Kedves Mónika,

Először is remélem nem baj, hogy poszt formájában lehoztam a leveled, valamint hogy elsőre kissé ömlesztett szöveged betagoltam a könnyebb olvashatóság kedvéért (igyekeztem tartani a gondolati sorokat). Másodszorra meg elnézésed kérem a kései reakcióért, de mostanában több a dolgom annál minthogy ráérjek hosszan reagálni egyes (arra érdemes) levelekre. Mindazonáltal tudom hogy nem ma írtál nekünk, így utólagosan is elnézést a kései (és nyilván kissé hevenyészett) válaszért, de az idő egy olyan luxus amit jelen pillanatban nem tudhatok magaménak.

Következzék Mónika levele:

Annyi mindent szeretnék elmondani, de nem tudom hol kezdjem. Már régebben is akartam írni, de mindig vívódtam magamban, hogy vajon van-e értelme, de mivel most úgysem tudok aludni, s ilyenkor írni szoktam, gondoltam most neked címzem. Mostanában nem adódott alkalom, hogy igazán értelmes emberrel beszélgessek és a megértettség érzése nagyon hiányzik már, persze nem várom el tőled, hogy válaszolj vagy ilyesmi, nekem az is tökéletes, hogy valakinek írhatok ilyen témákról.

 

Az az igazság, hogy hányingerem van ettől az egész világtól, és még mindig nem hiszem el, hogy engem tényleg ide szántak. Nem képzelem magam felsőbbrendűnek, mert okom se lenne rá, egyszerűn csak életképtelen vagyok itt, ahol mindent a külcsín határoz meg, és a fő cél a pénzszerzés, bár ez elég álszent szövegnek tűnik, hiszen még élek, ami azt jelenti, hogy pénzt költök azért, hogy ételt tudjak venni, és már ez a tény is nagyon szomorú, hiszen függök a társadalomtól, mindenki függ és nem lehet elmenekülni. Ma érettségiztem, vagyis tegnap Jókait húztam és az volt a feladat, hogy a pénz és a sziget motívumáról beszéljek és igazságtalanságnak éreztem, hogy Tímárnak sikerült, megtalálta azt a helyet, ahol boldog lehet, ahol nincs pénz, zsarnokság, csalás, kicsinyeskedés, csak szerelem. Nagyon idealisztikusan hangzik, és Jókai romantikus túlzásba esik sokszor, de mégis elkeserít, hogy az a sziget nem létezik… maximum a fejemben, de azzal nem megyek sokra.

Te azt írtad, nem érdekel mások véleménye. Nem tudom hogyan csinálod én sosem lennék elég bátor, hogy közzé tegyem a gondolataimat, bár régebben próbálkoztam és folyton azt hallottam: olyan furcsa vagy. Csakis azért, mert nyitott szemmel járok és igenis felzaklat az, ha a magamfajta kisembereket meg akarják vezetni és eltitkolnak előlünk gyakorlatilag minden olyan dolgot, ami gyökeresen megváltoztatná az életünket, gondolok itt a különböző kutatások eredményeire. Bár, már a tudományban sem hiszek, mert mi a tudomány ma? Egy vallás, semmi más, mi bedőlünk az orvosoknak, ahogyan elődeink a papoknak, és azt teszik velünk, amit csak akarnak, mi meg vagyunk olyan hülyék, hogy gondolkodás nélkül belemegyünk. Néha úgy érzem csupán kísérleti nyulak vagyunk, de ezt melyik csillogószőrű fehér nyuszika hinné el egy magamfajtának. A téma nem kapcsolódik a tiédhez, nem is tudom miért erről kezdtem írni, valahogy az emberek többsége sosem érdekelt annyira, hogy segíteni is megpróbáljak nekik, elvégre aki hülye, halljon meg. Ám a maradék, akibe talán szorult egy kis értelem, megérdemelné azt, hogy világosan lásson. Sokat gondolkozok ilyesmin, mi lenne, ha..? Mi lenne, ha mindenről tudomást szerezhetnénk, ha nem létezne hazugság és a híradóban csakis a valós tényeket hallanánk, milyen lenne az őszinte emberi reakció, és egyáltalán, hova vezetne mindez? Mert valamiért mégis így van kitalálva, hogy az ember képes legyen megvezetni társait, és egy kis csoport a többség élére álljon, még ha csupán csak kihasználja azok butaságát, vagy nemtörődömségét. Olyan zavaros az egész és már nem merek semmit elhinni, hiszen a rengeteg információ közül ki képes kiválogatni az igazakat? De ez is szubjektív, mert mindenkinek van saját igaza és azok szemben állnak egymással.

Tehát a világ mindenkinek más és más, és ebben az egész nagy káoszban egy törvény él csak: az erősebb kutya baszik… (ezt a szót a Word hibajavítója aláhúzta és azt írta mellé: Ezt a szót nem illik papírra – képernyőre – vetni!, viszont a kurva, a picsa és a fasz szavakat nem húzza alá, ez azért elég vicces :D) Hol is tartottam? Amúgy, Te nem érzed néha úgy, hogy teljesen feleslegesek a szavaid? Hogy teljesen mindegy minden? Persze, ha már 10 embert „megváltasz” értelmet nyert az egész – mondod Te. Azt kívánom, legyen így.

http://www.ketezeregy.hu/egesz/fluor.html

Igazán hatásos írás, de már nem tudom mit higgyek el, mert annyifélét mondanak. Talán belém lett nevelve (nem szüleim, hanem a világ által), hogy az orvosoknak és a hasonló komoly embereknek mindig igazuk van és ezért kételkedek.

Sajnos túl naiv vagyok és mindig magamból indulok ki, azt hiszem mások is őszinték. De ez szörnyű, ha csak a fele igaz amit itt leírtak, szörnyű érzés, hogy becsapnak átvernek és tönkreteszik az egészségünket csakis azért, hogy többet profitáljanak. Rettenetesen kiakadtam ezen és például Nemere titok-könyvein.. hihetetlen mennyire hülyének nézik az embert, és hihetetlen, hogy mennyire azok vagyunk. Talán túl sokan vagyunk a Földön, és már nem bír el bennünket, nem csak fizikai, hanem szellemi értelemben is, ezért a sok őrült ember. Tegyél 3 patkányt 2x2 méteres dobozba, teljesen jól megvannak, aztán tegyél még hozzájuk harmincat.. megőrülnek, egymást karmolják, harapják. Persze az ember akkor is egymást ölné, ha a kihalás szélén állna… „szerencsére” ez a veszély nem fenyeget. Tényleg nem szeretném az idődet rabolni, még az sem biztos, hogy elküldöm, reggel még egyszer átolvasom, bár lényegében mindegy, hogy mit gondolsz arról amit írok, mert bár a véleményem engem jellemez, ez mégsem a világ. Tisztelem az oldalt, és a szerkesztőit, mert a „puruttyaságban” is megmaradt egy szinten és jó lenne, ha a fluor-os témát egyszer beledolgoznátok egy amolyan komolyabb lélegzetvételű posztba, talán tud a kommentelők között valaki valami használhatót hozzátenni. Egyelőre talán csak ennyit és ha érdekel valami vagy szeretnél „leoltani” a gyerekes képzeteim miatt, kérlek írjál nekem J

A végére beszúrnék egy idézetet, nem tudom mennyire passzol a témához, vagy egyáltalán bármihez, de szerintem van benne valami.

„A körülmények ellenünk esküsznek… Kristályok lehetnénk, és homokszemek vagyunk, ennyi az egész.” (Balzac)

Kedves Mónika,

Nos… Alapvetően az a jó, hogy bármint bárhonnan elkezdhetsz, mert előbb-utóbb úgyis rátalálok a gondolatmenetedre, meg ha értelmes levelet kapok, akkor arra válaszolni fogok. Nekem talán szerencsém van, hogy szoktam találni magam körül értelmes és kultúrkommunikációra érdemes társaságot, mert igénylem az ilyesmit. Persze ennek része a megértettség is (amely végül is egy belső igényünk), de ahogy írtad már eleve az is jóérzéssel tölt el minket hogy valakivel beszélhetünk egy adott témáról (még ha az a dolog egyoldalú is). De térjünk rá a lényegi témára…

Az élet kemény. Ez meg egy kurvára elcsépelt közhely volt, de egy közhely is lehet igaz. Mert aki különleges, és igazi motivációja van az szenvedni fog. Nem kellemes ezt hallani, de a normalitásnak ez a keresztje. Alapjaiban véve nekem sincsen felsőbbrendűségi komplexusom, nem tartom magam istenkirálynak, viszont úgy hiszem hogy ha nem is teljesen, de azért nagyrészt normálisnak tarthatom magam (mármint van okom rá). Persze ennek megvan az árnyoldala, mert egyrészt az igényszintem miatt másrészt meg a világgal kapcsolatos egyéni szemlélet miatt kicsit többet kell küzdenem bizonyos dolgokért mint azoknak akik az árral úsznak, de legalább nem kerül szemét a gatyámba.

Napjaink fő problémája az idő. Mivel nincs időnk egymásra, sőt szinte magunkra sem valami módon kompenzálunk, és kicsit kevésbé leszünk elszántak például abban, hogy jobban megismerjük embertársainkat (és pont erre jó a külcsín és a pénz). Mert ez a kettő dolog nagyon egyszerű. Rád nézek tetszel/nem tetszel, és ezen döntésből kifolyólag vagy kapáltak neked fél perc alatt vagy szenvedünk még egy sort. A lényeg viszont megmarad, időhatékonyak lettünk. Persze egy embert nem lehet megismerni 1-2 óra alatt (akit meg igen azt bizton mondhatom nem érdemes). De az időtől való függés (mint ahogy az anyagiaktól való is) egy motiváló erő. Ha nem érek rá valakire, akkor nonszensz dolog elvárnom a megismerést, mint ahogy tőlünk sem várhatja el senki, hogy 5 perc ismeretség után kitárulkozunk és akkor rend lesz. A pénz is egy hasonló dolog. Mert a pénz egyszerű. Elmondhatod magadról hogy intelligens, és vicces vagy, meg hogy jól nézel ki, de ezeket nem számszerűsítheted, továbbá (legyen ez bármily szomorú is) mindennek ára van ezen a világon (és újabb igaz közhely). Persze egy fél rúd szalámit kicsit könnyebb belőni ilyen téren, mint azt hogy valaki mennyiért kész feladni az elveit, mennyiért kész sutba dobni a meggyőződését, vagy hogy mekkora az ára annak hogy mondjuk egy éjjelt velünk töltsön, de mindig megvan az a pénz amiért egy ember képes bármire (főleg ha annyi pénzt még a tévében sem látott). Az egyetlen dolog mait nem vehetsz meg magadnak az a pozitív érzelmek csoportja. Lojalitást ugyanúgy lehet vásárolni mint margarint és igazi fájdalmat is áruba lehet bocsájtani, mert az ember gyarló és mindent ami nem kölcsönösségre épül, azt pénzzé tudja tenni.

Szóval a lényeg hogy szerelmet nem lehet venni. Viszont önálló sem tudsz már maradni. Ma főleg nem. Persze elmehetsz egy isten háta mögötti polinéz szigetre, ahol megpróbálsz Tímár Mihályként, vagy Robinsonként tevékenykedni és ideig-óráig menni is fog, de végül belátnád hogy az anyagiaktól való függés ma már nem megkerülhető. Persze mindig vannak akik úgy gondolják hogy most megvilágosulnak és nincsenek nevek, nincsen pénz, de magad egyszerűen nem tudsz mindent megtenni. Sőt, kisebb közösségek sem tudnak mindent megtenni. Megtermelhetsz sokféle terméket, de a csere is anyagi jellegű tevékenység, és máris megvan a függés mert mi van akkor ha az orvos két csirkét kér (hipotetikus eset). Viszont a saját világod ha nem is lesz teljesen független, azért elég sok esélyt ad neked arra hogy elhatárolódj. A fejedben lévő „sziget” a tied, egy kis kompromisszumkészséggel már tökéletesen beilleszthető a világ folyásába, és ez épp elég. Ez a sziget a saját elveidre épül, a benned lévő tartásra támaszkodik és lényegében te vagy a kormányzója. Persze ez így kevésnek tűnhet de tele van kiskapukkal, csak egyszerűen túl kell tenned magad azon hogy bizonyos döntéseket meg kellene hozni. Rossz döntés nincs mindaddig amíg nem adsz fel magadból TÚL SOKAT (azért van kiemelve mert néha egy kicsit fel kell adnunk magunkból).

Igen, azt írtam nem érdekel mások véleménye. Ezen annyit helyesbítenék, hogy egyes emberek véleménye érdekel, de ők bizonyos módon relevánsak (csak mindig a megfelelő embert kell kérdezni). A többiekkel egyszerűen nem kell törődnöd. A kizárás viszont nem megoldás, meghallgatni minden véleményt meg kell, csak meg kell szűrni azokat oly módon, hogy azok mennyire „jogszerűek”. Egyesek úgy tartják hogy sok emebr nem hiába mondja ugyanazt, de ezen az elven a szar is biztos finom (annyi légy nem tévedhet), ezért annyi módosítás ide is kell hogy sok értelmes ember nem hiába mondja ugyanaz. Aki ugat, azzal nem kell törődni, de ha valami értelemmel bírót vág a fejedhez akkor azon lehet hogy el kellene gondolkozni, a furcsaság meg egyébként is jó dolog. Legalábbis a furcsa dolgok legalább nem unalmasak. Én amúgy durvább dolgokat szoktam kapni örülj a furcsának…

A megvezetés viszont egy egészen más téma. Megvallom, én nem vagyok jó ember, folyamatosan befolyásolom a körülöttem lévőket, de alapvetően mindannyian azt tesszük. Egymással kapcsolatban kialakulnak az érzelmi jellegű kötődési minták és utána azonnal hatni akarunk a másikra. Ez a dolog nem szándékolt, 100%-ig ösztönös. Szeretnénk, hogy velünk többet legyen, vagy hogy néha ne legyen a másik láb alatt, ha valami módon a kedvünkre tenne és ez csak a dolgok alja (a lényeg hogy magunknak akarunk jót és nem másoknak – ÖNZÉS). Persze vannak, akik ezt mesterien űzik, meséikkel, elméleteikkel ezreket tartanak folyamatos irányítás alatt, legyen az egy vallási szekta, tudományos elmélet vagy valami MLM faszság, a lényeg a befolyásolás (lévén ebből ők valamely módon hasznot húznak). A politika, a média, meg eleve minden valamilyen szinten hierarchizált rendszer része ez a dolog, de mindennek lehet ellenállni. A vallásban sincs racionalitás, mint ahogy a hit más formáiban sem mégis emberek milliói hisznek ezekben is, neked csak azt kell eldöntened, hogy miben hiszel. És ha ez megvan, akkor már teljesen mindegy ki mit mond neked (persze attól hogy hiszel valamiben még lehetsz „életképtelen” ezen a téren, de ez már egy másik dolog).

Viszont az egy érdekes kérdés, hogy mi lenne ha mindenről tudnál. Inkább azt érdekelne, akarnál mindenről teljes tisztaságában tudni? Képes lennél szembenézni nemhogy a világ, de már eleve a saját hibáiddal (amit esetleg hozzád vágnak mások). Nem hinném hogy ezt szeretnéd, és ebből kifolyólag azt hiszem ez világszinten sem lenne kellemes számodra. Annyit tudok neked mondani, hogy sose csak az egyik oldalt hallgasd meg. Nekem szánt szándékkal van előfizetve jobbos, balos és „független” napi/hetilap , mert így legalább esélyem van arra hogy a középúton valahogy elnavigáljak (szerintem működik).

Néha mindenki érzi, úgy hogy feleslegesek a szavai. De én nagy ívben leszarom a tudatlan százakat, csak azokkal foglalkozok akik képesek a párbeszédre és a változásra. Akik nem hallgatják meg mások érveit, azok nem érdemlik a változást. Kemény? Lehet, de ez van és 10 „megváltott” ember mindig jobb 1000 birkánál.

U.I.: A fluoros témában bár vannak igazságok alapvetően az érvelés (szerintem, és egyik nagyon jó fogorvos ismerősöm szerint is) idiótaság. A fluorral dúsított ivóvíz tényleg melléfogás volt, de a fluor magában nem fokozza a rák előfordulási gyakoriságát, és a gyermekek fejlődésében sem okoz külön zavarokat, amennyiben a beviteli határérték alatt marad a szervezetbe kerülés mennyisége. A fogkrémekben amúgy is nátrium-fluorid van, aminek mérgezési határértéke 31mg/testsúlykilogramm, míg a fogkrémekben általában 1-1,5 milliomodrésznyi fluorid van (amennyi körülbelül a csapvízben is). Ebből kiindulva meg kellene ennünk legalább 25 kilogramm fogkrémet a mérgezéshez (természetesen testsúlykilogrammonként – ami valljuk meg nevetséges főleg úgy, hogy napi két fogmosással számolva körülbelül 1-1,2 kilogrammnyi fogkrémmel kerülünk kapcsolatba évente – aminek jelentős része persze a mosdókagylóban köt ki). Ez még a naponta elfogyasztott vizekkel (melyek átlagosan az egészségügyi határérték felét 1mg/liter fluoidot tartalmaznak) sem elég a mérgezéshez még annak ellenére sem, hogy a fluor halmozódik a szervezetben. Szóval maradjunk annyiban hogy ez elemenként igaz ugyan, de véleményem szerint így ebben a formában egy hülyeség (akármit is mondanak a szakemberek).

 

Üdv,
Főúr