'estét mindenkinek!

Éppen azon bosszankodtam, hogy milyen kár, hogy eladtam a birkáimat meg a kétcsillagos angol pulykámat mivel november 5-én mégsem szűnt meg a Facebook, mert a híres Anonymous hackercsoport nyilván sörözős Counter Strike LAN-partyt tartott, vagy jól betéptek és egymást dobálták leértékelt TDK cédékkel meg ingyenes Lay's termékmintákkal – de amíg ezen méláztam, gondoltam körülnézek már az internet legrejtettebb zugaiban, hogy mégis mi a fene maga az emo stílus egy emós szerint, hiszen nap mint nap jönnek ide ilyen újgenerációs, divatbuzi pózer köcsögök akik talán még Istent is lecsöveseznék ha elébük állna. Sokszor mosolygok azon, amikor ezek a 13-14-15-16 éves droidok megbombáznak minket olyan kommentekkel amikben kifejtik, hogy mi vagyunk a csicskák amiért nem tudjuk, hogy mijazazemó és különben is, bújjunk el de nagyon gyorsan mert szürke kisegerek nem érthetik meg azt a fajta világszemléletet és életfelfogást amelyet ők előszeretettel alkalmaznak. Namost ez egy kurva nagy faszság, de az elejétől a végéig úgy ahogy van. Köbö olyan ez a kortársbeszéd a stílus mellett mintha én a Tankcsapda együttes albumait kezdeném el kivesézni úgy, hogy az életben eddig jó ha összesen 3 Tankcsapda számot hallottam. De ugyanígy szórhatnám a szavakat akármelyik zenei stílusról is amikhez közöm sincs. Mert bármilyen meglepő is, az ide tévedő, magukat emósoknak nevező egyéneknek a 90%-a azt sem tudja, hogy ez a stílus már a 80-as években is létezett és koránt sem azt jelentette, hogy a közösségi oldalakon minél több ismeretlent jelizünk be, hülyén öltözködünk, felsőbbrendűnek érezzük magunkat másoknál és mindent w-vel írunk meg h-val toldjuk meg mert az úgy trendi. Szóval amint éppen nagyban keresgéltem, rábukkantam egy blogra amelyben valami veréb leírja a véleményét magáról a stílusról, néhány al-változatáról és megvan a sajátos véleménye a pózerekről is. Álljon előbb itt az ő személyes eszmefuttatása, aztán majd a poszt végén néhány sorral kiegészíteném én is az olyan divatmajmok számára mint Endi Sixx Alex, Fanná Brutality, Hannah Paranoid, Whatisthegirl, Kirjuh Zero, Hoolie Scene, Alex Scene, Fercsi Diamond, vagy Roolie Dawid Scene nameg a többiek (bocs de most csak pár oldallal lapoztam vissza). Mi az az emo? Erre a kérdésre már másfél éve keressük a választ. Hát, most megadja nekünk egy vasággyal együtt is csupán 40 kilós egyén, aki igazi szakértő a témában.

Ha az ember kipróbál különféle szintetikus szereket (na, jól kezdődik a poszt) akkor bizony jó eséllyel átélhet nagyon komoly, szinte már-már kézzel fogható dolgokat. Olyan utázásokon vehet részt amelyek a legmerészebb álmait is felülmúlják, és mindehhez ki sem kell mozdulni a jól megszokott nappaliból. Jelen poszt is egy elég durva trip lesz, ugyanis az úriember (?) benne akkora egyéniség, hogy lassan már a képernyő sem bírja el. Előre szólok mindenkinek, hogy ez az alak tényleg komolyan belevetette magát az igénytelenség mocskába – vélhetően Anti Fitness Club és No Thanx poszterek tarkítják szobájának falait (a kötelező Bieber/Lady Gaga/Rihanna képekről nem is szólva) és amíg az iskolában a tanárok rendre csak megbotránkoznak rajta, addig az öribarijai tulajdonképpen piedesztálra emelik, akkora arc a többi szürke kisegér között. Nyilván a Monstert is Monsterrel keveri de azon sem lepődnénk meg túlzottan, ha szabadidejében a Nyugatinál csövezne az aluljáróban néhány hasonló mentalitású alakkal. Vizuális téboly a Folytatás után. Nagyobbat üt mint az LSD.

Kész szerencse, hogy holnap már péntek és így letudjuk végre az első igazán fárasztó hetet abból az iskola-időszakból ami még előttünk áll, és amibe bizony igen nehéz visszarázódni. Ezen poszt főszereplője egy tipikusan ''egyik szeme sír, a másik haj'' egyed és bármennyire is hangoztatja Facebook-on, ő akkor sem egyéniség.

De tudjuk mindannyian, hogy az agymosó média milyen degeneráló hatással is van az arra fogékonyakra, ergo senki se lepődjön meg azon, hogy eme new-generation fiatalember is a médiazombik táborát erősíti. És ha már zombik: a minap újranéztem néhány elfeledett klasszikust a 80-as évekből és konstatáltam, hogy azokat a zombikat bizony a mai magyar fiatalság egy bizonyos csoportjáról mintázták. Hörögnek, nyáladzanak, csoszognak céltalanul a világban, a felfogásuk olyan lassú mint a reumás csiga és mindezek tetejébe még agyat akarnak enni, hiszen nekik ugyebár nincsen.

Ergo itt az én javaslatom: hozzuk el Romero-t Budapestre, küldjük be a Westend-be egy kézi kamerával, avagy egy kisebb stábbal és díjnyertes alkotást lehetne forgattatni vele, meg a szereplőkként felhasznált IQ-betyárokkal a tetőn/aluljáróban. Nos, ezen poszt alanya egy senki, de ő mégis azt hiszi magáról, hogy igenis valaki. Mi megadjuk most neki a lehetőséget a reflektorfénybe kerülésre és elfeledett karácsonyi ajándékként megkapja tőlünk ezt a posztot amelyben ő és a vele szintén egy értelmi szinten stagnáló spanjai láthatóak. Boldog Karácsonyt, te kis szutyok! :)

* Most következő levelem egy előző posztom folytatása, amely fellelhető ITT, és melyben nagyjából megalapoztuk a dolgot azzal, hogy a probléma oka visszavezethető egy előzetesen elbutított társadalomra rákényszerített idegen viselkedési és önmeghatározási kódra.

Üdv ismét itt,

Abban szerintem megegyezhetünk, hogy az ország lakosainak jelentős hányada nem él olyan életkörülmények között, hogy igényes szórakozást engedhessen meg magának, illetve számos családban ahol keret lenne az ilyesmire nem törődnek ezzel a dologgal.

Jártam már olyan családban, akik ugyan jómódban éltek, egy tucat nem sok - annyi könyvük sem volt. Olyan helyeken is jártam, ahol bár volt könyv, látszott, hogy sosem olvasták egyiket sem. Persze megértem, hogy olvasni nem dívik mostanság, könnyebb a tévét nézni, meg az interneten „tudakozódni” - már amennyiben ez további filmek és számok letöltését, illetve pornóbámulást jelent. De mi is ezzel a helyzet? A web ugyebár egy speciális médium, így nagy méretben nem lehet kritizálni, hiszen mindenki azt keres rajta, amit csak akar. Ennek ugyebár teret ad a médium határtalansága, mert gyakorlatilag az alapvető információktól kezdve az atombomba-építésig bármit meg lehet rajta találni, ráadásul az elérhető információk mennyiségét nem korlátozzák le az előfizetett szolgáltatások, azaz hogy egy 512 kilobites ADSL, vagy egy 60 megás optikai net van a gépbe kötve – a sebesség meg az ár más kérdés, viszont az adatok (elméletben persze) mindenki számára elérhetőek. De mi a helyzet a televízióval? Ingyenesen, országszerte lényegében hat csatorna műsora elérhető, ezek az RTL klub, a TV2, az m1, az m2, a Duna, és a Duna II. Persze van webes tévé is, meg itt-ott fogható a Viasat3 a COOL, a VIVA, vagy éppen a HírTV, de maradjunk az alapoknál.

Itt a nyár, itt a jó idő (már amikor nem éppen leszakadni készül az ég) – az egyéniségek is kiszabadulnak tehát végre a friss levegőre, hogy a szabad ég alatt csövezzenek, vagy vízipipázzanak. Végre nem kell a nyugati téri aluljáróban bohóckodniuk, hiszen ebben a nagy melegben nincs is annál jobb, mint hogy a westend tetején gyűljenek össze egy kis baráti monsterezésre. Fúú, de melegh vahn – állítja jelen poszt főszereplője, Ricsi Scene. A barátai ugyan megszokták már, hogy Ricsi közelében mindig meleg van, de ez most más. Ez most a nyár tikkasztó melege. Nem Ricsié.

Egy újabb színes társaság. Akik igazán nagy egyéniségek, egyik se hasonlít a másikra...Hát persze.

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Régen kaptunk már levélben ilyen elbaszott egyéniséget, aki minden bizonnyal eredetinek tartja magát attól, hogy alkoholos filccel firkálja össze a fejét. Merem állítani, hogy mi vagyunk azok akik nem értjük meg ezt az igazán művészi megnyilvánulást, ahol a hajvasalók árának emelkedése egyenesen arányos a letargikus képek számának gyarapodásával.

Ez még semmi sem volt, még több kép a /Tovább/ után!

Újabb nap, újabb egyéniség aki ugyan olyan mint az eddigiek. Szóval ha "vótmár" az nem az én hibám, hanem napjaink trendjét szidjátok :D Überszexuális képek a poszt második felében!!

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy sötét, mély kerek erdő közepén egy igazi kis egyéniség - házikója kívülről ijesztőnek hatott, belülről azonban olyan volt, mint valami ártalmatlan babaház. Az Egyéniség (igen, így, nagy E-vel) szeretett ott élni, azonban rendre kísértette egy olyan vágy, aminek nem tudott ellenállni: mindenáron találkozni szeretett volna kis kedvencével, Steiner Kristóffal. Szerelmes volt belé attól a pillanattól fogva, hogy először meglátta a VIVA TV-ben, és ez a szerelem egyre csak erősödött, és erősödött kicsi szíve legmélyén - sajnos az erdő egy elátkozott erdő volt, ezért az Egyéniség nem tudott eljönni belőle egészen addig, amíg az átok meg nem törik. Így tengette jelentéktelen életét ott. Egyedül. Magányosan.

Szervusztok. Közlöm veletek előre, hogy ez most NEM egy emós figura lesz! Az, ahogy kinéz, csak puszta véletlen egybeesés!!

Lelki szemeim előtt látom ahogy átkozzátok a nevem, meg azt, hogy megszülettem... Mégis mi jogon mertem én elrondítani ezt a művészien emoshoppolt képet az Agyiszint logóval??! Elnézéseteket kérem, de jelen esetben meg van kötve a kezem!

Ismét feltenném a költői kérdést: Fiú avagy lány vala?