első önálló maxi lemezük az Iskolatáska '99 értelemszerűen 1999-ben jelent meg, és ehhez hasonlatos módon a következő daluk is egy egy az egyben feldolgozás volt, méghozzá MC Hammer világszerte ismeret slágerének a U Can’t Touch This-nek alapján. A srácok által Kend azt is! címmel jegyzett saját bevallásuk szerint west coast- os feket ezene + közép-európai enyhén populáris hiphop + g-funk + rap + r'n'b egy kis magyar szájízzel és jó "vakerokkal". Szerintem szar, de ki-ki döntse el saját maga...
Na látjátok gyerekek, ez lesz akkor, ha valakik túl komolyan veszik magukat. MC uzsidoboz és haverjai, akik négyen a hip hop és rap világának szinte összes közhelyét bemutatják, és krútól krúig nyomják, csak tudnám mi a ragyával kivert fasz az a krú (ötleteket, magyarázatokat várom).
Még furcsább, hogy ez a klip az emberek nagy részének tetszik a YouTube-on, szerintük a srácok "kurvajól nyomják", meg "nagyon odateszik a mércét", de hogy mihez arról fingom sincs. Bár a sufnirappereknél tényleg jobb a szöveg, meg a zenei aláfestés is, a klip meg egész igényesnek mondható, de ez a szám tipikusan az a "tizenkettő egy tucat" fajta, és minden (erőteljesen reatív) pozitívuma ellenére is az alighogy középszerű szintet üti meg nálam, és nem jobbat. Szerintetek?
Sziasztok a nevem Hoover és új szerkesztő vagyok az Agyiszint csapatában!
A posztjaim leginkább zenés posztok lesznek, amikben egyaránt megtalálható lesz förtelmesen szar kevésbé jó és kifejezetten jó zene. DE! Nem csak annyiból fognak állni, hogy kiteszek egy videót és akkor tessék hallgatni a zenét. Igyekszem majd bemutatni az adott zenekart/előadót és a stílust is, amiben alkot. Továbbá a zenés posztok mellett ugyan úgy publikálni fogok emós, rajos, alfahímes mocskokat egyéniségeket. Valamint nagyon ritkán lesznek hosszabb és egy kicsit elvontabb olvasmányos posztjaim is.
De, hogy ne csak a pofám jártassam, máris hoztam nektek egy stílust. Ez a stílus pedig az electrocore.
Az electrocore-ról annyit kell tudni, hogy az úgynevezett metalcore és az elektronikus zene kombinálásából jött létre. Egyfajta átmenet a kettő között. Így egyaránt megtalálható az ilyen bulikon a full kivart fülltágítós hülyegyerek, a discos buta picsah és a pulihajú egyéniségh. Magának a stílusnak rengeteg alfaja létezek, úgy mint a nintendocore vagy trancecore. És nagy sikereknek örvend Amerikában, Angliában és Olaszországban, de hazánkban is található néhány zenekar, ami ilyen zenét játszik. Ugyan akkor számos ellenzője is akad a stílusnak és az ebben a műfajban alkotó zenekaroknak. Mondván, hogy megszégyenítik a metalt vagy épp az elektronikus zenét. De hogy tudjátok, hogy miről is van szó, jöjjön néhány videó.
Az első legyen egy hazai banda, név szerint a Claps for Caroline
Emlékszik még valaki a Fekete vonat című zenei formációra? Nem igazán hiszem, de nem is ez a lényeg, ebből talán elég annyi, hogy volt egyszer egy Fekete Vonat nevű roma hip-hop együttes, akik 1997-től körülbelül 2001-ig viszonylag ismert alakzatok voltak a magyar zenei világban.
Azóta már szétrebbentek, tőlük "kaptuk" például L. L. Juniort, de úgy általánosságban igaz rájuk, hogy egyik erre, másik arra, és bár végleges feloszlásukat sosem jelentették be 2004 óta nem igen hallattak magukról. Alapvetően negatívumokat nem igazán tudnék hirtelen a zenéikkel kapcsolatban felemlegetni, mert őszintén megvallom: nem hallgattam őket se akkor, se most. Viszont a mai poszt apropója nem ez, hanem a zenekar egy másik tagjának visszatérése a magyar zenei piacra, nevezetesen Mohamed Fatimáé, akin keresztül zenei producere igencsak igyekszik újraélni az L. L. Junior sikersztorit, s ehhez nem rest lopni sem.
Az utóbbi időben eléggé rákaptam az ilyen-olyan videoklipek kritizálására és aki öreg róka már (és nem csak Sivatagi ;P) az tudhatja, hogy előszeretettel savazzuk mi itt a különféle gány előadók még gányabb produktumait, sőt, annak idején (úgy másfél évvel ezelőtt) külön posztsorozatot is folytattam ebben a témában. Itt az október, most már tényleg nem kell hozzá sok idő, hogy végleg alábbhagyjon ez a tikkasztó meleg és beköszöntsön a megszokott, hűvös időjárás. Általában ősszel-télen a legnagyobb a különböző blogok látogatottsága és ha majd visszatér minden egyes próbaidősünk és cikkírónk is, akkor nagy elánnal vetjük bele magunkat mi is ebbe a szezonba. Eleddig csupa olyan videót mutattam be amelyen egy-egy pasi szerepelt (VV Béci/Düki/Fluor/Fekete Dávid) azonban most egy női előadóval ismerkedhettek meg. Sajnos lövésem sincs, hogy ki az a Patty mert semmi info nem terjeng róla a neten, mindössze a Facbook-os oldalát leltem meg (>ITT<) ahol meg lehet találni az elérhetőségeit (ha netalántán valaki vidéki lagziba hívná a kötelezőnek tekinthető szintetizátoros fiú mellé, avagy pusztán csak telefonon akarja zaklatni) és kiderül, hogy a stílusa valahol a pop és az r&b mezsgyéjén mozog. A klipet a VIVA toplistájáról csentem, úgy látszik sokaknak bejön ez a fajta maszlag. Egy igazán rajos akciót szemlélhettek meg eme csodálatos alkotásban. Külön felhívnám a figyelmet a remek alakításokra, a rajharczos sofőr karját díszítő igényes tetoválásokra és a drámainak szánt de minden tekintetben elbagatellizált, csapnivaló sztorivonalra. Ennél még Young G is képes lenne jobb klipet összedobni, erre mérget mernék venni. Lessétek meg, aztán még egy kicsit kukacoskodom:
Nem igazán értem magát a cselekményt. Egy üres raktárban (vagy gyárépület, fene tudja) egy csapat maffiabetegségben szenvedő emberke kidolgozza a tökéletes rablás tervét. Láthatunk egy csomó tervrajzot, menekülési útvonalakat, fényképeket, matematikailag precízen kivitelezett forgatókönyveket. És hát vannak ám ott fegyverek is dögivel. Géppuska meg automata pisztoly, ez igen! RAMBÓGECI irigykedne is ha látná (és nem a Mekong-delta vidékén vadászná lesből a megmaradt vietkong harczosokat). Van ám a csapatban egy kis nyikhaj gyerek is, valószínűleg ő az agy hiszen minden akciófilmben a kis csipszar gyerek az agy, a csapat esze, az akció során maga alá csináló géniusz. Amíg gengsztereink jól megtervezik az akciót addig Patty halkan suttog nekünk: ''Szeress! Szeress!'' – ennél elcsépeltebb módon már nem is kezdődhetett volna a klip. De most komolyan. Persze itt még nem tudtam, hogy mi fog kisülni a dalszövegből ezért lehúztam a maradék whisky-kólát és feszülten figyeltem a videó cselekményének további, drámai(-nak szánt) eseményeit és Patty édes hangját. Egy valami van amibe viszont nem tudok belekötni és az a dalszöveg: gyengén indul de később csak kibontakozik valami és bár közel sem emelkedik profi szintekre, annyit elér, hogy az ember nem tekerné tovább rögtön a rádiót ha meghallaná benne – hozzáteszem nem ilyen formában hanem mondjuk akusztikus gitárral kísérve. Úgy még jó is lenne. Nem tudom, hogy saját szülemény-e de nem lóg ki a sorból pölö a Csillag születik/X-faktor/Megasztár szereplőinek saját dalszövegtermésével összehasonlítva. A klip viszont elég gyenge lett, én nem tudom az alkotó hányszor látta az Argo-t, avagy hány ZS-kategóriás akciófilmet kellett megnéznie kötelező szinten gyerekkorában de ez a produkció a béka segge alatt van. Pedig a technikai színvonal megvolt. Más rendezővel, kicsit nagyobb büdzsével és nem nyálas happy enddel a klip még elment volna (mekkora szar már, hogy a tökéletesen precíz akció, tonnányi fegyverrel úgy végződik, hogy a rendőrök mindenkit elkapnak, pff!), Patty meg felvehetett volna egy kicsit kevesebb ruhát, hadd örüljenek férfi rajongói. Sajnos így csak egy legnagyobb jóindulattal is csupán közepesnek (vagy még annak sem) tekinthető videoklip született. Pedig a lehetőség – mint minden egyes előadó esetében – végig ott lebegett a levegőben. Csak meg kellett volna ragadni.
A minap írtam egy kezdő cikkírónak, hogy szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy egy poszt megjelenhessen úgy, hogy csupán egyetlen videót tartalmazzon és az nem egyedi, saját készítésű videó. Semmi szöveg, semmi kép, hát lehetetlen, hogy ilyen poszt megjelenjen! Nos, a kivételek, ahogy tudjuk jól próbára teszik erősítik a szabályt! A fenti videóról, (filmrészletről), reklámról tényleg csak annyit mondhatok, minden szó felesleges volt, amit eddig leírtam! Egy tökéletesen beteg, ám racionálisan polgári elme tud csak ilyet kitalálni, maxireszpekt az alkotónak, azaz az ötletgazdának!
Hogy mindenki mosolyogva menjen este bulizni! És a végére betettem egy klipet ami kifejezi a viccek lényegét :)
1. - Hogyan lehet elsüllyeszteni egy szőke nőkkel teli tengeralattjárót?
- ???
- Kopogj be!
2. A szőke nő igazi krokodilbőr cipőt szeretne venni, de mikor megtudja az árat, úgy dönt, hogy inkább megszerzi magának ingyen. Fogja a puskáját és kimegy a krokodilokkal teli tóhoz, és elkezdi őket lőni, majd kihúzza a partra a döglött állatokat. A tizedik után dühösen felkiált:
- A fenébe már, hát egyik sem visel cipőt?
3. Szőke csajszi a MÁV pénztáránál:
- Kérnék egy vonatjegyet Budapestről Los Angelesbe!
A jegypénztáros nagy szemekkel:
- De asszonyom, ez képtelenség... ott van az óceán, nincs kiépítve a vasúthálózat, ez egyszerűen lehetetlen!
Mire a szőke:
- Légyszi, légyszi, légysziii!
Sokan emlékezhettek a Las Ketchup nevű egynyári formációra. A három csitri még arra sem volt képes, hogy annyit bemagoljanak az angol nyelvből, amivel átvehetnek egy ócska díjat. No mindegy, nem ez a lényeg. Volt nekik a nagy slágerük, a Ketchup song. Hoztam nektek egy egész hallgatható feldolgozást. Tessék:
Hallod. Én ezt komolyan végighallgattam. De legalább 5-ször egymás után. Komolyan. Csináld meg te is és feküdj le este úgy, hogy ma túlélted életed legnagyobb megpróbáltatását. Ennél rosszabb már nem lehet, ami nem öl meg az meg megerősít. Ilyen durvát azóta nem láttam, mióta Magdi néni leesett a lépcsőn. Ez majdnem annyira durva. Álljon itt eme remekmű a fogyi kiscsajoknak, mert ez annyira jó! Érdemes megvizslatni tágra nyilt látószerveink segítségével a szövegeket is, melyek nem csak írásmódjukkal, de értelmükkel is a helyzet magaslatán állnak. Érted? A hieroglifákat könnyebben olvasod, mint ezt. De hiába, ez a menő. Miközben hallgatod képzeld el, hogy én (zitra), szőrös lábbal és a többi (férfiasságomat kifejező) járulékos kellékeimmel, táncolok előtted egy rúdon, és erre karaoke-zok. Hát kell ennél jobb kukiposzt?? Áhh, amatőr szerkesztőtársak...
