Prevenció: az alkohol öl, butít és nyomorba dönt...

Ebéd utánra egy pihentető, igazán vicces videó. Van benne minden esés, tánc, sátorverés, fehér bálna. És egy igazi hungarikum is, macsó pálinka. Érdekes találmány.

Mostanság egy magára sokat adó blog nem tudhat maga után úgy egy napot, hogy nincs a posztok között képgyűjtemény. Természetes, hogy ezt a divathullámot meg kell lovagolni, hiszen a képes posztoknál nincs hálásabb feladat, mert fogunk egy tucat képet, feltöltjük és "jóccakát", már van is egy poszt. Igen...így is lehet. Én  így csinálom:

"Pech"-man?

Mintha az eredeti Michael Jacksont látnám ;D

Íme, újabb csokor idióta, ezúttal az "extrém sportok" világából ...

Tekernek ezek a legények 2 keréken hegynek fel és hegynek lefelé, síkon és dombon át. Sokan azért nézzük, mert egyrészt nincs pénzünk kocsmára aznap nagyon szeretjük a kerékpározást (nézni!!), másrészt titkon reméljük, hogy történik valami érdekes, izgalmas, mondjuk ki, bukás lesz! (Nekem senki ne mondja, hogy azt az unalmas körbe-körbe autóversenyt -Nascar??- az amik azért nézik, mert szórakoztató lenne, anélkül, hogy 10 percenként nem megy ripityára néhány autó! Lópéniszt! )
Idén már javában tart a francia körverseny mire végre észbe kaptam, hogy milyen jó kis agyiszintes dolog az, hogy az agyvérzés határán, leizzadva 4-5 kilónyit az amúgy is imádkozósáskányi testből csak azért eltekernek egyesek "A"-ból a "pitsa"-ba, hogy sárga, zöld, vagy pöttyös (Túró Rudi szponzorál, óóó...??) trikót húzhassanak, na ehhez pihent agy kell, meg persze hatalmas combizom...:)
Viszont a csóri magyar kisstílű balesetre izguló idén is megtalálhatta a számítását. (És még nincs vége!) :)

Ha jól kiszórakoztuk magunkat az aszfalt koptató szerencsétlen kétkerekű csávókon, hallgassunk egy kis zenét, Kraftwerk tolmácsolásában a bicajozás csúcsversenye!

Fotóbolt nélkül c. posztsorozat ELŐZŐ részében említettem, hogy Kerry Skarbakka is érdemes a figyelmünkre, aki betegesen vonzódik a magas épületekhez és építményekhez. Ráadásul azért, hogy azok tetejéről, vagy ablakukból a mélybe vesse magát és mindezt fotóval meg is örökítse! Hát, beteges, az biztos, de valahogy mindig megússza! :) Kerry Skarbakka négyezer fontért árulja a képeket, amelyek azt ábrázolják, amint lezuhan egy 213 méter magas vasúti hídról, majd egy húsz méter magas épületről. De vannak képei arról is, amint egy létráról vagy épp a lépcsőről esik le.
 

Előző "Fotóbolt nélkül" -ITT-  posztomban megnéztük a kitünő fotós Li Wei képeit, amiket természetesen fenntartásokkal fogadtatok, és teljesen érthetően, hiszen a fotók olyan helyzeteket ábrázoltak, ahol a fizika és a gravitáció törvényei lettek látszólag áthágva. Úgy gondolom kis szusszanás gyanánt a sok emo-raj-pujáró megcsodálása közben bepillanthatunk a pihent agyúak munkáiba. A hivatkozott posztomban igértem nektek Yves Klein képeiből egy teljes posztot, de sajnos valamit elnéztem, félre értettem, mert a francia művész alkotásai csak érintik az "esős" képek kategóriáját, alapból ő festőművész, de itt a fotója, ami kicsit megvezetett engem:

A kép 1960-ban, vagy a '60-as években készült, és eléggé megdöbbentő.
Ma 2 pihentagyú művésszel ismerkedünk meg: Denis Darzacq-val és Bas Jan Ader-rel. Ők nem alkottak teljesen hihetetlen képeket, sőt, ők alávetették magukat a gravitációnak, amiből viszont csak meghökkentő fotó és kisfilm született!
Denis Darzacq fiatal francia fotográfus táncosokat, utcai performereket örökített meg mozgás közben, olykor egészen szürreális pillanatokban és meghökkentő helyszíneken:

Eljött hát ez a nap is! Felkerült 1 gyertya a tortára "Agyiszint" szülinapján! Éljen, éljen soká!
Mari néni legendás krémes-habos tortájával szerettünk volna méltón ünnepelni, ám történt egy kis malőr:

Ez sem vehette el a kedvünket a fergeteges bulitól. Rendeltük a tortákat futószalagon, és némi ital után a hangulat is tetőfokára hágott. Így tortázik az Agyiszint szerkesztő gárdája:

Szerintem ez zseniálisra sikerült :) !

Huuuhuuu, de szeretem a vidámparkokat. Szívesen ki szoktam próbálni minden őrültséget, amit csak lehet. Alapjába véve bátornak titulálom magamat ezen téren, de mindig kell 5 percet ácsorognom a félelmetesebb dolgok előtt mire rászánom magamat. Illetve mérlegelem, hogy szervezetem számára mennyire fontos az étel, amit elfogyasztottam, vajon elég fontos, vagy ki lehet hányni?
Anno minden régi mese felhasználta azt a poént, hogy egy mesekarakter leugrik egy rámpáról és egy pohár vízbe esik bele...természetesen ők belefértek a pohárba, de mindenki tudta, hogy állat az, aki ezt igazából is ki akarja próbálni. És láss csodát az emberi hülyeség határtalan, nézzük csak meg ezt a klasszikust: