Kaptunk ma egy levelet az ünnep kapcsán. Marcus teitan barátunk írt egy verset, versenyen kívül a mai napra. Úgy gondoltam közzé teszem a ma esti, nagyobb lélegzetvételű poszt előtt, amolyan előfutárként. A vers a tovább után található, olvassátok:

 

Augusztus 20. Neked mi jut eszedbe erről?

Szétnézek, és nem tud senki semmit a csillogó fémtől.

Hogy mi történt, sokakat nem is érdekel,
Körbe tekintek, szembesülök egy vérző néppel.

Amit látok, mindenki a nyugatot pártolja,

Pedig még áll a Kárpátok védőbástyája.

Mint egy gyűrű, úgy vesz körül minket,
Véd minket, de mi mégis beengedjük a szennyet.

Én kis pont vagyok, de mindent megteszek,

Hogy végre legyen pár ember, akiben hiszek.

Hogy higgyek abban, együtt képesek leszünk,
Előttünk a jövő, ha végre jót teszünk.

Kicsit visszatérve mondókám elejére,

Hiszen mindjárt odaérek a végére...

Neked mit jelent e nap, mit mozdít meg benned?

Itt a kérdés, a választ megtalálod, ha tükörbe téved tekinteted.