Igen, megint rinyálni fogok, de ezúttal utoljára. Faszom kivan, hogy senki le se szarja az egész oldalt a szerkesztők közül, én meg elhatároztam, hogy egyedül nem fogok vele szenvedni, mert egyrészt van jobb dolgom is, másrészt meg én se érek rá egész nap itt kockulni, hogy kétóránként, vagy neadjisten óránként posztoljak egyedül minden nap. Meg a nagy büdös lófaszt! Kiírtam a többi cikkírónak adminon, hogy ezentúl vagy normálisakat posztoljanak, vagy semmit, mert ha szarokat nyomatnak, akkor vázlatba fogom rakni úgyis (magyarul nem engedem ki őket), másrészt ki lesznek baszva innen a gecibe. De most nincs igazam? Mi a faszért jelentkezik szerkesztőnek valaki, ha se ideje, se ötlete, se tehetsége nincs hozzá? Olyan jöjjön, aki úgy érzi, hogy ráér és minőségi munkát képes nyújtani, mert szereti csinálni. Ez csak egy hobbi, nem kényszer, nem kapsz érte fizetést sem, addig kell csinálni míg élvezed, de akkor baszd meg, csak akkor jelentkezz szerkesztőnek, ha tudod is csinálni, nem pedig balfaszoskodsz. Én személy szerint úgy vagyok vele, hogy inkább a csúcson haljon meg az oldal, amikor még ez a név, hogy "Agyiszint" jelentett is valamit az emberek szemében, nem pedig egy szánalmas Style blogként haldokoljon.
Ezek után lehet kevesebb poszt lesz, sőt lehet, hogy szinte egyáltalán, de azt garantálom, hogy szarokat nem fogok kiengedni. Szokjatok hozzá a gondolathoz, hogy az Agyiszint haldoklik, meg úgy unblokk az összes puruttya blog. Egy szolgáltatás csak addig tud üzemelni, míg érdekel valakit, mint a piacon: ha van kereslet, van kínálat is, viszont gondoljatok bele, ha már titeket, olvasókat nem érdekel az oldal, akkor mi miért törjük magunkat? Én elmondhatom magamról, hogy minőségben is meg mennyiségben is odatettem magam és szerintem meghatározó része voltam az Agyiszintnek. Amúgy sem lesz időm ezután posztolni, mert a "való életemmel" is el vagyok havazva, de ami mostanában megy még inkább elveszi a kedvem az egésztől. Egyedül már csak Agyin és Főúron múlik, hogy feltámadnak-e a hamvaikból és talpra állítják az oldalt, vagy pedig akkor ennyi volt, mert sajna a részemről nem lesz időm vele foglalkozni (még a saját blogommal sem!) Nehogy azt higgyétek, hogy cserben akarom hagyni a blogot, de gondolom megértitek, hogy tényleg nincs időm arra, hogy egyedül csináljam egyrészt, másrészt pedig van magánéletem is és ott is elég sok mindennel kell foglalkoznom. Ha azt látnám, hogy megint megy a szekér, jó cikkek vannak, megvan a megfelelő csapatszellem és hobbiból kéne posztolnom, nem pedig azért, mert muszáj, akkor én is szívesebben csinálnám és lehet tudnék rá napi fél-egy órát szakítani rá.
Bocs a hisztiért, meg igazából nem is feltétlenül kellett volna ezeket veletek megosztanom, de úgy éreztem, hogy ez már kikívánkozott belőlem (elvégre ez mégiscsak egy blog, azért van, hogy leírja az ember a gondolatait).
