Számtalan képgyűjtemény volt már az oldalon, majdnem mindenféle témát érintve. Volt már poénos, szürreális, régi fotókból összeállított, ünnepi, sci-fi és fantasy egyaránt. De talán olyan, amilyen most következik eddig még nem volt. Nem igazán vagyok aktív mostanában. A vizsgaidőszak közepén járok, ha akad egyetlen szabad percem is, később arra is kitalálnak valami programot ergo addig amíg le nem zajlanak a vizsgák, biztosan nem ontom majd magamból a posztokat. Kicsit furcsa, hogy decembert írunk és eddig még hűlt helye a hónak. Nemhogy az országban nincs rendben semmi (erről volt a minap egy vitaindító poszt >ITT<) hanem összességében a világban nincs rendben semmi. Ez a globális felmelegedés, meg klímaváltozás, meg egyebek teljesen kikészítették a bolygót de mint sok egyéb másra, úgy erre is csak akkor fog ráeszmélni az emberiség amikor már túl késő lesz és mondjuk egyszerre kapunk annyi természeti katasztrófát a nyakunkba mint amennyi összesen volt az utóbbi száz évben. Persze ez az aktivistákon kívül nem sokakat érdekel. Amíg van biztos állásunk, pénzünk, családunk és internet hozzáférésünk addig 85-90% pont magasról tesz a jéghegyek olvadására, meg a pusztuló állat és növényfajok védelmére. De egyszer mindennek vége szakad. És mikor az utolsót üti majd a Föld órája, akkor lehet tanácskozni, hogy mit hogyan kellett volna. De hol van az még? Mi már úgysem éljük meg. A következő poszt eléggé eltérő lesz a többitől, mind témájában, mind képi világában. Csakis fekete-fehér képek szerepelnek majd. A tematika pedig könnyedén kitalálható a poszt címéből. Ne kérdezzétek, hogy jött a téma – egyszerűen ez érdekel engem manapság. Évekre vagyok én még a családalapítástól de jelenleg valahogy ez jobban leköt mint a különféle reality műsorok kielemzése, vagy a média szidalmazása. Lassan de biztosan készülget továbbá az év végi Top10-es értékelő poszt is az idei év zenei és filmes felhozatalából (kiegészítve egy harmadik kategóriával amihez két olvasónkat kértem fel), és még két hosszabb, fiktív sztorin alapuló irományt biztos közzé teszek szilveszter előtt. Most egy ilyen ''kevésbé megszokott'' képgyűjteményt láthattok, akit érdekel az úgyis kattint, akit pedig nem, az várja meg nyugodtan a következő posztot.

Ezt a posztot Vertigo nevű olvasónktól kaptuk, ezúton is köszönjük neki...

Ki a világ legnagyobb mészárosa? Caligula? Nero? Hitler, esetleg Sztálin? Ugyan. Még csak nem is Európában történt a világ (arányaiban) legnagyobb népírtása. Ritkán esik meg a történelemben, hogy egy ország vezetője addig folytasson egy háborút, amíg abban egész hadserege és országa lakosságának jó része is odavesszen, de Paraguayban 1862 és 1870 között pont ez történt.

A szörnyűséget Francisco Solano Lopez követte el, akinek minden vágya az volt hogy Dél-Amerika Napóleonjaként vonuljon be a történelemkönyvekbe. Bár Lopezünk nem volt több, mint egy megalomán őrjöngő despota, egy senkiházi őstulok, mindent megtett azért, hogy tervét végigvigye. Lelkiismerete nem volt, pont úgy ahogy barátai, ellenségei se, mivel minden valamirevaló ismerősét megölette megrögzött félelmében, hogy a trónjára és ezzel együtt az életére törnek.

Sziasztok!

Jó pár hónap terméke ez a levél. Nem régiben találtam Rátok, miközben keresgéltem, hogy egyedül vagyok-e a bánatommal. Fiatal vagyok ugyan (mivel utánanéztek ki küldi a levelet úgyis megtudjátok), de mivel édesanya is, így bánt jó pár dolog. Az utcán gyerekkel sétálva, oldalatokat böngészve rengetek olyan fiatalt, már-már gyereket (mert 12évesen igen is gyerek) látod, akik láttán elborzadok és félelem ül a szívembe...vajon az én kislányom is ilyen lesz? Mindent megteszek, hogy ne. A létező összes figyelmet, szeretetet megkapja...és az én gyenge lelkem nem is tudja ezt másképp elképzelni. De talán még sincs így, hisz ha mindent megkap egy gyerek amire VALÓBAN szüksége van, nem lehet ennyire elfajulva. Nem célom az önfényezés, csupán válaszokat keresek a kérdéseimre... Hogy tudja egy anya, aki tényleg anya elviselni, ha a fia feketére (vagy teljesen mindegy milyen színűre) festi a körmét, vastagon van rajta a smink és egy másik fiúval csókolózik? Milyen apa az, szívesen látja így a fiát, vagy csak szimplán nem érdekli? Milyen szülők azok akik 13-14 éves gyereküket elengedik az éjszakába, tudván, hogy inni, dohányozni esetleg drogozni fognak? Minek kell még történnie, hogy a szülők szeme is felnyíljon és lássák, hogy csemetéjük, az életük értelme tanulás helyett VIVA TV-vel és SP-vel barmolja el az életét...anya vagyok, feleség,háziasszony. És igen mellette tanulok is. Össze tudom egyeztetni...akkor Ők sokan? Miért nem lehet összeegyeztetni az ízlésüket, irányzatukat, egyéniségüket a tanulással? Hiszen nekik még más dolguk sincs...mikor egy gyermek megszületik és az édesanyja először a kezébe foghatja, üdvözli és már az kering a fejében, hogy a gyermeke sikeres egészséges felnőtt legyen...mert ez minden egészséges anya álma. Amikor a lányomra nézek egy angyalt látok. Még picike (1éves) ártatlan és tiszta...és ilyenkor elfog a félelem, hogy Belőle vajon mi lesz? Csak remélni tudom, hogy amit a párommal tudunk Neki adni, értékek, becsület, tisztesség, elég lesz ahhoz, hogy egészséges gondolkodású fiatal felnőtté cseperedjen...

Köszönöm, hogy elolvastátok és elnézéseteket kérem, hogy hosszú lett.

Üdvözlettel: ****** Boglárka

…avagy hogyan mulattak szüleink, mikor csak az övüké volt a világ. 100% házi buli képek- RetróEdisön ; )

Sok felháborodott kommentelő (főleg, aki észrevételezi a saját képét egy-egy posztban), fennhangon kérdezgeti, hogy mi szerkesztők, hogy nézhetünk ki, ha erős kritikával merünk illetni egyes embereket. Nos, Én bemutatkoznék: megszülettem egy napos márciusi délelőtt 4 nővérem, 3 bátyám és vagy 65432 egyéb rokon közé…

Itt anyukámmal vagyok a keresztelőmön, hát nem szép a kis koronám?