Sziasztok!
Jó pár hónap terméke ez a levél. Nem régiben találtam Rátok, miközben keresgéltem, hogy egyedül vagyok-e a bánatommal. Fiatal vagyok ugyan (mivel utánanéztek ki küldi a levelet úgyis megtudjátok), de mivel édesanya is, így bánt jó pár dolog. Az utcán gyerekkel sétálva, oldalatokat böngészve rengetek olyan fiatalt, már-már gyereket (mert 12évesen igen is gyerek) látod, akik láttán elborzadok és félelem ül a szívembe...vajon az én kislányom is ilyen lesz? Mindent megteszek, hogy ne. A létező összes figyelmet, szeretetet megkapja...és az én gyenge lelkem nem is tudja ezt másképp elképzelni. De talán még sincs így, hisz ha mindent megkap egy gyerek amire VALÓBAN szüksége van, nem lehet ennyire elfajulva. Nem célom az önfényezés, csupán válaszokat keresek a kérdéseimre... Hogy tudja egy anya, aki tényleg anya elviselni, ha a fia feketére (vagy teljesen mindegy milyen színűre) festi a körmét, vastagon van rajta a smink és egy másik fiúval csókolózik? Milyen apa az, szívesen látja így a fiát, vagy csak szimplán nem érdekli? Milyen szülők azok akik 13-14 éves gyereküket elengedik az éjszakába, tudván, hogy inni, dohányozni esetleg drogozni fognak? Minek kell még történnie, hogy a szülők szeme is felnyíljon és lássák, hogy csemetéjük, az életük értelme tanulás helyett VIVA TV-vel és SP-vel barmolja el az életét...anya vagyok, feleség,háziasszony. És igen mellette tanulok is. Össze tudom egyeztetni...akkor Ők sokan? Miért nem lehet összeegyeztetni az ízlésüket, irányzatukat, egyéniségüket a tanulással? Hiszen nekik még más dolguk sincs...mikor egy gyermek megszületik és az édesanyja először a kezébe foghatja, üdvözli és már az kering a fejében, hogy a gyermeke sikeres egészséges felnőtt legyen...mert ez minden egészséges anya álma. Amikor a lányomra nézek egy angyalt látok. Még picike (1éves) ártatlan és tiszta...és ilyenkor elfog a félelem, hogy Belőle vajon mi lesz? Csak remélni tudom, hogy amit a párommal tudunk Neki adni, értékek, becsület, tisztesség, elég lesz ahhoz, hogy egészséges gondolkodású fiatal felnőtté cseperedjen...
Köszönöm, hogy elolvastátok és elnézéseteket kérem, hogy hosszú lett.
Üdvözlettel: ****** Boglárka
EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!