Előszó: Holnap lesz a Szavazás, amikor voksolhattok majd a kedvenc irományotokra, de addig is megírtam a harmadik, egyben utolsó mellékszálat a történethez, mely hosszú lett ugyan, de annak akit érdekel az öreg házas téma, azt hiszem nem okoz majd csalódást. Ezzel a ház múltját teljesen kiveséztem, a jövőjét pedig úgyis az általatok írt alkotások közül ismerhetjük majd meg. Prológus következik:
4/1: A szörnyű baleset:
1892. december 16.-án kezdődik eme történet, mely remélhetőleg segít kicsit tisztábban látni, miért is tartják elátkozottnak a már sokat emlegetett öreg, szomszédos házat. Hideg, hűvös idő volt aznap, habár a hóesés reggelre már jócskán alábbhagyott a tegnapi állapotokhoz képest, mikor is szinte egész nap megállás nélkül szakadt. A Gróf büszkén lépett elő otthona melegéből, kitárva hagyta a bejárati ajtót és mezítláb álldogált a tornácon. Arcát csípte ugyan a reggeli fagyos szellő, de ez őt mit sem érdekelte – kihúzta magát, és körbeszemlélt a birtokán. A ház, amelyben feleségével, és szolgálóikkal laktak azon a télen is, cseppet sem volt nagy. Kifejezetten kicsi ház volt, a Gróf többi birtokához képest, ő mégis jobban szerette, mint a hatalmas szobákkal körülvett kastélyait. Saját maga építtette, méghozzá pontosan azért, hogy mikor belefáradt az emberekbe, abban a házban nyugodtan, kíváncsi szemek nélkül ki tudta pihenni magát – ott nem kellett a világ ügyes-bajos dolgaival foglalkoznia.
