Üdv mindenkinek,

Az Agyiszint nekem mindeddig kedves hely volt, s az is marad számomra a jövőben is, de váltani kényszerülök, aminek oka felettébb prózai: nincs se időm, se energiám, se anyagom ahhoz, hogy tovább folytassam itt a blogolást. Eleve nem akartam tömegposzt-gyáros lenni, de az utóbbi időben annyira elfogytunk, hogy kénytelen voltam ily módon folytatni az ipart, ami másfél hónap alatt bizonyíthatóan is erőn felüli vállalkozássá lett a munka, a barátnő, és az egyéb kötelezettségek viszonyában. Ez nem az én világom...

Már többször elköszöntem, legutóbb "ténylegesen végleg" is, de az életem folyása, és az Agyiszint blog bizonyos mértékű szeretete azt hozta, hogy még egy utolsó próba erejére visszatértem, hátha egy végső frissítéssel újra életre lehet kelteni a blogot. Látszólag ez (az én igényeimnek megfelelően legalábbis) nem sikerült, kudarcot vallottam, de semmi kedvem gyászbloggá avanzsálni egykori "otthonom", így csak annyit mondok: sok sikert a blognak, és a szerkesztőknek a jövőben.

Mivel a választott témáim mindig is komolyabbak lettek volna mint a legtöbb egyszerű poszté (s ez a cél most is megvan), még akkor is ha a régi blog.hu-s, majd a jelenlegi puruttyás domain-rendszerben legtöbbször csak a "túl hosszú, ezt el nem olvasom" visszajelzést kaptam írásaimmal kapcsolatban. Ez egy ilyen dolog. Tudom, hogy az olvasók 95 százaléka nagy ívben leszarja, hogy elmegyek, ez a poszt igazából csak a többi ötnek szól. Az anyagaimat átköltöztettem az új helyemre (a kommenteken még dolgozok, bár arra nem sok esélyt látok, mert kézzel költöztetem a kommenteket - tegnap 308 darabot egyenként), ahol valószínűleg ritkábban, de csak saját témákban fogok posztolni, ami belefér.

Ti néhányan, akik szerettétek olvasni a posztjaim, kérlek nézzetek be hozzám olykor, és ha úgy adódik álljatok be a blogot követők közé (mert úgy minden új posztomról kaptok értesítést). Igaz a rendszer más, de Wordpress felhasználó nélkül is lehet névvel kommentálni, úgyhogy ez nem jelenthet akadályt számotokra. Én igyekszem e téren nem változni, még ha a helyszín más is lesz, és remélem az új környezet és a több idő jobban fog engem inspirálni a jövőben.

Köszönettel,
Főúr1127

Mivel látom, hogy az elmúlt években kis hazánkban is mindinkább felszaporodnak a halloween-nel kapcsolatos események, és azok nyíltszíni promózása, gondoltam megemlítek pár dolgot ezzel kapcsolatban.

Azt gondolom a többség tudja, hogy a halloween egy javarészt ősi kelta hagyományból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg (kiemelt itt az Egyesült Államok), bár mára már itthon is, sőt az egész többé-kevésbé keresztény jellegű világon elterjedt. A napon, melyet sokan a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepeként tartanak számon, valójában több összemosódott ünnep, a Samhain (kelta újév), a feralia és a Pomona-nap (római-kor), illetve a keresztény halottak napjának keveréke.

Az ünnep eredete

A halloween eredete egyébként a római birodalom koráig nyúlik vissza, amikor a rómaiak megalapították Britannia provinciájukat, és intenzívebb, folyamatosabb kapcsolatba kerültek az ott élő keltákkal, és azok kultúrájával. A rómaiakra különösen nagy hatást gyakorolta samhain, amit a kelta napisten tiszteletére rendeztek. Ekkor ünnepelték a kelták a november 1-re eső újévet, amelyen megköszönték a napistennek, hogy a földet és a termést gazdaggá tette. A kelták úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghaltak lelkei ekkor összezavarhatják az élők életét, mivel ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába, ezért megkönnyítendő útjukat ételt és állatot áldoztak a szellemeknek.

Mivel mi itt igyekszünk olyanok lenni, mint egy nagy boldog család (ezt a szükségesnél ne vegye senki komolyabban), így olykor-olykor szívesen teszünk meg egy-egy szívességet valamely kitartó és aktív olvasónknak, kommentezőknek...

Az elmúlt időszakban az oldalon bevezetett retro képkosarak első tagjánál Isnyu barátunk megjegyezte, hogy ő vidéki, ezért én rákérdeztem tehetek-e valamit e célból, mire ő írta, hogy ő biza Balatonfüredi, és örülne pár füredi retro képnek. Ennek megfelelően feltúrtam a készletem és szerencsésen találtam is néhány képet Füredről...

Századaleji színezett képeslap Füredről: Balaton vitorlásokkal

Előző posztom (megtalálható ITT) mérsékelt sikerén felbuzdulva, ím újabb képgyűjteménnyel jelentkezek, melynek témája az Erzsébet híd, és az 1902-től 1976-ig terjedő időszakot öleli fel. Remélem elnyeri a tetszéseteket...

1902: a munkálatok már a végük felé tartanak. Kevesen tudnak róla, de az Erzsébet híd megnyitása után 23 évig (1903-1926) a világ legnagyobb nyílású lánchídja volt...

1896-ban Ferenc József császár új híd megépítését rendelte el Budapesten, az Eskü téren. A nemzetközi pályázatra negyvenhárom terv érkezett, de végül ezek egyikét sem fogadták el, így a terveket végül Czekelius Albert és Kherndl Antal készítette el, és a hidat az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére Eskü-tériről Erzsébet hídra nevezték át. A királyné először a pesti oldalon az eskü téren kapott szobrot (1932-ben), később ezt helyezték át a budai hídfő melletti parkban (azóta is ott van).

Üdv, srácok!

Nahát, megint vannak posztok! Hogy történhetett ez? Csoda? Nem, nem csoda – egyszerűen csak tartalmi változás kellett ide, és lám, máris jönnek a jobbnál jobb posztok. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ez az Agyiszint, s mint olyan, mindig is előszeretettel szerepeltetett rajokat és new-generation emósokat. Ez a jövőben sem fog változni, azonban már most is rengeteg olyan poszt van, amilyennek ezelőtt soha. Tudom én, hogy a sok harczoskodó shukár shávó, meg búvalbaszott egyéniség már a könyökén jött ki egyeseknek. Haladnunk kell a korral (megváltozott a szerkesztői bagázs, és az olvasóközönség is), és az Agyiszint mindig is ellene ment a média mocskának, meg a különféle identitászavaros embereknek. És éppen ezért ha valami droid a tv-ből öltözködik, és már annyira nincs önálló gondolata, hogy a téveszmék lassan végképp bekebelezik (nem csak a new-generaton emósokra, hanem a gengszter kórban szenvedő rajokra is gondolok itt, többek között), akkor igenis helyük van ezen az oldalon. De nem lehet csak, és kizárólag rájuk építeni. Hamarosan vissza fognak térni a zeneajánlók is (heti egy lesz csak), és – hála az új íróknak, akik közül páran tényleg profik – meg fognak szaporodni az olvasmányok is a blogon.

Ha nektek is van valamilyen ötletetek/javaslatotok, hogy milyen posztokat látnátok szívesen, akkor most itt megírhatjátok. Én arra gondoltam, hogy régebbi, nagy sikert aratott posztokat is előrébb lehetne hozni majd. Szerintem sokan újraolvasnák őket (nem is beszélve azokról, akik még nem is olvasták őket), és nem lenne szerencsés ha pont az ilyen remek posztok tűnnének el a múlt homályában. Más: a blog népszerűsítésére van egy remek tervem, de hogy mi is az, azt majd akkor fogom megosztani, mihelyst új bannerünk is lesz, és kitanítottuk az újakat (Kocsonya nagyon lelkesen mentorálja őket, és mindketten azon vagyunk, hogy minél előbb belejöjjön mindenki a posztolásba). Pont Kocsonyával beszéltem erről a tervemről nemrég, és szerinte jó ötlet. Vírusmarketing – ez a kulcsszó. Majd meglátjátok.

Összegezve: meglepett, és végtelen örömmel tölt el, hogy ennyien jelentkeztek szerkesztőnek. Meglepett, mert már kezdtem valóban elhinni, hogy a halálán van a blog, és végtelen örömmel töltött el, mert látom, hogy tényleg sokan viselik a szívükön az Agyiszint jövőjét. Ezek a változások mindenképp jót fognak tenni az oldalnak, majd meglátjátok. Ha bárkinek véleménye/ötlete/javaslata lenne, akkor tegye meg itt – várjuk szeretettel:

Látlelet 1: a néni a pályaudvaron

Látlelet 2: Facebook-generáció

3/3:

Felreppentek itt különféle teóriák nemrég, hogy a blognak leáldozott, a blognak vége. Baromság, emberek. Nem lehet vége, hiszen most forrotta ki magát igazán. Visszatért 2 régebbi szerkesztőnk is, és gőzerővel megy minden tovább. Talán néhányan temették volna már, de az Agyiszint sosem tűnhet el a süllyesztőben. Még csak a közelébe sem kerülhet. Mégpedig azért nem, mert a jelenlegi mezőnyben (tekintve a többi hozzánk hasonló blogot) mi képviseljük a legnagyobb értéket. A napiszar-on (még mindig kis n-nel) mit láthatsz? Rajokat, meg emókat, mindezt kb. 2 mondatnyi szöveggel kiegészítve – és ha nem zavar, hogy egy óvatlan bekommentelésed miatt lekurvaanyáznak a kis 12 éves kockák, akkor még véleményt is fűzhetsz az ottani posztok alá. De mindez kinek jó? Nem tudom, ki hogy van vele, de én biztos nem regisztrálnék egy olyan oldalra, mint a napiszar. Megszoktam már az igényes blogokat, ezért még csak nem is nézek fel hozzájuk. Ami itt nálunk van, az mind-mind sokkalta érdekesebb: az Agyiszint gerincét is a rajok, és az emók adják, de nálunk vannak elgondolkodtató olvasmányok, és miegymás is (például valóban poénos képek, kitalált történetek, avagy éppen zeneajánlók). Aki valóban szereti ezt az oldalt, az feljár ide, amikor csak ideje engedi. Az, hogy mostanában megfogyatkoztak a posztok mindössze azért van, mert ezerrel pörög a suli/meló mindenkinek, és így a blog mint olyan, hátrébb került a fontossági sorrendben. Ezért nem lehet senkit sem okolni, egyszerűen ilyen az élet. A régi-újak most adtak egy nagy löketet az egésznek, és ha sikerül tartani ezt, akkor szépen kilábalunk majd a gödörből. Vannak itt olyan szerkesztőink, akik már elég régóta jelen vannak (Sid, és Iván például, de Veron már a blog.hu-s időkben csatlakozott az Agyiszint olvasótáborához, erre tisztán emlékszem), és vannak olyanok is, akik idő közben kihullottak. Jobb esetben ők maguk búcsúztak el, egy-egy búcsúposzt formájában, rosszabb esetben nekünk kellett kitennünk néhánynak a szűrét, mert jelentkeztek ugyan, de idő közben meggondolták magukat, és szartak az egészre. Jelzem: komoly szankciók léptek életbe a blogon pár napja, úgyhogy az olyan posztolókat, akik eddig is látványosan nem csináltak semmit, ne nagyon keressétek többé. Szerencsére itt a tavasz, itt a jó idő. Lehet nagyokat sétálgatni, vagy éppen a kertben/teraszon pihengetni, olvasgatni, stb. Remélem, hogy ezt az évet is velünk töltitek majd, és hogy emlékezetes posztokban, és posztalanyokban ezúttal sem lesz hiány. Na, ez most úgy hangzott mint valami megkésett újévi köszöntő, de remélem a lényege átjött…

Elindult hát zeneajánló rovatunk (bővebben >ITT<), fogadjátok tőlem nagy szeretettel az első albumot. Tudjátok, hogy ajánlókat írhattok Ti is, akár komment, akár e-mail formájában. Várjuk őket érdeklődve. Most pedig következzen végre az album:

Klaxons: Myths Of The Near Future

Kiadás éve: 2007

Kiadó: Polydor

Műfaj:

• Dance-punk
• Indie rock
• New rave
• Alternative dance

Letöltés: >ITT< ("Nem lopnál autót, nem lopnál táskát, nem lopnál tévét…")

A Klaxons-ról már írtam korábban is, méghozzá az évösszegző, top10-es zenei listámnál. Teljesen random választottam most ezt az albumot rovatnyitónak, egész egyszerűen csak azért, mert nagyon sokat hallgattam anno, és még ma is fenn van a lejátszómon. Nem is okvetlenül. A londoni együttes első albumát az a James Ford dirigálta aki mögött olyan nevek állnak, mint a Simian Mobil Disco, vagy az Arctic Monkeys. Szokás a new rave jelzőt rájuk aggatni, pedig ezt csupán ők maguk találták ki viccből – a Klaxons annyira széles skálán mozog zenei stílusok szempontjából, hogy lehetetlen őket komolyabban beskatulyázni valahová. A dalszövegek szürrealizmusból, mágikus realizmusból és sci-fi/fantasy ikonográfiából, Burroughs-, Ballard-, Aleister Crowley- és Alfred Jarry-művekből merítenek, és olyan előadók voltak nagy hatással rájuk, mint David Bowie, Brian Eno, a Franz Ferdinand, vagy a minden indie-zenekarnak alapként szolgáló Blur. A dalok mind-mind nagyon jól hangszereltek, és slágeresek. Nem csoda, hogy 2007-ben majdnem minden lehetséges díjat elvittek a különféle zenei rendezvényekről, és a legtöbb online, vagy offline szaklapban előkelő helyen végeztek az év végi összesítésben, ami nem is olyan meglepő, hogyha tudjuk, hogy abban az évben az egyik legbriliánsabb lemezt hozták össze. Szerintem az egész album egy nagyon színes, ezernyi helyről merítő, kozmikus utazás a világűrben, merőben új, ismeretlen világokat feltárva, és tökéletes választás annak, aki nem csak hallgatni szeretné a zenét, hanem mélységeiben megérteni is.

Sziasztok!

Megint visszatért a hideg, borongós idő odakinn, és hát mit csinál ilyenkor az ember egyedül otthon? Nem, nem a Való Világ 4 nevezetű foshalmazt bámulja online, hanem például zenét hallgat (miközben az Agyiszinten lóg, hát naná). Régi olvasóink talán emlékeznek még rá, hogy elég sokszor előhozakodtam zenei témájú posztokkal itt a blogon, de ezek jobbára kimerültek abban, hogy egy éppen aktuális hazai előadót/zenekart savaztam le, és állítottam szembe egy fényévekkel jobb bandával. Szép volt, jó volt, meg minden, csak éppen ma már fogalmam sincs, hogy kik az aktuális kis sztárocskák, mert tv-m is csak azért van, hogy legyen min néznem a Family Guy-t. A Josh & Jutta, meg a Fluor Tomika szerű médiageciket inkább hanyagolom, mert rájuk kár lenne egyetlen egy karaktert is áldozni. Aki igényes zenét akar hallgatni, annak tökéletes lesz ez az újonnan induló rovatunk.

Nemsokára élesedik is az első ajánló, melynek középpontjában egy számomra kedves zenekar valamelyik lemeze fog állni, egy kis körítéssel a magam részéről, amiben elárulom, hogy nekem miért tetszik az album, avagy a zenekar, megszemlélhetitek a borítót, kaptok egy klip-et is, és természetesen letöltési linket is az albumhoz. Letölteni bűn, ezt mindig el fogom mondani, de ma már általános, bevett szokássá vált, ergo teljesen mindegy, hogy megveszed-e eredetiben, és felteszed a polcodra, vagy hogy letöltöd-e, és felteszed a lejátszódra. A döntés mindig egyedül rajtad fog állni. Jómagam belefáradtam már, hogy tucatnyi helyen kutassak egy-egy nekem kellő lemez után, és nagyjából évente mindössze kétszer-háromszor fordul elő velem, hogy eredetiben vásárolom meg az albumot. Fejlődik a világ – nincs mese, lépést kell vele tartani.

A rovatot Ti is kedvetekre formálhatjátok, és itt jönne a lényeg: lehet ajánlani lemezeket nektek is. Ha teszem azt, van egy (vagy több) kedvenced, akkor akár komment (akár e-mail, ha hosszabban szeretnél róla írni) formájában is megoszthatod velünk, és az egyik következő posztban bemutatásra kerül, leírással, videóval, mindennel együtt. A stílus teljesen mindegy: lehet rap, rock, indie, emo, pop, disco, klasszikus, death metal, vagy éppen electro is – mindenkinek megvan a maga ízlése, mindenkinek megvannak a maga kedvencei.

Ha levélben szeretnél zenét ajánlani, akkor a címünk, mint mindig: szerkesztoseg@agyiszint.hu

Teljesen mindegy, hogy milyen jeligét adsz meg, mert úgyis minden egyes beérkező levelet megnézünk, és észre fogjuk venni, ha az a rovathoz kapcsolódik. Ha csak komment formájában szeretnél zenét ajánlani, azt is megteheted: elég ha csak egy leírást adsz arról, hogy számodra miért tetszik annyira a lemez, és dobsz egy linket az egyik klipjükről. A poszthoz, amit majd összeállítok ezekből az információkból, majd vadászok én borító-képet, és letöltési linket is.

Tudjátok jól, hogy a zene mennyire fontos az életben. Nagyon sok mindenben képes segíteni, olykor jobb kedvre, olykor mélabúba taszít, de rendre nagyon fontos érzéseket vált ki. Nem vagyok én sem zenekritikus, sem előadóművész, csupán nagyon szeretem az igényes zenét. Az autotune iszonyatoktól nekem is feláll a szőr a hátamon, de aki ezekre vevő, az úgyis egész nap a VivaTv-t bámulja, és visszajáró vendég a Lady Gaga fórumokon. Bízom benne, hogy sikeres lesz ez az új rovat, és képes leszek a jobbnál-jobb zenéket belecsempészni a Ti hétköznapjaitokba is.

Semmilyen határidő nincs – akkor küldhettek/kommentelhettek be ajánlókat, amikor éppen kedvetek tartja. A rovat mától indul, az első ajánló pedig 18:25-kor élesedik. Remélem, hogy elnyeri majd a tetszéseteket.

Sziasztok!

Mivel már csak Britpopper és én vagyunk meg az adminok közül, úgy döntöttünk nem lesz több raj és emo! Sőt idén karácsony sem. A készletek elfogytak, kifogytunk a hülyékből, úgy néz ki nincs már kit pellengérre állítani soraikból. Helyettük olyan kövér macskákat fogunk posztolni mint ami az alábbi képen van. Persze nem maradnak ki a véresszájú nyugdíjasok a zsidók és nácikok sem, népszerűsítésüket vállaljuk.

Küld be a macskád, MOST! És nincs demokrácia, az elsőzőket, ellenforradalmárokat, konformistákat és minden gyanús elemet azonnal törlünk, tiltjuk és négy év golyózáporra ítéljük. Shalom!

A leendő új banner kabalafigurája:

"Évtizedek óta éles vita folyik a globális felmelegedésről és az ezzel összefüggő klímaváltozásról. Egy idő óta már ennek az ellenkezőjét is hallani lehet. Egy szentpétervári obszervatórium tudósai szerint már 2014-ben egy „kis jégkorszak” alakulhat ki a Földön. (www.nol.hu)"

Nem is olyan rég volt egy remek kis poszt, amelynek témája az volt, hogy milyen is lenne a Föld az emberek, az emberiség nélkül – egy kicsit tovább szeretném vinni most ezt az apokaliptikus jövőképet, azonban én a borzasztó hidegre és fagyra koncentrálnék. Talán mindenki emlékszik még a Holnapután című filmre, melyben láthattatok hasonlót – az viszont csak egy látványos, nagyköltségvetésű film volt, egy lehetséges utópia. Nézzük meg most, hogy milyen is lenne mindez a valóságban. Ha kinézel az ablakon persze nyomát sem látod méteres hullámoknak, vagy hóviharnak, azonban ha elég élénk a fantáziád, egy kicsit beleélheted magad a világméretű katasztrófát túlélt kisember szerepébe.

Köszi Kory!

Haverokkal mostanában rákattantunk' a B kategóriás filmekre. Na persze, nem olyan filmekre, amiket ma gyártanak, hanem azokra, amiket ezelőtt több évtizeddel készítettek. Olyan filmekre, melyeket talán még kiszínezni sem érdemes a modernkor technológiájával. Ezek a filmek többnyire a maguk korában is gyengék voltak, nemhogy most, egy 21. századi fiatal szemében. Egy olyan ember szemében, akinek megszokott a gyorsétterem, a HD videók és a PS 3. Most ilyen filmeket szeretnék bemutatni nektek, majd a végén...na mindegy, majd elolvassátok végig :) !
Elsőként egy olyan film következik, mely 1988-ban került a boltok polcaira (moziba nem merték vinni azt hiszem). Ekkor már én is éltem, bár még rajta volt a tojáshéj a seggemen. A mega hosszúságú cím (Killer Klowns From Outer Space) mega szar filmet rejt, mitagadás mókás köntösbe tekerve. A sztori az, hogy gyilkos űr-bohócok kötnek ki egy kisváros peremén, és legyilkolt áldozataikat vattacukorba burkolva tárolják. Frenetikus. A mű szerintem még mindig az egyik legnagyobb fekete lyuk a filmipar fénylő égboltján. Nézzük is a trailert:

1:07-nél, mikor a bohócok egy lufi-kutyával kezdik kergetni a szerencsétlen embereket én majdnem bekaksiztam a nevetéstől. És az egész film kb. ezen a színvonalon halad a fostalicska végkifejlet felé. És ez még nem minden, van ennél jóval szarabb is:

Most utoljára, mindenkinek Boldog Új Évet szeretnénk kívánni:
Nevek sorrendben:  Zitra, Agyi, Hakalamago ;D

Ez egy kicsit komolyabb posztnak indul, hogy mégis legyen fogalma a fiatalabb generációnak is, hogy miért is van Karácsony. Vagy mit is nevezünk Karácsonynak, mióta "van" és szokások....

A karácsony szó jelentése szláv eredetű, a "korcsun" szóból ered, mely lépőt, átlépőt jelent.

Üdv néktek drága barátaim!

Felemelkedtem a kommentelők sorából. Immár én is a többi szerkesztő közé tartozom. :) Igyekszem, hogy mindig friss és változatos csemegékkel örvendeztessem meg a jónépet. Sokan már így is ismertek, tudjátok hogy beteg állat vagyok. :D

Az első posztom szóljon a lányoknak!!! Csajok, olyan pasit találtam nektek! De olyat!!!