Állandó jelleggel megkapjuk azt, hogy egy dolog, hogy mi itt fikázzuk az embereket, de mi vajon hogy nézhetünk ki, meg eleve mit tartunk „normális” öltözködésnek/viselkedésnek. Természetesen ebben a posztban sem fedem fel magam (nem is kell), de talán segíthetek pár dologban azzal kapcsolatosan, hogy mit is tartunk mércének amikor kiválogatjuk azokat akik az oldalra kerülnek.

Alapvetően gyönyörű dolog az amikor az ember egyéniségnek tartja magát, hiszen ez egy olyan dolog amit nem feltétlen a saját dolgunk eldönteni, de efölött elsiklunk (úgy szépen, urasan) és a nagyobb problémákkal kezdünk.

1, Szemantika: A másoktól való eltérés nem egyenlő az egyéniséggel, továbbá semmi köze sincsen ahhoz hogy ki mennyire „különleges”. A dolog már eleve felejtőssé válik azáltal hogy (és igen még mindig ezt mondom mert úgy látom nem fogjátok fel) TUCATSZÁM VAGYTOK „EGYÉNISÉGEK”. Ez nem így működik. Az egyéniség, akihez nagy arányban hasonló ember NINCSEN a tágabb környezetében. És mielőtt még valaki belekötne, ez nem arról szól hogy genetikai jellegeteknél fogva értelemszerűen különböztök egymástól, hanem arról, hogy ha valakihez nagy arányban hasonló az értékrendetek, az öltözéketek és a gondolatvilágotok (tehát a három együtt) akkor nyugodtan verheted magad a földhöz, akkor is csak egy leszel a tucatból…

Egy mondatban: Az hogy MÁS vagy nem tesz EGYEDIVÉ/KÜLÖNLEGESSÉ.

2, Részrehajlás: Az hogy a velem azonos formátumúak mit mondanak rólam (főleg egy ilyen zárt cukkermukker közösségben) teljesen nonszensz dolog. Ha én neonáci vagyok, és a neonáci barátaim szerint ez fasza, és teljesen helyénvaló, akkor ezzel már legitimáltam is a tevékenységemet? Na ugye hogy nem. Sosem az számít hogy mit gondolnak rólad a barátaid, és a hozzád hasonlók, hanem hogy az összes többi ember mit gondol. Természetesen megértem a közösség zártságát, de szerintem eleve egészségtelen az hogy van egy ilyen társaság, melynek mindössze két célja van, egyrészt alapot teremteni a formátum létjogosultságának, másrészt meg önigazolást biztosítani a tagok számára. Én is fenn vagyok közösségi oldalakon, nekem is vannak képeim, de rohadtul nem várom el hogy a képeimre bárki odaírja hogy „olyanh cukee vagy”, nemhogy azt még egy KOMIZZ! Megjegyzéssel kérjem másoktól. Ennyire önbizalom-hiányosak vagytok ellenére a tökéletességeteknek? Nem büdös ez így? Tessék elgondolkodni, hogy te mit is vársz el a barátaidtól…

3, Devianciák: Minden ember deviáns valamilyen szinten, de ezt miért kell direkt kiemelni és miért kell a normális emberek orra alá dörgölni. A deviancia azért deviancia, mert alapjaiban tér el a megszokott, normális dolgoktól és bármily furcsa is ezt nem szokták hirdetni. Pontosan tudom milyen deviáns viselkedésformák a részeim, de nem teszem közzé mindenki számára, mert az ilyen dolgokra nem szokás büszkének lenni. És ti? Ti mire vagytok büszkék? Hogy a könnyebb utat választjátok, és beléptek egy csoportba ami biztosan támogat titeket? Hogy feladjátok a lehetőségét annak hogy valamit magatok hozzatok létre és ezáltal ténylegesen kiemelkedjetek a tömegből? Igen, erre legyetek is büszkék idióta semmirekellő nyomorék banda…

„Az vagy aminek mutatod magad…”

Sokan ismerik ezt a közhelyet, sajnos ezen sokak közül a többség egyáltalán nincs tisztában ennek a sornak a jelentésével, ebből kifolyólag erőteljesen túldimenzionálja annak jelentését. Ez a sajnálatos dolog az, ami miatt az „átlagemberek” (valójában a normális értékrenddel rendelkezők) elutasítással, illetve embertől függően kisebb, vagy egyenest tengermély zsigeri undorral viseltetnek egyes csoportok iránt. Mert ez a dolog egyáltalán nem arról szól, hogy ha minél extrémebb formátumot veszek fel, akkor annál különlegesebb és kiemelkedőbb leszek az „átlaghoz” képest. Attól, hogy bemész egy könyvesboltba és megveszel egy zenetörténeti lexikont még nem leszel zenetörténész (tudom nem divat könyvet venni, a fullcap úgyis menőbb, ahogy az önelégült ostobaság is – lévén egyesek megtehetik hogy nem tanulnak mert ők egyéniségek lettek a lila csőszárútól és ezáltal menetsültek az iskola kispolgári kötelezettségei alól). De attól hogy megveszel, vagy magadra öltesz valamit, ami egy esszencializált, de mindenképpen jelentősen leegyszerűsített verziója valaminek amit követni vagy ismerni kívánsz még nem válsz a részévé.

Tudom iskolába járni sem előnyös manapság meghallgatni amit ott mondanak meg főleg, de kérdem én ismeretes-e a sok stílusfogyatékos számára a kontár szó? Mert az, amit a legtöbb ilyen „jajh de egyedih wagyok” figura csinál az nem több mint kontárkodás.

„És mi van akkor? Ha neki jó, akkor nekem nem mindegy?” Nem, nekem nem mindegy. A kontárokat anno üldözték (ahogyan ma is), mert kárt okoztak a piacon a hozzáértő réteg ragjainak. „De mi nem okozunk kárt!” Dehogynem. Legtöbbetek eleve tisztában sincs azzal, hogy mit akar követni, hogy mibe akar becsatlakozni. Csak a külsőségekre apellálva fejest ugratok az „önállóságba” és a „felvilágosult emberi létbe”. És ezzel duplán ártatok. Egyrészt miattatok fogják semmibe venni azokat, akik ezt az egészet nem csak divatból csinálják, másrészt elrontotok másokat azzal, hogy így viselkedtek. Azzal hogy saját lustaságotokban és igénytelenségetekben mind ugyanezekhez az üres sémákhoz nyúltok, másokat is rákényszerítetek arra, hogy így tegyenek (és végeredményeképpen a saját hulladék rétegeteket szaporítjátok). Mert ti így létrehoztok egy közösséget, ami látszólag igen egységes és összetartó, de ha jobban végiggondoljuk ezért nem kell megszenvednetek. Kockázat nélkül beszállni valamibe ahol tudvalevő hogy elfogadnak nem kihívás.

Egyébként is ha valamiről nem tudsz, azt ne vedd magadra és ne tálald úgy, mint személyed lényegi részét. Mert ezzel te leszel az első (vagy éppen a sokadik) korcs, aki miatt (részint) ferde szemmel néznek az összes stílusbelire.

Nincsen közöttetek a külső jegyeket leszámítva semmilyen kapocs és a kollektív tudat is kimerül az „én egyedi vagyok”, az „akinek nem tetszik az nyilván irigy”, a „védjük meg a magunkfajtát a szürke emberektől”, a „ha nem tetszik nem kell nézni” végül a legjobb „mi érzékenyebbek és toleránsabbak vagyunk az átlagnál” baromságokban. Még jó hogy egy vallást nem hoztok össze amiben azt állítjátok, hogy Jézus valójában emó volt és fokozott érzékenysége okán szenvedett az emberek kollektív értelemben vett bűneiért. Na ne gyertek már a faszságokkal. Mi haszna van ennek az egésznek? Mi haszna van cél nélkül csak a provokációnak élni? Mi haszna a sok semmitmondó blogotoknak, meg zárt kis közösségeteknek minden tetves oldalon ha egyszer annyira el akarjátok magatokat fogadtatni? Aki különáll és direkt különbözik az elfogadott normákon túli tűréshatártól, az feleslegesen várja az elfogadást.

Egyébként is miért gondoljátok, hogy ez egy stílus? Már csak a külső elemkészletet egy halom helyről lopkodtátok össze. A ruházatotok elsővonalbeli színösszeállítása az alternatív vonalról származik (itt nem a már módosult de ugyanúgy nem saját találmány scene meg saucy dresscode-ról van szó), ahogy a hajviselet alapja is (korai punk és metálos hajviselet). A ruházati elemek másik fele (cipők, fullcap, pólók, pulóverek) a deszkásoktól örökültek át, a zenei világotok szintén a rock-punk vonalról eredeztethető keresztezve némi elektronikus felhanggal, és akkor még nem is beszéltünk az „élőkultúrátokban” megtalálható japán és amerikai popkulturális vonásokról. Tényleg nagyon eredeti KEVERÉK, de nem eredeti ötlet (úgyhogy ha lehet, innentől kíméljetek meg minket az eredetiségi tanúsítványaitoktól).

Végül is védekezhettek azzal, hogy az összes zene az ütőbot párostól ered, meg hogy 15.000 éve még mindenki állatbőrt hordott, és akkor mindenki mindenhonnan ered és senki sem egyedi, de ezzel nem kerülnétek meg a problémát, lévén ha mindenki mindenkivel rokon (szegről-végről) akkor ti mire fel hangoztatnátok az egyediségeteket? Miért jó egy ilyen világot összehazudni magatoknak? Ennyire elégedetlenek vagytok magatokkal? Ez minden, csak nem egészséges. Nincsenek erről felmérések, de szerintem sokan vannak közületek olyanok, akik a (szerény véleményem szerint sokkal) rosszabb sorsra érdemes cute boy barátunkhoz hasonlóan járnak el, mert tudják hogy mindaz amit leírtak magukról mindenféle fórumokon annyira ellentétes szánalmas személyükkel, hogy inkább behazudnak valami újabb értelmetlenséget minthogy felvállalják, hogy igen én vagyok, lebuktam. Miért akarsz szebbnek látszani mint ami vagy? Miért akarsz gazdagabbnak tűnni, mint amennyi pénzt ép ésszel fel tudsz dolgozni? Miért kell „Marsielle-ben” laknod, meg törött Bentley-t behazudnod mindenkinek, amikor Zala megye az otthonod és a kocsid 300.000 forintot (sem) ér? Az egész simán elkerülhető lenne csak nem kéne az elejétől fogva hazudozni (és akkor még mi vagyunk a netvagány senkik)…

„De te se vállalod fel magad…”

Higgyétek el nem az emós népség miatt van ez így. Tőletek nem kell tartanom. Bár tudom, hogy mindannak ellenére hogy alapjáraton nincsen rajtam sok kifogásolható pont nem tetszenék nektek (még jó hogy nem izgatna a véleményetek), de ez alapjáraton engem miért gátolna meg abban hogy bemutatkozzak? Az oldalon lévő másik „szenvedő” kisebbség az, ami miatt az anonimitás itt lényeges. Mert ők képesek lennének kést állítani belém csak azért mert szerintem a piacon ezerhétötvené’ vásárolt D&G órájuk kurvagáz. Én alapvetően nem félnék attól, hogy önmagam felfedése után úgy járnék mint egyesek, és utána mindenki az orrom alá dörgölhetné, hogy „persze azt mondtad, hogy ilyen vagy meg olyan, aztán lófaszba sem vagy semmihez képest, nemhogy az elmondottakhoz viszonyítva” egyszerűen csak nekem nem éri meg a nagy lelepleződés. Mivel nem célszerű azért kinyíratni magam pár faszszopó cigánnyal, hogy az emók megnézhessék a vádlójuk képét és belekössenek abba, hogy nem lóg a szemembe a hajam és férfihez méltó módon öltözködök.
Namármost ideje lenne eljutni arra a szellemi szintre, hogy megtanuljátok hogy MINDEN EGYES nagy nyilvánosság előtt felvállalt tettünknek KÖVETKEZMÉNYEI vannak (és lesznek). Ha én holnap UTE színekbe öltözve elmegyek az FTC stadionjához és lehugyozom az ajtaját, azzal kiteszem magam annak hogy a biztonsági őr megver. És még szerencsém lesz ha a biztonsági őr ver meg és nem három fanatikus szurkoló (mellesleg rühellem a focit). Azzal hogy ti nagyban „felvállaljátok” deviáns viselkedéseteket, kiteszitek magatokat a negatív kritikának is. Mert sokszínűek vagyunk, és nem mindenki olyan toleráns a buziként parádézó tizenévesekkel, és a karddal feszítő rajokkal szemben mint saját közegük ami még támogatja is a baromságot. Ebbe egyszerűen bele kellene törődni.

Azzal hogy képtelenek vagytok kilépni a viszonyrendszerből és elfogadni a negatív irányú kritikát ti csak szegényebbek lesztek, és épp ezért érveltek hiába a szivárvány zászlóval meg a belső jóérzéssel. Ha engem valaki bunkónak tart, azt tartson nagy ívben szarom le mindazok fejét akik számomra semmit sem érnek, és ezredszerre is átgázolok rajtuk ha az utamban vannak, de amint egy számomra releváns személytől kapom meg ezt a visszajelzést azonnal készen állok a revideációra, épp úgy amikor egy-egy kritikát tömegével hallok. Mert ha valakit több százan idiótának titulálnak, vagy éppen lebuziznak a „biztosannembuziscsakmaxitrendi” ruházatuk miatt annak oka van. Belőletek miért hiányzik ez az önszemlélet?

De a világ, és a viszonyrendszerek is változnak…

A világ amiben élünk alapvetően rossz, mert az ember jelleménél fogva kicsinyes és kegyetlen. Ösztönlények vagyunk. Alja, rossz emberek akik szándékosan halmoznak egymásra hibás döntéseket, akik sosem elégedettek a sajátjukkal, mindig többet, jobbat, mást akarnak, vagy akár konkrétan a másét akarják. És átlépjük ezeket a határokat. Sokan kíváncsiak arra milyen is vagyok valójában. Na pont ilyen. Keserű, kritikus és nem kertelek sosem, másokra mindaddig vagyok csak tekintettel amíg nincsenek az utamban. A barátaimat mindennél többre tartom, de ez nem akadályoz meg abban hogy megmondjam nekik hogy idióták, ha tényleg azok (mert EZ a barátok dolga). Alapjáratban nem szeretem az embereket, megfigyelem őket, véleményt alkotok, de sokuktól saját magam miatt tartom távol önmagam. Nem kell a felesleges konfrontáció senkinek. De akkor ugorjunk…

A kényszer az, ami előhozza az igazi énünket, ami miatt előtörnek belőlünk az ösztöneink, és ez a kényszer bármilyen jellegű lehet. Az ember természeténél fogva kegyetlen és gyarló, sosem lehet tőle mást elvárni, amikor baj van, akkor nincsen semmiféle hollywood-i jellemfejlődés, meg utolsó perces megtisztulás, csak és kizárólag az ember legáltalánosabb és legtermészetesebb éne jön elő egy-egy krízishelyzetben. Ne is kötözködjön senki, mert ez egyszerűen így van…

És hogy jön ez ide? A dolog rendkívül egyszerű, minek tenni a szépet és a jót, miért kell szenvedni egy pszeudo-személyiséggel és stílussal amikor egyszerűen magunkat is adhatnánk? Mi szükségünk van az élőszínházra nap mint nap csak azért hogy egy halom segélyes senki soraiba fogadjon aztán ugyanazon zászló alatt masírozzunk az élet útján? Sosem az zavart az emókban és a hasonló idiótákban hogy egy adott módon öltöznek. Mindenkinek joga van úgy öltözni ahogy akar, de ha célzottan nemijelleg ellenes irányt tart akkor ne csodálkozzon hogy kinézik és igenis tűrje meg a negatív hangvételű kritikát, mert ez így működik. Mennyi de mennyi ember volt már aki őszinte kíváncsiságból, vagy éppen a visszavágási alap megteremtéséből kifolyólag megkérdezte hogy mi mégis mit tartunk normális viseletnek. Erre teljes kóddal nam fogok tudni szolgálni, hiszen minden személyiségfüggő, és eleve az összképen múlik a megítélés. Öltözhet valaki messzemenően igényesen/ízlésesen/divatosan, ha egy baromarcú akkor azon nem változtat a ruha. Ha a sok ilyen emós, tck-s, rajos söpredék nem lenne ennyire „üres” belül, akkor valószínűleg egyszerűen ízléstelennek mondanám őket (hiszen azok), de az egy dolog lenne a sokból.

Persze bizonyos vonalak mindig meghatározhatóak. A férfiaknak szarul áll a színes csőnadrág, akkor is ha divatos (arról nem is beszélve mit tesz azzal amiből még utolsó esélyként férfinek gondolná valaki az illetőt – igen a herékről van szó). Én például (szerintem teljesen normális módon) egyszerű sötétkék nem koptatott, nem mintás, európai szabású farmert hordok, galléros pólóval vagy inggel, átlagban két kedvenc elegánsabb kivitelű sportcipőm egyikével (casual viselet tesók). Fülbevalóm, piercingem, láncom nincs (a láncot utálom, a másik kettő meg egyeseknek ugyan jól áll, de én nem tetetnék be semmiképpen). Egyetlen ilyen (kiegészítő) jellegű dolgot hordok, az a karórám, ami nem valami feltűnő darab ugyan, mindannak ellenére hogy nem az 500 forintos műanyag típusba tartozik – meg nincs is ráírva – elegáns és kész).

A nők ruházata már bonyolultabb. Lehet, hogy amiatt mert akik tetszenek nekem azokat jobb szeretem ruha nélkül látni, de főleg amiatt mert egy nő kisugárzásának szerves része a megjelenés. Szerintem azok a nők akik túlfestik magukat, kirakják a mellüket és teleaggatják magukat mindenféle ékszerekkel és bünagy fülbevalókkal, esetleg hidrogénszőkére vagy éjfeketére festve szoláriumozott cicababaként kelletik magukat nincsenek tisztában magukkal. Egy ilyen nő lehet akármilyen „belül”, a legtöbb férfi úgyis csak egy dologra akarja majd használni őket. Igen, a kúrásról van szó. Minden nőnek illenet tisztában lennie előnyeivel, és hibáival egyaránt. Egy 160 centi / 72 kilós lány is tud normálisan öltözni, és egy abszolút modellalkatú lány is lehet durvább a legfeslettebb útszéli kurvánál, ha nem ismeri és tiszteli saját magát. Lejött a dolog testvéreim?

És akkor ott van a viselkedés. Megvallom én nem vagyok egy finom ember, szögletes kicsit a stílusom de legalább nem mutatom magam másnak mint ami vagyok csak azért hogy azzal egyeseknek imponáljak. Alapvető szabály a világban, hogy azt aki elvárja a tiszteletet nem tiszteli senki. És ez mindenre áll. Minek keménykedsz ha kevés vagy? Minek teszed az intellektüelt, ha sötétebb vagy a bitumennél? Eleve minek vársz másoktól visszaigazolást, amikor nem vagy tisztába magaddal? Azt hiszed majd mások megmondják? Azt hiszed hogy majd ők bemutatnak önmagadnak? Ne éppen az ilyenek miatt van ennyi használhatatlan ember ezen a világon. Ez a sok semmitmondó műstílus, meg műkapcsolat, mert senki sem tenne semmit azért hogy valaki legyen, inkább megvárja hogy pár jó szándékú faszkalap megmondja neki, hogy „te tökreh cukee lennél oan hajjalh mit az AFCTomié”, vagy hogy „ehhez a focistafejhez jár a kristályfülbevaló – egyébként is menő”. És még ezek után jöttök azzal a sok szarsággal, hogy miért került fel egyik-másik ismerősötök az oldalra amikor nagyon jó fej, meg biztos szebb mint mi, meg a palesztinok is őt választanák. Hát azért kerül ki ide tesóim mert úgy néz ki ahogy és úgy nyilatkozik meg a neten ahogy. Mert ez egy kép, egy viszonyítási alap, egy előítélet. Őszintén szarom én le hogy mennyire tartja egyik-másik ilyen jöttmentet egy harmadik. Ember vagyok és előítélettel élek. Ti is ezt teszitek amikor jöttök a „biztos ronda vagy” szöveggel (még jó hogy a suttyók véleményére nem adok).

De gyakorolhatok kegyelmet felettetek azzal hogy nem alázom meg mindannyiótokat, pedig higgyétek el nem lenne nagy energiabefektetés hiszen magatokból csináltok hülyét az „ez az én stílusom/életem” felkiáltással. Hol érdekeljen hogy te vagy a pláza ásza a kékre festett hajaddal, meg hogy abszolúte követendőnek tartod a TESCO parkolójában eltöltött egymást rendületlenül fotózgatós délutánokat kannásbor-fogyasztás közben? Hol izgasson fel engem hogy egy zsák krumpli ellopása után igazi maffia vagy, és erre a tubaréz láncoddal is rásegítenél? Egyébként is ki a faszomat érdekeljen hogy neked anyádék mindent megvesznek mert ti megtehetitek? Ezért kéne hogy tiszteljelek? Mert kívül belül nulla vagy, de anyádék a segged alá tolják a kocsit, motort, alkoholfogysztási-hozzájárulást, converse csukát? Ilyen vagy? Akkor te is becsókolhatsz a seggembe jó mélyen pajtikám, mert a te fajtádat eleve nem veszi semmiféle értékes ember komolyan, én meg főleg leszarom a világlátásod.

Sosem nevezném magam irányadó személyiségnek, sosem gondoltam magamról hogy annyival jobb lennék mindenkinél (itt a MINDENKI a kulcsszó), de ezt a langymeleg hígfos-közösséget, amit képviseltek azért magasan túlszárnyalom. Miért? Mert ismerem a hibáim, ismerem a korlátaim, és nem csak a pozitív tulajdonságaimmal vagyok megáldva. Persze ha valaki jóképű az brillírozhat, de ha mellé hülye mint egy marék kőpor az előbb-utóbb úgyis visszaüt. Én tudom magamról hogy rongy ember vagyok, tudom hogy minden bizonnyal túl akarnok személyiséggé váltam, ahogy azt is hogy alkalmanként jobb lenne befogni a pofámat mások megbántását elkerülendő, de ez van, ezt kell szeretni. Felléphetnék én is mint atomjófej, totáldivatos, nagyontrendi, mindenrerábólintós hobbihuligán, de minek? Hetekig, hónapokig tudnám tettetni, de egyszer rossz lelkiállapotban érne egy félrement megjegyzés és nem gyengén kitudódna az igazi személyiségem. Őszintének lenni bár rögösebb út, de legalább nem okozok csalódást a későbbiekben. Persze ez kicsiben nem kifizetődő és aki magára veszi azt hogy valakinek nem tetszett a trendi hajkoronája annak nem is ajánlom, de nagyban még nem vesztettem semmit az ügyön.

Persze mint fentebb mondtam a viszonyrendszerek változnak…

…ahogy én is. Egy-egy új helyzet mindig döntés elé állít bennünket, aztán vagy vállaljuk, hogy ránk szakad minden, vagy még egyet kavarunk életünk lábvizén és apró retekdarabként tovább úszunk annak felszínén. A lényeg az hogy legyen gerincünk a gerinctelen húzásokhoz is és ha valahogy döntünk utána már ne szabadkozzunk, hogy az nem is úgy lett volna meg különben is. Ha magunk akarunk valamit akkor nincs rossz döntés. A rossz döntés mindig ott kezdődik, hogy mások mondják meg nekünk, hogy hogyan is kellene dönteni. Kössetek bele a dologba nyugodtan, gyenge lábakon áll jómagam is tucatnyi ellenpéldát tudnék írni kapásból, de a személyes, napi életvitelem szempontjából tapasztalataim szerint még mindig csak akkor volt probléma, amikor mindnet és mindenkit tekintetbe véve döntöttem. Le kell szarni a nagy átlagot, és (meglepetés ugye?) a közjó sem létezik. Viszont mindenképp célszerű elgondolkozni azon hogy miért viselkedik velük egy kisebb vagy nagyobb táraság egy adott módon. A világban mindennek oka van és minden ok megérthető, kivéve persze ha a „biztos csak irigy rám”-elven akarjuk levezetni a minket ért negatív hangvételű visszacsatolásokból eredő rosszérzést (de akkor már úgy is kapáltak nekünk és kurvamindegy bárki bármit gondol).

Nem hinném a kérés, az hogy rendelkezzünk ÖNKRITIKÁVAL akkora dolog lenne. Minden egyes embernek része kell(ene) hogy legyen az ilyesmi és nem valami sekélyes életérzésbe belepistulva próbálnának valakivé válni. Mert ez a rohadt elkényelmesedés, ez az önmagunktól való félelem az, ami miatt annyi fiatal picsa pózol félmeztelenül a közösségi oldalakon, ami miatt annyi tizenéves válik valami divathullám „áldozatává”, ami miatt abszolúte mélyre süllyed az intelligencia és ami miatt eltűnnek belőlünk az emberi szempontból nézve normális értékek. Nem vagyok tévedhetetlen, nem vagyok feddhetetlen, de van gerincem és mindig úgy viselkedek, hogy utána még véletlenül se kelljen szégyenkeznem.

És most mindenki gondolkozzon egy sort mielőtt visszaszól…

 

 

Jó éjt belétek,
Főúr