Most olvastam a neten a friss hírek között az alábbi sportról, ami nem csalás, nem ámítás, tényleg besza-behu: létezik!! Ráadásul 35 millió forintos versenyről van szó. És hogy mi ennek a lényeg? Nézned kell a falat vazze!

Magyar versenyzővel rajtol a festékszáradás-néző világbajnokság

Magyar versenyző is nevezett a világ első festékszáradás-néző világbajnokságra. A feladat egyszerűnek tűnik: a lehető leghosszabb ideig kell bámulni egy frissen festett falat.

A szobafestő szerint azonban a feladat nehezebb, mint amilyennek látszik: olyan vegyszerek párologhatnak ki a frissen felkent festékből, amik nem biztos, hogy jót tesznek az embernek - mondta az m1 Híradójának Nagy Péter.

A világbajnokságra az interneten lehet jelentkezni, a nevezők között magyar is van - a brit lapok már fel is figyeltek rá. Baksa Bence állítólag 5 órán keresztül képes nézni a falat, így esélyesnek tartják a 100 ezer fontos, vagyis nagyjából 35 millió forintos fődíjra.
A versenykiírás szerint az nyer, aki leghosszabb ideig nézi, hogyan szárad a festék.

Aki indulók azonban nem árt, ha tudják, hogy a hosszú falnézés száraz, égő, kellemetlen érzést okozhat. Csákány Béla klinikai szakorvos szerint nagy problémát azonban nem okozhat a verseny. Inkább a szellemi koncentráció az, amiben bizonyítani kell - tette hozzá.

(Forrás)

Kár, hogy nem tudok benevezni, pedig én amennyire szeretek dolgozni, biztos megnyerném ;D

Mára pár olyan képet hoztam, amelyek már elég régen kerültek szemléltetésre nálunk, pedig sikerességük eddig sem hagyott kívánnivalót maga után. A fotók Moszkvában készültek, a gyűjtemény az 1980-as évekig húzodik. És mivel nem igazán voltam jelen elkészültüknél, így minden képet más oldalakról loptam le. Reklamálni itt lehet, de nem ajánlatos. Tényleg nem, főleg másnaposan. Most pedig jöhetnek a képek:

Egy 1200 kilós vizát fogtak kaszpi- tengeri halászok a múlt 19. és a 20. század fordulóján, amely eladásra is került egy moszvai üzletben:

Egy röpke poszt az éjszakai baglyoknak mert látom szarban van a haza... Nincs benne semmiféle éles váltás, bizarr cucc, se csöndes, szép szemű, nagyfarkú lányok, csupán pár kép innen- onnan. És, hogy valamivel személyesebb legyen, leírtam minden képhez címként az első szót/gondolatot ami eszembe jutott róla.

Szélvihar:

Ahogy azt már az előző poszt alatt megemlítettem a kommentekben, a második rész alanya Kókai Barnabás, aki a Barber's Art szülőatyja, valamint a The Southern Oracle énekese. Barni szintén tehetséges grafikus, hazánkban eléggé ismert. Külföldön sajnos kevésbé. Ő tervezte a NuSkull nevű metal zenei magzin pólóit, valamint készített egy mintát a Grindrise Clothing-nak, a The Sharon Tate zenekarnak és a hazai, valamint külföldi metal színtéren nagy sikeret elért Bridge to Solace-nek is.

Az első NuSkull pólók.

Erre a képre direkt nem raktam logót, hogy lehessen látni a lényeget. Ti el tudjátok olvasni, ami a képen van?

Kattints a képekre az olvasható verzióért...

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Csak a szokásos képkazal, meglehet erre is igény van még. Ha valóban így van, itt egy újabb adag. Továbbiak a poszt második részében...

1.

A mai bejegyzés nem kizárólag az ’56-os történetről fog szólni, hiszen egy eseménytörténetet bárki megírhatott volna. Írhattam volna egy fellengzős, nemzeti eszméktől átitatott bejegyzést is, a végén egy terjedelmes monológgal, hogy miért is jó magyarnak lenni. Ezt talán meg is teszem, de nem ma! Most inkább sorra vennék néhány jeles magyar „forradalmi” eseményt a Rákóczi-féle szabadságharctól egészen az 1956-os forradalomig azért, hogy eloszlassam azokat a berögzült, ’89 előtt belénk táplált tévhiteket és dogmákat, miszerint mi, magyarok, az összes szabadságharcunkat elvesztettük. Mivel ez korántsem így van, bár nagyon elevenen él sajnos a társadalom elméjében az a kép, hogy minket folyamatosan letörtek, átgázoltak rajtunk, és amúgy is örök vesztesek vagyunk. A továbbiakban felsorolnék egy olyan tényanyagot (részben itthon és nemzetközileg is elismert történészektől, másrészt pedig saját tudásom alapján) amely mindezt megcáfolja.
És mielőtt továbblapoznátok, szeretném leszögezni, hogy attól, mert megvan a történelem érettségid, és elolvastál három könyvet a második világháborúról még nem vagy szakmabeli, de értelmes, kulturált vitára nyitott vagyok, sőt szeretném is, ha megvitatnátok/megvitatnánk
EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Sziasztok,

A napokban Főúr valamint jómagam úgy döntöttünk megosztjuk a "retro" képeket Magyarország kisebb-nagyobb városairól, hiszen nektek is jobb, ha különféle stílusú posztokat olvashattok nálunk. A mai bejegyzésben Pécs kapott helyet, a Kádás érából hoztam pár képet, melyeket szembe állítanék a város jelenlegi arculatával a továbbiakban. Amúgy aki lemaradt volna egy réges-régi posztomról, ahol a várost boncolgattam még kezdőként és elég kezdetlegesen, az itt megteheti. Most pedig kövtkezzenek a képek:

Kilátás a Magasházból:

Adott az arc, akit úgy neveznek: Russel Higgstől. Az önmagát csak városi barbárként aposztrofáló úriember egy nap úgy döntött, hogy hajrá, három éven át minden nap lefényképezi magát különböző (többnyire hétköznapi tárgyakból, természetes anyagokból és olykor hulladékból készül) divatkreációkban. Lady Gaga ehhez képest lófasz. Az eredmény ez lett:

Üdv,

Rég volt már bejegyzés tőlem sokak bánatára (netán örömére) így most felfedem előttetek annak a világnak egy darabkáját újra, amit eddig is képviseltem a Blog keretein belül. Itt van pár elborult, vagy épp elgondolkodtató kép estére, ami talán pont jól jön ahhoz, hogy velem együtt kipihenjétek a hétfői hajtás fáradalmait...

1.

2.

A The Four Icon Challenge egy Kyle Tezak nevű grafikus designer és illusztrátor kísérlete volt arra, hogy kedvenc könyveit és filmjeit mindösszesen négy ikonban foglalja össze. Szemantikai (a jelekkel foglalkozó tudomány) szempontból ugyebár az ikon egy olyan jel, amelynek teste nincs közvetlen kapcsolatban a jelölttel, de hasonlít rá, így hordozva az információt.

A kísrélet maga igen érdekes volt, de bizonyíthatóan csak azokra hatott, akik már ismerték az adott filmet vagy könyvet, így annak négy jellegzetes vonása (lenyomata) elég volt egy sokkal összetettebb üzenet hordozására is. Azok számára, akik számára nem voltak ismertek ezen plusz információk, értelemszerűen nem tudtak összetett képet alkotni a az adott könyv vagy film történetről.

A The Four Icon Challenge bizonyította az emberi agy zsenialitását, és az egyszerűség hatékonyságát, emiatt Tezakot később számtalan ember próbálta utánozni, néha több, de általában kevesebb sikerrel.

 Rómeó és Júlia

Üdv! Flagellum Diaboli vagyok, az „új fiú”. Agyiszintes pályafutásomat a zenés képsorok ötletéből merítve, egy elvont és talán kissé nyomasztó képekből álló sorozattal kezdem. Természetesen a képek hangulatához megfelelő zene is dukál. Nem terveztem túl gyakorira az efféle képsorozatot, mivel nem akarom gyászbloggá változtatni az Agyiszintet, a következő posztjaim ígérem vidámabbak lesznek. A mostani képek viszont megzavarhatják egyes olvasók nyugalmát, szóval csak óvatosan. :)

Sziasztok!

Elég régen került már bemutatásra jelen blogon Bandi a hegyről barátom irománya, ezért jelen posztban egy ilyen olvasmány fog következni. Bandi tősgyökeres olvasónk és kommentelőnk, nem mellékesen pedig ő írta meg a tavaly ősszel közzétett Öreg házas sztorimnak a nyertes befejezését is. Azóta számtalan alkotással gazdagította már kicsiny blogunkat és Titkos Ellenállásra is hetente kerül ki tőle egy-egy újabb anyag. Bandi eleve a realitás talaján mozog (ezt munkája meg is követeli) ugyanakkor időnként tért enged a fikciónak is. Jobbnál-jobb írásokat közöltem már tőle amelyeket bárki visszakereshet az ''olvasmány'' című rovatban. És mivel az utóbbi hetekben erősen dívik a különféle konspirációs elméletek analizálása a blogon, ezért Bandi sem tétlenkedett és előállt egy ilyen tematikájú cikkel. Megéri elolvasni mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik az összeesküvés elméletek, a konspirációs témák és egyebek iránt, vagy csupán leköti az olvasás. Jó szórakozást!

-Brit-

KONSPIRÁCIÓS TEÓRIÁK

A NULLADIK ATOMBOMBA?

Van egy hely az Egyesült Államokban, ahol a százezer főre jutó rákos megbetegedések száma az egyik legnagyobb a nyugati partvidéken, és a sugárzást mérő berendezések is nagyobb értéket mutatnak, mint az átlagos határérték. Na azért nem akkorát, mint mondjuk Novaja Zemljában, a hírhedt orosz atomkísérleti telepen, de az adat azért még így is figyelemreméltó. Talán, mert itt is egy nukleáris kísérleti robbantásra került sor? A Trinity-teszt keretén belül 1945. július 16-án Új-Mexikóban letesztelték a – hivatalosan - legelső atombombát; de valóban ez volt-e a történelem első nukleáris robbantása, vagy történt már egy, egy évvel korábban?
Az Egyesült Államok még nem lépett be a háborúba, amikor 1941 augusztusában már építeni kezdték a Port Chicago névre keresztelt hadikikötőt. (A létesítménynek semmi köze nincs a „valódi” Chicagóhoz, mivel ez a nyugati partvidéken, a San Franciscói öböl partján áll, nagyjából 45 kilométer távolságra San Franciscótól. Abból a célból hozták létre, hogyha az USA netán hadba keveredne a Csendes-óceánon, és mondjuk éppen Japánnal – micsoda különös előrelátás, mondhatom némi gúnnyal, talán csak nem Pearl Harbort tervezgették már? - akkor legyen egy hadikikötő, ahonnét útnak indíthatják a szállítmányokat az óceán felé). A Port Chicagóban szolgáló katonák közül kizárólag a tiszti kar volt fehér bőrű, az itt szolgáló közkatonák azonban egytől-egyik feketék voltak, valamint akadt köztük néhány indián származású, és egy-két mexikói is; ők már generációk óta Kaliforniában éltek, gyakorlatilag tősgyökeres amerikai állampolgároknak számítottak. (A bőrszín, mint olyan, később még fontos lehet). Tudnunk kell, hogy a háború során az USA-ban ezek közül a színes bőrű fiatalok közül (az átlagéletkoruk Port Chicagóban alig érte el a huszonkét évet) szinte senkit, vagy csak nagyon keveseket küldtek frontszolgálatra. Megkapták ugyan a hathetes alapkiképzést, de ezek után reptéri, kikötői, vagy laktanyai szolgálatra voltak beosztva, ahol ugye kényelmes körlet és meleg vacsora várta őket. Ezzel szemben fehérbőrű jenki társaik olyan szerencsések voltak, hogy a kiképzést követően máris mehettek hullani a golyózáporba, mint az őszi légy. Micsoda mázlisták…