Szeretem nézni az embereket. Megfigyelni őket, tisztes távolságból. Belegondolni, hogy mire gondolhatnak, mit érezhetnek. Hogy mik a gondjaik, és örömük forrása. Vajon miért tartanak ott, ahol; mit tettek jól vagy rosszul? Szeretnék egyszerre osztozni minden ember boldogságában és bánatában, csak azért, hogy megismerjem azt a bizonyos nagy betűs Életet. Megbánások és következmények nélkül szívesen viselném minden ember bánatát; érezném a nehézséget, ami szívüket nyomja. Úgy gondolom, csak így tudnám megérteni, hogy a hozzám felületeiben hasonló, ám mégis annyira más emberek miért jutottak el oda, életüket meghatározó szakaszához. Bizony, nehéz véleményt nyilvánítani olyan dolgokról, amiket mi magunk nem tapasztaltunk. Egy biztos: minden élőlény a saját sorsának kovácsa. Nincs se horoszkóp, se tenyérjóslás. Csak emberek léteznek.
A sorba következő 4. rész alkalmával egy újabb társadalmi problémát szeretnék megvitatni veletek. Sokan azt hiszik hazánkban nincs- vagy csak alig - létezik olyan ember, akinek az életét megkeserítik a drogok. Ez azért van, mert sokunk nem ismer ilyen embereket, hisz míg mi a felszínen úszunk, valaki feje fölött átcsapnak a hullámok, és végleg a mélybe süllyed. A következő videó tökéletesen festi le ezeknek az embereknek a sorsát, egy olyan vászonra melynek határait (véleményem szerint) az intelligencia szab meg. Lássuk a videót, a többire a klikk után térnék ki. Minimális angoltudás nem árt, aki nem tud angolul attól elnézést kérek, végülis a net 3/4-e angolul van, úgyhogy semmi gond.

Tehát, hogy el ne veszítsem a fonalat, vissza is térnék gondolatom fonalához. Intelligencia. Úgy vélem, hogy a világ egyetlen mozgatórugója, az emberi életek egyetlen, döntő erővel bíró és sors-meghatározó jelensége maga az értelem. Hogy tudom mit szabad, mit nem. Tudom, hogy mennyire és meddig. Nem azt mondom, hogy értelmes emberek nem estek még áldozatul különböző negatív eseményeknek. Mert való igaz, siklottak már ki életek 130 IQ felett is. Ugyanakkor, úgy vélem, ez ügyben általánosíthatunk. A naivabb, butább emberek süllyednek el, kerülnek rossz helyzetekbe. A drogok fő problémája, hogy az általuk nyújtott hatások messze túlmutatnak egy átlagos ember képzelőerején, értelmén. Nem értjük őket, nem tudunk vele bánni, nem vagyunk rájuk alkalmasak. Nem fordítva. Magam részéről elmondhatom, hogy van ismerősöm, aki próbálta már a keményebb dolgokat is, de van annyira értelmes, hogy tudja hol a határ. Ez a legfontosabb. Ha értelmes vagy, megnyerted az életet. Nem azért tanulok derriválni az egyetemen, mert az valaha használni fogom. Nem. Azért, mert kialakít egy olyan személyiséget, melynek velejárója az értelmes gondolkodás.

Végszóként annyit, hogy az iskolákban szerintem teljesen rosszul "nevelnek" minket a drogok ellen. Általános tapasztalat, hogy bejön a rendőr bácsi, mutat pár aszpirint, ráfogja hogy eki, aztán elmondja, hogy meghalunk tőle, majd kimegy. Anno én is barátommal beszélgettem, maximum pár diák orrát túrva, bambán fókuszálta a rendőr gumibotját (nem azt). A legjobb szerintem az lenne, ha az iszonyatosan szoros tantárgyi keretek mellett adnának egy kis időt egy olyan filmre, ami aztán tuti elveszi mindenkinek a kedvét a drogozástól.

 

Ti hogy vélekedtek a drogokról, és a fogyasztókról? A hatályos törvényekről? Szerintetek képes valaki a mélyből újra a felszínre úszni? Magyarázható-e a drogokkal kapcsolatban álló addikció munkahely elvesztéssel, szakítással, rossz családi körülményekkel?