Legutóbbi posztomra (ami olvasható ITT) kaptunk egy választ Sütee-től aki tipikusan olyan emó akikből többnek kéne lennie. Először is elolvasta, másodszor felfogta, harmadrészt meg válaszolt. Alapvetően én erre a dologra hajtok (azaz hogy valaki elgondolkozzon, és reagáljon). Hát következzék előbb az ő levele, aztán a álaszom...

Üdvözletem.

Főúr és a viszonyrendszerek, avagy ilyen az ember ----> Ehhez a cikkhez szeretnék hozzászólni.

Először is, sok kommentben láttam, hogy "Az Emók úgysem olvassák ezt el." Hát de. Emónak vallom Magamat, és ha valaki értelmesen megfogalmazza a véleményét, szánok rá időt, hogy elolvassam.

Igazat mondtál, mikor azokat a sorokat írtad, hogy "Csak azoknak b*szod el, akik komolyan gondolják a stílust." Hát igen. Ma 10 "Emóból" 9 pooser. De még mindig nem ezzel akartam foglalkozni.

Nem azzal van a probléma, hogy beszólogatnak, mert ugye az egész stílus a figyelemfelkeltésből indult. De ha már tettlegességig fajul a dolog, az már gáz. Szerintem a verekedés egy primitív, állatias dolog, ahogy alapból egymás ócsárolása is az.

Ez a kitörök a szürke mindennapokból kijelentés, az Emoknál, kicsit nevetséges, bár bevallom, egy ideig hittem Én is benne, bár mára inkább rájöttem, hogy ez marhaság. Ha nem lennének ezek a kis szerencsétlenek, akik azt sem tudják mi az Emo, de Ők aztán Trú-k, akkor az Emo-nak sem lenne ilyen rossz hírneve, véleményem szerint. Mint tudjuk, a pooserek, akik vagdossák az ereiket, utálják az Életet, satöbbi. Mi egyszerűen érzelmesebbek vagyunk mint az átlag, és ezt a stílusunkkal is kifejezzük.

A női ruháról annyit, hogy ugye a nők általánosságban sokkal érzelmesebbek, mint a férfiak, tehát szerintem innen származhat az öltözködés eme része.

A hajunk igen is egyedi! A Punkok találták ki igaz, hogy a tarajukat lefésülték, de ekkor már ezek a Punkok Emo-nak vallották Magukat.
Bevallom, az Emo-k, tényleg csak siránkozunk egy jobb világért. Mert igen, egy jobb világot akarunk. Csak hogy ez nem mindegyikünkre igaz.

 

Én például igen is védem a környezetet, szelektíven gyűjtöm a hulladékot, megpróbálok csak szükséges mennyiségű áramot fogyasztani, próbálok emberséges maradni azokkal is, akik nem érdemlik meg, és képes vagyok együtt érezni ismeretlen emberekkel is. Most lehet firtatni, hogy vajon ilyen-e egy Emo, vagy Én kivétel vagyok-e? Lehet, hogy még tapasztalatlan vagyok, de Nekem az a véleményem, hogyha valaki Emo-nak vallja Magát, akkor már legyen igen is jó ember. Persze Bennem is vannak hibák, mint mindenkiben, de aki Emo, annak meg kéne próbálnia jó embernek lenni.

Írtad, hogy azért nem teszel ki Magadról képet, mert esetleg a romák megtalálnak, de Tőlünk nem félsz, mert mit tehetünk? Megmondjuk hogy hülyén nézel ki, mert nem hordasz olyan cuccokat, mint Mi.

Hát ebben tévedsz! Mi tisztában vagyunk azzal, hogy mi a NORMÁLIS. Csak azért, mert valaki nem úgy néz ki mint Mi, nézhet ki jól is. Sőt, nem stílustól függ a szépség. Ugyanolyan szép lehet egy Skinhead, mint egy Emo. Csak az a kérdés, hogy ki nézi. Ízlések és pofonok. Írtad, hogy Te legalább férfiasan öltözködsz. No igen, ki mondja meg, hogy mi a férfias, és nőies?! Egy ruha az csak egy ruha, mindegy ki veszi fel. Attól még, hogy a társadalmi norma szerint egy csőnadrág női, miért ne viselhetné egy férfi, attól még, hogy hetero? Mivel nemi egyenlőség van, meg lehet tenni. És mint mondtam, szerintem az egész "állítólag női" öltözködés a női érzelmességből fakad.

Ismételtem felhozom (így a végére), hogy Minket nem az zavar, ha valaki megmondja a véleményét, mint például Te, hanem ha valaki primitív módon fejezi azt ki (akarom ezzel mondani például a "K*csög Emós"-t, és a lökdösődést, stb.). Írtad, hogy nem az számít, hogy a barátaid mit gondolnak, hanem hogy az emberek. Nos ez részben igaz, mert számít amit mondanak, de igazán csak a barátainkéval kell foglalkozni, mert sajnos olyan világban Élünk, ahol az emberek elidegenedtek egymástól. Mert ugye az emberek másképpen ítélik meg az idegeneket, mint a saját barátaikat, ezért tartjuk fontosabbnak a barátaink véleményét.

Téged igen becsüllek, mert habár más a világnézetünk, képes vagy normálisan megfogalmazni a problémá(i)dat Velünk, és mivel ezzel megtisztelted a stílusunkat, Életszemléletünket, Én gondoltam megtisztellek egy válasszal.

UI.: Nagyon sok igazság van abban, amit írtál, és nagy intelligenciára vall az irományod.

És a végére egy idézet:
"Inkább utáljanak azért, aki vagyok, mint hogy szeressenek azért, aki nem." - Kurt Cobain

 

-Sütee-

 

Kedves Sütee,

Köszönöm hogy elolvastad a posztom, még inkább hogy válaszoltál (szeretem a párbeszédet).

Sajnos igen általános hogy azok akik a leginkább kardoskodnak amellett hogy ők mennyire eredetiek, meg igaziak, meg különben is, nem olvassák el az ilyesmiket (vagy ha esetleg elolvassák teljesen félreértik valamelyik félmondatot – precedens van szép számmal). Még inkább sajnálatos hogy a hozzád hasonlóakból nincsen annyi mint a negatív példából (és nem az emó az egyetlen ilyen kategória).
Én mindig mondtam hogy nem azzal van bajom hogy valaki emó, hanem az hogy hogy viselkedik, mit mutat, mit tud. Az emó (ahogy annyi más dolog is) divattá vált manapság. A szociológia és a pedagógia ezt a jelenséget nevezi vírusos viselkedésnek, melynek ciklusa általában egy elnyújtott kifutású többszörösen innovált termékciklushoz hasonló (az újabb kitörések az új mellékágaknak – pl.: scene, saucy – köszönhető). Jelen pillanatban az egész dolog a harmadik felfutását éli meg, az egészben az a hiba hogy az első 2-300 emberen kívül a többiek már mind csak gyenge utánzatai annak amivé ez az egész dolog válni akart (kiinduláskor).

Ez értelemszerűen egy idő után frusztrálni kezdi az embereket, mivel sok kontár miatt már csak azt látják hogy van egy ilyen színes csoport ami állandóan depresszív viselkedést tanúsít, és veri magát a földhöz hogy de ők akkor is különlegesek, miközben alapvetően csak a külsejük az amit fel tudnak mutatni, és az is tucatjával azonos ha megnézzük őket. Persze mindig vannak olyanok akik nem verbális, hanem fizikai jellegű agresszióval él az ilyen elemek iránt, és ez semmiképpen sem szerencsés dolog. Nekem is van olyan ismerősöm, akit megvertek pedig nem is emós, hanem egy teljesen korrekt BMX-es srác (nem tehet róla hogy fekete félhosszú haja van – pedig nem is vasalja). Fizikai erőszakra sosem buzdítottunk senkit, viszont mivel ez egy kritikus blog és a negatív hatáskeltés a verbalitásra épül az egymás (vérmérséklettől függő) ócsárolása itt folyamatosan terítéken lesz. Miért? Mert az, hogy nem tetszik és nem foglalkozok vele egyszerűen nem képes hatást elérni (ahogy a legtöbb 100%-i passzív módszer sem).

Egyetértek a pózeres résszel, szerintem sem lenne az emóknak ilyen rossz híre ha nem lenne annyi tudatlan elvetemült idióta közöttük mint amennyi.

Viszont azzal hogy ti érzelmesebbek vagytok, én azért vitába szállnék (ismét). Azt elismerem, hogy az emberek érzelmi szintje nem egyforma. Sőt abban is egyetértek, hogy egy adott esemény nem mindenki érzelmi világára hat attól függetlenül, hogy érintett benne vagy sem. Az egyetlen ami ilyen téren megnyilvánul az az, hogy egy adott környezetben mennyire éljük meg az érzelmeinket de sok esetben ez nem csak egyesek belső énjét fejezi ki, hanem egy szinte teljes mértékben teátrális cselekvéssor, méghozzá azért mert él az a tévhit hogy egy emónak érzékenynek kell lennie. És emiatt a ti „érzékenységetek” is elveszti a valóságalapot, hiszen pózerkedni érzelmek terén is lehet (és láttunk már olyat is szép számmal). Ez a mindenkit szeretünk (aki olyan mint mi), átéljük az ország túlfelén lakó MyVipes barátunk/barátnőnk fájdalmát is, elsiratjuk a döglött verebet inkább valamiféle üres-lélek szindróma, mintsem alacsonyabb érzelmi küszöb. Nem állítom hogy nincsenek közöttetek az átlagnál érzékenyebbek, de nem hiszem hogy 1, arányaiban többen lennének mint az átlag népességen belül, 2, nem hiszem hogy az érzékenyebb lelki világnak úgy eleve bármi köze is lenne az emo-hoz. Én sem vagyok olyan kemény és érzéketlen mint ahogy az általában tűnik, viszont én kicsit kevésbé hevesen élem meg az érzelmeimet, főleg a nagyvilág fele. Miért? Mert egyszerűen nem hasznos mindennel kapcsolatban érezni (vagy érzést generálni). Vannak tragikus dolgok, vannak nehéz helyzetek, kemény időszakok, de mindenképpen ép ésszel kell kezelni egy-egy ilyen helyzetet nem magunkba fordulni érzékenységünk okán.

Ezután ismét igazat adok neked, a nők tényleg érzékenyebbek mint a férfiak, de ennek biológiai háttere van, és közöttük is megvannak a változatok ezen a téren. Továbbá ha mindenképpen szeretnéd kidomborítani a nőies érzelemszinted arra nem feltétlen a nőies öltözködés lesz a megoldás, mert a végén még valaki rosszat gondol (főleg azzal kapcsolatosan, hogy közöttetek nagyobb arányban vannak, és az átlaghoz viszonyítva sokkal nagyobb elfogadottságot élveznek a melegek és biszexuális hajlamúak).

A haj nem egyedi. Jelenlegi viseleteteket az 1980-as években kialakult emotional rock, illetve emo-punk vonalnak köszönhetitek és ezen a hajviseleten nem sok minden változott azóta. Persze, tényleg eredeti, de nem emó stílusjegy, hanem egyfajta emotional-alternative dresscode elem, ami a ti stílusotoknak is elemévé vált (ez afféle szezon-fazon kérdés nem szabad keverni).

Egy jobb világért nem siránkozni kell. Jobb világ mindig akkor lesz ha teszel érte. Persze nem várható el se tőled, se tőlem hogy meghozzuk a világegyetértést, vagy hogy valami maradandót alkossunk, de még mindig jobb tenni valamit és elbukni annak szellemében, mint keseregni és tűrni hogy ez van. Én igyekszem kulturáltan csinálni azt amit csinálok, nem mondogatom hogy pusztítsuk ki az összes emóst, de egyedül vajmi keveset érek, ezért jó ha egyszer-egyszer jön egy olyan is mint te akivel szót lehet érteni (mert a lényeg a párbeszéd lenne, és az hogy érvekkel próbáljunk hatni a másikra). Persze ha megverlek az is egy érv de az én világomban aki akarja hogy tiszteljék azt sosem fogom tisztelni.

A környezettudatos viselkedés közös érdek, nem kell az emóhoz kötni én is hasonlóan élek, pedig igencsak távol állok az emóktól. Az hogy másokkal hogy bánsz szintén csoportfüggetlen. Előítéletei mindenkinek vannak, neked is még akkor is ha azokat kizárod. De mindenkiben bízni, és mindenkivel együtt érezni nem feltétlen okos dolog (tudom, nem ezt mondtad, de a lényeg az hogy az érzelmi beállítottságunk más, emiatt gondolkodunk másképp). Nálam persze elég bonyolultan működik az egész, és mindannak ellenére hogy nagy csalódások sosem értek ilyen szinten mégis gyanakvással figyelem az idegenek tetteit (evolúciós csökevény). Attól meg hogy valaki hasonló formátumot képvisel még nem biztos hogy jó ember. Ha a hajat parókával pótolnám, akkor fél órába telne, hogy emósnak nézzek ki, de attól nem lennék más. Az azonos formátum nem úgy köt össze ahogy egy érzékenyebb ember azt igényli. Főleg mivel (ahogy fentebb említettem) érzelmeket is lehet tettetni, és mindig van aki tetteti és kihasználja mások érzelmeit (és ezért kell vigyáznod neked is – bár előbb-utóbb mindenki a saját kárán tanulja meg ezt).

Nem mondtam egy percig sem hogy egyikőtök sem tudja mi a normális, de vannak nálad sokkal elvakultabb emók, például azok akik ha barátot/barátnőt szeretnének akkor elvárás hogy az is emó legyen, vagy aki szerint az aki nem hord olyan cuccokat már biztos hogy ronda (voltak ilyenek az oldalon szép számmal). A normalitás relatív (mindenkinek a maga világa szabja meg a korlátait), a férfiasság viszont legalább regionális, de vannak világszinten elismert férfias vonások, amibe nagyon sok minden belefér, de a nőies hereszorító öltözet annyira nem. Nem azt mondom hogy minden férfi legyen szőrös, vagy hogy hordjon mind szakállat (nekem sincs szakállam), illetve hogy legyen kigyúrva (mert egyszerűen nem vagyunk mind azonosak). De van pár dolog amit általában elfogad a köznép a férfi kategóriáján belül, de az hogy egy férfi is öltözhet nőiesen az eleve paradoxon.

Mint ahogy a nemi egyenlőség is az. Nem vagyunk egyenlők nemileg. Van, ami a nőknek könnyebb, és van, ami a férfiaknak. Ráadásul bizonyos dolgokban még ha átfedés lehet is, egyenlőség nem. A csőnadrág kérdése határeset, nekem határon túl van, neked határon belül, azért mert én úgy gondolom hogy ha egy férfinak nem is kell valami szétgyúrt állatnak lennie azért elég vicces amikor egyik-másik emós fiúnak vékonyabb lába van mint a barátnőmnek (és a barátnőm igenis csinos, nem azért van vastagabb lába mint egyik-másik emósnak mert 130 kiló, hanem mert egyes emósok 180 centihez ugyanúgy 50 kilót nyomnak, mint ő a 155 centis magasságához).

Engem sem a vélemény kulturált kifejtése zavar, hanem az amikor valaki teljesen logikátlan begyepesedett gondolatvilággal (és attól hogy az emó új, még egyesek akik szintén emónak vallják magukat még gondolkodhatnak begyepesedetten) a másokra való hallgatás jele nélkül folyamatosan küzd azok ellen akik máshogy gondolkodnak mint ő. Mert az ő világában csak az emó értékes, csak az emó szép, és csak az emónak lehet igaza mert ő jobb mint az „átlagemberek”. És (ismétlem) sajnos belőlük van több, nem a hozzád hasonlóakból.

Köszönöm válaszod, és kérlek tedd meg hogy terelgeted a stílusbelieket, mert rád mint emósra talán jobban hallgatnak mint az ittlévőkre…

U.I.: a blogod megnéztem, de nem posztoltam a linket, hogy a nem odaillő látogatóktól megkíméljelek…

 

Üdv,
Főúr