Ezt a posztot Vertigo nevű olvasónktól kaptuk, ezúton is köszönjük neki...

Ki a világ legnagyobb mészárosa? Caligula? Nero? Hitler, esetleg Sztálin? Ugyan. Még csak nem is Európában történt a világ (arányaiban) legnagyobb népírtása. Ritkán esik meg a történelemben, hogy egy ország vezetője addig folytasson egy háborút, amíg abban egész hadserege és országa lakosságának jó része is odavesszen, de Paraguayban 1862 és 1870 között pont ez történt.

A szörnyűséget Francisco Solano Lopez követte el, akinek minden vágya az volt hogy Dél-Amerika Napóleonjaként vonuljon be a történelemkönyvekbe. Bár Lopezünk nem volt több, mint egy megalomán őrjöngő despota, egy senkiházi őstulok, mindent megtett azért, hogy tervét végigvigye. Lelkiismerete nem volt, pont úgy ahogy barátai, ellenségei se, mivel minden valamirevaló ismerősét megölette megrögzött félelmében, hogy a trónjára és ezzel együtt az életére törnek.

Üdv! Flagellum Diaboli vagyok, az „új fiú”. Agyiszintes pályafutásomat a zenés képsorok ötletéből merítve, egy elvont és talán kissé nyomasztó képekből álló sorozattal kezdem. Természetesen a képek hangulatához megfelelő zene is dukál. Nem terveztem túl gyakorira az efféle képsorozatot, mivel nem akarom gyászbloggá változtatni az Agyiszintet, a következő posztjaim ígérem vidámabbak lesznek. A mostani képek viszont megzavarhatják egyes olvasók nyugalmát, szóval csak óvatosan. :)

Semmi, azután nem lesz semmi. Legalábbis nekem nem lett. Ugyanúgy itt vagyok még, és nem mentem sehová. Nem szabad elhinni mindent, amit hallasz. Hiába ültetnek el hamis képzeteket a fejedben a mozifilmek, meg a filmsorozatok, avagy a tv-műsorok. Nem lesz semmilyen önmaga felé húzó fény, halott rokon hívószavai, vagy misztikus túlvilági átjáró. Legalábbis nekem semmi ilyesmi nem adatott meg – ugyanúgy tudatomnál vagyok, mint azelőtt, hogy meghaltam. Csak éppen körülöttem változtak meg a dolgok, nem is kicsit. Egyrészt itt van ez a sok-sok víz. Bűzös, zöld, zavaros, sötét víz. Mindenféle izé, akármi és valami úszkál itt mellettem: papír foszlányok, halott bogarak, növénydarabok, uszadékok, és még megannyi érdekes dolog. Kinyúlnék értük, de nem engedelmeskedik a kezem. Mondjuk ha jobban belegondolok, még ha tudna is engedelmeskedni, a biciklilánc akkor sem engedné. De ez egyéni probléma. Másrészt itt nagyon egyedül is érzem magam. Furcsa innen a mélyből felfelé kémlelni, hátha láthatok valami mozgást. A múltkor például egy kutya úszkált odafenn – azt hiszem a gazdája véletlenül túl messzire dobta a kutyus játékszerét, és az itt landolt, a vízben. Az a kutya nem volt szívbajos, rögvest az imádott játékszere után vetette magát – szerintem még élvezte is, hogy kicsit pancsikolhat ebben a szutykos vízben.

Ma esti vendégünk Al Farrow, aki töltényekből és fegyverekből alkotott maketteket, szűkebben templomokat, mecseteket és még mielőtt valaki azt hiszi, hogy a zsinagógák kimaradtak, az téved. A művész egyébként New Yorkban született, otthon van a vallástörténetben, ezeket az alkotásokat pedig a vallás-erőszak vonalon készítette el. Az, hogy mi ennek a "rejtett üzenete" nem hiszem, hogy magyaráznom kell...

Muzulmán mecsetek:

A hétköznapra való tekintettel, most nem vártam éjfélig a poszttal, hiszen holnap munka, suli, kinek mi. Aki eddig is szerette, az most másfél órával éjfél előtt is fogja. Mivel már régen volt ilyen poszt, most a szokásosnál kicsit több képet kaptok:

Az embereket ősidők óta foglalkoztatja a "halál" kérdése, rengetegszer próbálták ábrázolni, megfoghatóvá tenni, leginkább egy fekete csuklyás, kaszás figuraként. Ma délutánra pár ilyen ábrázolásmódot hoztam napjainkból. Vannak köztük igazán jól sikerültek, valamint olyanok is amelyeket fűszereztek egy csipetnyi humorral.

A képek a poszt további részében!

Ma este egy kis műsorváltozást eszközöltem, Ch!akEeY_Scream videóüzenetét holnap estére halasztottam a tegnap éjszaka történt tragédia miatt. Bő egy óra múlva kaptok még egy posztot a témával kapcsolatban, addig olvassátok el ezt, és ennek fényében mérlegeljétek majd azt. A poszt további részében személyes véleményt olvashattok, nem kizárólag a kirobbant ügyről, hanem arról az erkölcsi- morális válságról ami egy ideje újra és újra végigsöpör az országon.

Nem hinném, hogy az elrettentésnek szánt videó jelentősen csökkentené a közúti baleseteket, ám remek lehetőséget nyújt számba venni azokat a kis figyelmetlenségeket, melyek végzetes hibákba torkollhatnak. Előre figyelmeztetném a gyenge idegrendszerrel rendelkezőket, hogy ma 20:00-tól ismét ValóVilág a Retekklubon, nekik azt ajánlom, elég, ha attól sokkolódnak. Az összevágott videóban nem spóroltak az újraélesztéssel, kerekesszékkel, szétszakadt hullákkal, balesetben gyereküket elveszített, majd beleőrült anyákkal, szélvédőn szétkenődő csecsemőkkel...

...na de a cigarettáról se szokott le még senki, mert egy elrákosodott tüdő képe vigyorgott vissza! Inkább megfogta a jóember a dobozt, azt ha zavarta, arrébb tette és vígan pöfékelt tovább.

Nem tudom hányan ismeritek Derenk község történetét, de gondoltam megosztom azokkal akik számára ismeretlen lenne.

Derenk, Magyarország egyetlen szellemvárosa egy kisközség volt a történeti Torna (később Abaúj-Torna) vármegyében. A terület 1943-ban vált romközséggé, majd 1945-től Szögliget községhez csatolták, mint külterületi lakatlan helyet (a terület 1950 óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye része).

Derenk (1940) - A kitelepítés előtt

Legutóbb volt egy poszt vicces sírfeliratok címmel. Bár a képek alapvetően csak PS munkák voltak, megmutatták a halál egy (kissé morbid) "felfogását", ezért a képeim közül kitúrtam az ilyen eseményekre tartogatott elemeket. Nos, látogassunk el Oroszországba, ahol a halál "uras" (rajos) oldalát ismerhetjük meg.

Itthon a rajság még csak a kőoroszlános, narancssárgára festett falas, romasoppos korszakát éli, nem úgy az oroszoknál, ahol már több mint tíz éve hódítanak a "rajos" síremlékek, főként a nagyobb városok felső tízezrének egy bizonyos csoportjában. Igen, az orosz maffiára gondolok. Na lássuk:

Tegnap az Indexen találtam egy jópofa hírt. Általában szokásom ilyen "nap híre" dolgokat keresni magamnak az RSS feed segítségével, hogy jobb napom legyen,  na ez is ilyen volt. Nem tudom, ki látta a Jay és Néma Bob visszavág című filmet, de nekem erről a hírről pont a vége jutott az eszembe amikor a Bunkóman és Gyökér filmért kapott pénzből felkutatják Magnoliarajongót, meg a többit, aki fikázta a filmjüket.

Itt a hír: