Többen feltételezték már, hogy beszűkült, otthon ülő ember vagyok, akinek a világról alkotott fogalma és tapasztalása oly parányi, mint a fiú hangya pöcsén kifakadó pattanás. Ez nem így van, de a magam igazolása és az olvasók látókörének szélesítése céljából ( az ócsárlóknak pedig az ánuszuk lesz szélesítve! ) közkincsé teszem féltve őrzött oroszországi képeslapjaimat.

Autóba pattantunk, s ha már olyan messzire utazunk, ne menjünk üres kézzel, így gondoltuk meglepjük az ismerősöket némi használt műanyag csővel, nem volt több 70-80 méternél, simán feldobtuk a járgányra.

Sajnos a technika nem bírta az utat, így segítséget kellett kérnünk, és felkéredzkedtünk egy nagyon szívélyes úriember teherkocsijára.

Gyönyörködtünk az elsuhanó tájban és örömmel láttuk, hogy a jó gazda milyen gondosan és szeretettel bánik az állataival.

A tavaszi szántás munkálatai is elkezdődtek, melyben a család minden tagja örömmel vesz részt!

Az út szélén nagyon olcsón árultak finom almát, vettünk is belőle rögtön néhány kilóval!

Végre megérkeztünk Szerjózsához és megdicsértük őt, mivel nagyon ügyesen felújította a lakásukat.

Szerjózsa rendőrként dolgozik, így pár barátja is megjelent a lakásavató alkalmából néhány sört legurítani.

Mivel ittam egy kis sört, és vodkát, ezért nem ülhettem volánhoz, de Szerjózsa éppen szolgálatba indult, így vállalta, hogy fuvaroz, mert az ő jogosítványát nem veszi el a rendőr, ráadásul bármennyit iszik, akár kormány nélkül is elvezeti a kocsit!
Dászvidányjá, Oroszország!