A National Geographic bejelentette a 2011-es év győztesét.  A képek lenyűgözőek. Shikhei Goh lett a győztes, Indonéziából. A "Fröcskölő" című szitakötőről című képpel nyerte meg a 10.000 dolláros fődíjat, és az utat a National Geographic washingtoni központjába. A National Geographic arról számolt be, hogy több, mint 20.000 beadványt kaptak, 130 országból, amatőr és profi fotósoktól egyaránt. A pályaműveket a következő három kategória szerint bírálták: természet, emberek, helyek.

Sajnálatos módon nem nagyon érek rá arra, hogy foglalkozzam az oldallal. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy májusban vizsgázom és baszottul nehéz, szóval készülnöm kell rá. A másik pedig az, hogy mikor nem tanulok, akkor melózok. Na meg ugye néha nekem is kell pihennem. De ne csüggedjetek, hoztam nektek egy kis emos köcsögöt, akit a minap találtam facebook-on.

Amint látjátok, a srác neve Angel White. Ez csak szerintem hangzik úgy, mint egy pornószínésznő neve? Ja, egyébként ITT megtaláljátok.

 Köztudott, hogy a cigányok harczos boxosok. Ez igazából nem valami hű meg ha, de meg kell hagyni, épp elég az a minimális box tudás is, hogy az utcán meglepjen téged egy egyenessel. Épp ezért mindenkinek ajánlok valami harcművészetet, vagy küzdősportot, mert hasznotokra válik! A saját testi éppségetek érdekében! Mint látjátok,  Lákátósék elég korán kezdik, szóval húzzatok bele!!!

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Tegnap este már kikerült a blogra a 2011-es év egyik legmegbotránkoztatóbb zenei klipje (>ITT<), ma este pedig jöjjön a szerény véleményem szerint kategóriagyőztes londoni Is Tropical együttes The Greeks című alkotása. Az élő szereplőkkel felvett, jelentős részben azonban animációs klipben gyerekek gyilkolásszák egymást egy csendes kis kertvárosban. Ömlik a vér, robbannak a kukák, centikről lövik fejbe egymást és torkokat vágnak el egyetlen mozdulattal, és bár láthatóan mindez csak játék, ami azonnal félbeszakad, ha Anyu az asztalra teszi az ebédet, azért összességében igencsak durva, ugyanakkor roppant szórakoztató is egyben. Ritkán látni ennyire meglepő, ötletes, hatásos és ugyanakkor szórakoztató alkotást. Lessétek meg magatok is:

Felnéztem minap a kedvenc oldalamra, ahol a szemem elé is került egy régi ismerős, aki már volt itt a blogon (link a posztban!), mivel akkor is hasonlóan jó képességű fiatalember volt már, csak úgy mint most. Jelen esetben valami kaposvári srác mászott rá a nőjére. A poszt főszereplője mordori (ejtsd: miskolci), aki pénzt is időt nem kímélve fog elutazni azért (igen, nagyon valószínű), hogy elverje a srácot, akiről sajnos még több infót nem találtam. Olvassátok a hűdekeménynek szánt oltást, majd nézzétek meg ki fog titeket is félholtra verni ha hasonlót tesztek:

Wáccááppp Nigga!! Ez a gyöngyszem a fészbukon kering, én nagyon jót derültem rajta, elől járóban annyit, hogy ez egy kis gangszta-gengszter-raj-nigga repp!!

A dán születésű John Kenn foglalkozása szerint gyermekműsorokat ír és rendez. Saját blogján meg is említi, hogy roppant elfoglalt és sajnos nem igen jut szabadideje kedvenc hobbijára, ami a rajzolás. Ám ha valami véletlen folytán mégis akad pár szabad órája, akkor előszeretettel rajzolgat ilyen kissé beteg, szörnyeket és gyerekeket ábrázoló képeket. Külön érdekesség, hogy hobbijához nem hagyományos papírt, hanem közönséges post-it note-okat használ. Igencsak terjedelmes galériával rendelkezik a pasas már most, ezért kénytelen voltam ketté szedni a posztot. A képeinek hangulata olykor nyomasztó, olykor félelmetes de mindenképpen baljós. Egy kicsit olyan érzése támadhat az embernek, mintha a Silent Hill világát mesekönyvbe ontanák. Bízom benne, hogy sokaknak elnyeri majd a tetszését ez a két részre bontott poszt, és okoz az olvasóban néhány forgolódós, hideglelős órát az éjjel. Jöjjön tehát a második rész, 24 darab – durván elvont – képpel:

Előző rész: Lidérces órák – John Kenn rajzai (2/1)

A dán születésű John Kenn foglalkozása szerint gyermekműsorokat ír és rendez. Saját blogján meg is említi, hogy roppant elfoglalt és sajnos nem igen jut szabadideje kedvenc hobbijára, ami a rajzolás. Ám ha valami véletlen folytán mégis akad pár szabad órája, akkor előszeretettel rajzolgat ilyen kissé beteg, szörnyeket és gyerekeket ábrázoló képeket. Külön érdekesség, hogy hobbijához nem hagyományos papírt, hanem közönséges post-it note-okat használ. Igencsak terjedelmes galériával rendelkezik a pasas már most, ezért kénytelen voltam ketté szedni a posztot. A képeinek hangulata olykor nyomasztó, olykor félelmetes de mindenképpen baljós. Egy kicsit olyan érzése támadhat az embernek, mintha a Silent Hill világát mesekönyvbe ontanák. Bízom benne, hogy sokaknak elnyeri majd a tetszését ez a két részre bontott poszt, és okoz az olvasóban néhány forgolódós, hideglelős órát az éjjel. Jöjjön tehát az első rész, 24 darab – durván elvont – képpel:

Kommentár és magyarázat nélküli képek a -lassan már- elmúlt évből, de azt hiszem önmagukért beszélnek, és társadalmunk nem is olyan kicsiny szeletéről nagyon jellegzetes benyomásokat sugallnak:

Kommentár és magyarázat nélküli képek a -lassan már- elmúlt évből, de azt hiszem önmagukért beszélnek, és társadalmunk nem is olyan kicsiny szeletéről nagyon jellegzetes benyomásokat sugallnak:

Kommentár és magyarázat nélküli képek a -lassan már- elmúlt évből, de azt hiszem önmagukért beszélnek, és társadalmunk nem is olyan kicsiny szeletéről nagyon jellegzetes benyomásokat sugallnak:

Amíg Ti éppen készülődtök a szilveszteri IHB buliba ( Iszunk, Hányunk, Belefexünk), eközben a NagyVilágban:

Kommentár és magyarázat nélküli képek a -lassan már- elmúlt évből, de azt hiszem önmagukért beszélnek, és társadalmunk nem is olyan kicsiny szeletéről nagyon jellegzetes benyomásokat sugallnak:

Legó helyett vegyél a gyereknek proteintabit és fogd kemény hólapátolásra! Így készül Chuck Norris fia:

Csíkszeműeknél minden tavaszkor kezdetét veszi az Új Makk ünnepe, amikor is kicsik és nagyok színes fesztivál keretében ünneplik a gigantikus pélók és a kis kék bogyócskák eljövetelét.

A bölcs Öreg Makk tanácsokat osztogat az arrajáróknak, fotózkodik velük és a legszebb lányokra ken egy kis naptejet, nehogy túlságosan lebarnuljanak.