Bár megfogadtam hogy nem bocsátkozom szellemi párbajba fegyvertelenekkel, és arra méltatlanokkal, de ez azzal jár, hogy egyesek elkutyulnak, így visszatértem. Levelem szíves örömest ajánlom két kitartó, de fogalomzavaros, és kifejezetten gyengeelméjű látogatónknak .hannah.paranoid. és whatistthegirl kisasszonynak. Példaként ez utóbbi állításomra hozom (nyilván hatalmas szellemi teljesítményt megkívánó) egyik engem célzó kommentedet, miszerint „te (azaz én) csak beszólogatni tudsz”. Ha neked ennyi esik le abból amit csinálok, akkor csak sajnálni tudlak, és már rég rossz az egész. Egy próbát azért tehetsz a levél elolvasására, és megértésére…

Hosszas és kitartó „munkásságotok” nyomon követése során sikerült felfedeznem, hogy nem csupán a barátsággal, hanem a felelősséggel, az élettel, és megannyi más (emberek kötött lényeges) dologgal kapcsolatban vagytok nem gyengén fogalomzavarosok. De haladjunk sorban előrefele, nem kell aggódni minden sorra fog kerülni…

Első a barátság…

Ahogy az a „fajtátoknál” megszokott (igen, FAJTA, ha visszaemlékeznél, anno te fogalmaztál így paranoid barátnőnk - erre még úgy is visszatérünk) különös fogalmatok van a barátságról, és a barátok mibenlétéről. Felteszem, hogy a másik hozzád hasonló szellemi szinttel megáldott (vagy inkább megvert) hölgyeményt igaz barátodként tartod számon, ahogy a többi hozzátok hasonlót is, akiket itt az oldalon „ok nélkül bántunk”. Gondolom alapozzátok ezt arra, hogy teljes egyetértésben éltek legyen szó divatról, hajról, vagy azokról a geciszájú agyiszintes kockákról, akik nem hagynak nyugodni téged, és az azonos formátumú egyedeket*. Nem szeretném összetörni a pici szívedet, de ez nem barátság.

*Mert mi nyilván rettentően irigyek vagyunk az 17 éves átlagéletkorunkkal a 16 éves korodra (én azért idősebb vagyok de nem évtizedekkel), a 30 és 35 közötti IQ szintedre, és a sok-sok színes, de annál semmirekellőbb „barátodra”.

Ez aki köztetek fennáll maximum szellemi rokonságnak tekinthető, már amennyiben erről a ti esetetekben beszélni lehet, mert bár vannak alkalmak, amikor egy közepes méretű cserepes virág szellemi szintjét is hozzátok, de általában csak egy rúd parizer szellemi színvonalán mozogtok, ami valljuk meg igazi szégyen ebben a korban. Ezt a rendkívüli mélységet még megérteném, ha valami nagyon durva fogyatékkal élnétek, és ez esetben el is nézném az egészet, de néha azt kívánom, inkább lennétek nyáladzó fogyatékosok, mint ilyen „teljes értékű emberek”. természetesen sokféle módon megmagyarázhatjátok jelenlegi állapototokat, de meglátásom szerint kevés olyan nem fizikai jellegű trauma van, ami ilyen torzulást idézhet elő. Na de beszéljünk egy kicsit a barátságról mint olyanról…

Ha nem lennél ennyire ostoba, és a felfogásod összetettsége meghaladná egy csapágygolyóét, rájönnél, hogy az hogy valaki mindenben egyetért veled még egyáltalán nem feltételez baráti kapcsolatot, még akkor sem ha harcostársad hűen kitart melletted a normalitás elleni harcban. A barátok nem arra vannak, hogy minden egyes pillanatban bőszen bólogassanak az utolsó faszságra is amit teszünk (vagy amit tenni fogunk), mert erre a talpnyalók (rosszabb esetben seggnyalók) valók. A barátok dolga az, hogy néha (vagy éppen gyakrabban) megmondják a barátjuknak, hogy „te Géza, ez így kurvára nem jó, ne legyél már ekkora gyökér, gondolkozz el, szállj magadba, fogd magad vissza”. És akkor Géza jobb esetben elgondolkozik azon, hogy vajon miért mondja ezt neki a barátja, és nem feltétlenül az önigazolást várja annak szavaiban. Persze tudom, hogy téged nem kell visszafogni, mert ezen a módon vagy tökéletes (legalábbis önmagad szerint).
Természetesen a barátok szerepe nem is a folytonos regnálás, de ha egyetértenek valamiben azt nem szokták túlspilázni (én legalábbis biztosan nem). Bólogatnak ha megkérdik őket, egy alapvetően támogatandó dologgal kapcsolatban, de ilyen esetekben inkább hagyják „élni” a barátjukat (hisz ami jó abba minek kéne beleszólni?!). Ellenben ha az valami gebaszt csinál, külön kérés nélkül is véleményt nyilvánítanak. Miért? Mert ez így működik, és mert ez a barátok dolga, és nem az hogy támogassanak minket a tizenéves idiótából teljes jogú idiótává válás folyamatában…

Itt persze mondhatod, hogy akkor miről is beszélünk, mert szerinted (és a „barátaid” szerint is) teljesen jó az amit csinálsz, és egyébként is „wan aki megteheti”. Nos kiábrándító lehet, de bizonyos dolgokban adnunk kell a nem közvetlen környezetünk véleményére is. Miért? Azért mert legyenek akármennyire elfogulatlanok bizonyos barátaink, van egy dolog amire nem képesek. Elvonatkoztatni a személyes ismertség témájától. Ez a legkeményebb embert is elfogulttá teszi ilyen, vagy olyan módon, így bizonyos dolgokban nem csak rájuk kell hallgatnod. Egyes ismerőseimmel szemben én is elfogult vagyok. Tudom hogy a Gyula kurva sokat iszik annak ellenére hogy nem bírja a piát, de már elkönyveltem őt így, és emiatt a kisebb határátlépései nem érdekelnek (ha éppen szénné akarja magát inni visszafogom, de most hogy 80, vagy 85 decibellel ordibál a „szép kurváknak”, engem nem izgat (amúgy sem megyek el vele inni, mert annak sosem lesz jó vége).

Szóval a barátság alapvetően sokkal kevésbé habos és idilli, mint azt sokan elképzelik, annál meg főleg sokkal kevésbé szép és egyszerű ez a dolog, mint amit a ti fogalmaitok alapján bárki is gondolhatna. Véleményem szerint a barátság sokkal gyakrabban bántó és kemény, mint amennyiszer kellemes egyes holdfényes, és alkoholtól enyhén mámoros szombat éjeken. A barátok néha mocskos dolgokat vágnak egymáshoz a tanulság kedvéért, még akkor is ha ez ellenkezik a te elképzeléseddel, melyben kézen fogva ugrándoztok át azok feje felett akik (amúgy teljesen jogosan) kiröhögnek, és lenéznek titeket amiatt ahogy viselkedtek. A világ nem ilyen nagy boldogan belevetem magam az életbe, és mindenki, aki a tükörképem lehetne azt szeretem (láwcsizom), a többiek meg le vannak ejtve, főleg ha szót emelnek ellenem. Eleve nem értem, hogy milyen elv alapján védesz meg egyeseket akiket maximum mint myVip profilt láttál, miközben folyton azt hangoztatod, hogy ne ítélkezzünk, mert nem ismerjük őket.

Lehet hogy ismét ki kell ábrándítsalak, de azt a cirka 2000 ismerősöd MyVipen Tatáról, mag Vácról, meg Bivalybasznád-alsóról egyáltalán nem a barátod, sőt még szinte ismerősnek sem nevezném őket köszönhetően a „jelizz PLS ^^” rendszernek. Amikor a hozzátok hasonló idióták az ország túlsó végén is bejelölnek olyan embereket, akiket még soha az egy isten (vagy akárki) által nektek szánt jó büdös életben sem láttatok a monitoron kívül, az már az ostobaság, és bizonyos mértékig az önámítás csúcsa (mert mint teljes értékű baráttal/ismerőssel számoltok el velük, miközebn semmi közötök egymáshoz a faszságaitokon kívül). Persze nem kételkedem én a netes dolgokban sem, van pár kellemes ellenpéldám a témában (de a nagy számok alapján az jön ki, hogy 50-60 selejtre jut 1 arra érdemes ember), de így ezerszám azért valljuk meg te sem hiheted hogy ez a dolog valós…

Ez pont olyan, hogy a srác, akit minden nap látsz a folyosón szintén nem a barátod. Őt is csak látásból ismered, még akkor is, ha esetlegesen néha beszéltek pár szót a suliról, a buliról, vagy a pandák különös párzási szokásairól. Tizenhat évesen épp itt van az idő arra hogy megérj mentálisan arra, hogy különbséget tudj tenni az ismeretségi, és baráti viszonyok egyes szintjei között. Valószínűsítem, hogy nekem személy szerint sokkal több igazi barátom van mint amennyi neked valójában a barátod a sok hasonszőrű közül, bár valószínűleg nagyságrendekkel kevesebb mint amennyit te (ily felszínes módon) még most a barátodnak tartasz. Ez talán amiatt van így, mert nem vagyok egy önelégült senki, aki azt tartja a barátjának aki folyton-folyvást igazolja a baromságait (élő ellenpélda erre: TE).

Apropó valóság…

Másik jó szokásotok azzal „hencegni” (hülye megfogalmazás, de akkor is), hogy ti MEGTEHETITEK. Na itt kénytelen vagyok ismét közbeszólni, hogy nem, nem tehetitek meg. Illetve pontosítva bizonyos dolgokat (például hogy sötétek maradtok) tényleg megtehettek önerőből, de a titeket körülvevő világot egyrészt nem magatoknak köszönhetitek. Mert a saját megszületésedben nem volt sok munkád, és a nyári munkából futja mondjuk egy jobb cipőre, meg pár egyéb ruhadarabra (vagy éppen egy új telóra), de még mindig a szüleid azok, akikből élsz (ha tetszik ha nem). Másrészt meg az, hogy kijelentem „enyém a világ”, még nem jelenti azt hogy tényleg az is lesz (élő példa erre ez az oldal, ahol nem tapsikolunk örömködve a változatos „oltásadihoz”). Nálad már csak az ilyen Márk-féle alakok a jobbak (értsd: rosszabbak), akik meggyőződése, hogy tényleg a hierarchia csúcsán állnak, és bármit megtehetnek…

Ez egy ilyen önelégült „én vagyok a LEGNAGYOBB SENKI” hozzáállás (mivel senkik vagytok), amiben igazolva látjátok helyzeteteket a társadalomban (kívülállók vagyunk, de harcolunk a devianciáink mellett), a céljaitokat (amik azon túl, hogy „csak jómód legyen” semmit sem takarnak), és eleve a világban elfoglalt globális értelemben vett helyeteket (azaz azt hogy mivel bármit megtehettek, nem kell törődnötök senkivel, hiszen azok úgysem érhetik fel személyes nagyságotokat). Hiba. Hiba! HIBA!

Már eleve ott elsiklik az egész, hogy kívülállók vagytok. Nem vagytok fekete felszabadítási testvériség basszameg. Semmi ilyen fekete párducok, meg Jerikó gyermekei marhaság. Kurvára a tömeg része vagytok, még akkor is, ha úgy érzitek hogy hihetetlen távolságban álltok minden, és mindenki mástól. Alapvetően ha már mindenképp kategorizálni, és szeparálni kéne titeket azt mondanám, hogy a sötét birka tömeg részei vagytok, akik hisztek abban, hogy magatok közül ezer tök egyforma tagot kiválasztva, és megvizsgálva bebizonyosodik, hogy (1,) mindenki egyéniség, és (2,) mindenki a formátum igazi, és utolérhetetlen élharcosa. Kiábrándító lehet, de az egyéniség lényege abban áll, hogy egyedi, különleges, és utánozhatatlan (kvázi egyetlen) vagy a magad nemében. Épp ezért van az, hogy az egyéniségek nem tömörülnek klubokba (ahogy ti teszitek).

Az a baj veletek, hogy simán elhiszitek ezt az idióta reklámot, miszerint „a világ a tiéd, vedd el”, és tégy amit akarsz, mert ma ez a sikk, és mindenki ezt csinálja, és ettől EGYEDI leszel. Sosem leszel így egyedi. Köszönhetően az alacsony ingerküszöbötöknek már ezerszám rohangálnak a hozzátok hasonlóak az utcákon, tereken, meg ahol éppen leértékelés van. Tény hogy egy kicsiben mind különböztök másoktól (ennyi erővel akár tényleg lehetnétek egyéniségek is), de nem vagytok, mert az egyéniség túl mutat az alapvető genetikai különbségeken, és azon hogy te mondjuk a szemedbe érő frufrut szereted, míg kis barátnőd a szemöldökig érőre szavaz. Sajnos képtelenek vagytok belátni, hogy nem feltétlen egy-két nüánsznyi különbség tesz titeket egyedivé, hanem a teljes kép amit magatokról szolgáltattok (külső, és belső jegyek, viselkedés, intelligencia). És már megbocsáss, de ebből a szempontból te és országos cimborád pontosan ugyan olyanok vagytok az utolsó kabátgombig.

Jó pár éve, amikor gimnazista voltam, akkor jött be két alternatív fejlődési vonal a társaságban. Az egyik a Che Guevara-modell volt, és hirtelen lett egy csomó szabadságharcosunk, akik mind megnézték az „egy motoros naplója” című filmet, telerakták a telefonjukat Che-s képekkel, MSN-en a „Hasta la victoria siempre” volt mindnek a személyes üzenete, és hihetetlen az összes módon (fél)művelt lett a témában. Náluk rosszabbak voltak az „újraszták”, akik elképzelése az egész rasztafarista dologról (ez egy vallás amúgy, nem csak egy hajszerkezet) annyi volt, hogy reggae zenére füveznek, és lógatják a faszukat álló nap a dohányföldek szélén. Ti is ilyenek vagytok. Fingotok nincs már arról hogy honnan jött a stílus alapja, meg azzal sem, hogy a scene, meg soucy, meg a hasonlók már csak egy-egy elbaszott figyelemhiányos ember újrafogalmazott emó stílusaiból indultak ki. Így már alapvetően tökmindegy mit is mutatnak nektek, mert a kivitelen kívül nagy ívben leszarjátok milyen a másik. Fekete vasalt haj (cukiii… ^^), fogpiszkálóalkat (cukiii… ^^), fekete ruhák (cukiii… ^^), W-s írás (cukiii… ^^), egy szem (atomcukiii… ^^), minden más pedig egy batyu fasz (mert wan aki megteheti, meg wan aki nem – ahogy te mondtad)…

Erre már csak slusszpoénként jön rá a nevetek, ez a nicotine, cocaine, heroine, psycho, paranoid, akármi szarság. Ha lenne igazi egyéniséged (ami maximum részben áll fenn), erre sem lenne lenne szükséged. Nem kellene magad .hannah.paranoid. névvel illetni (bár voltál te már valami plastic szar is – azt is a barátaid ragasztották rád, vagy magad választottad?), tökéletesen megfelelne neked a Tóth Alexandra név is, azzal is tudnál érvényesülni. És valószínűleg így sokkal kevesebben vennének téged semmibe, mint ezzel a divatos kis neveddel.

És ha már itt tartunk…

A kitartás nagy erény, de ostobasággal párosulva egyrészt káros, másrészt nevetséges, hasonlatos a cinegéhez ami nagy felbuzdulásában ötvenedszer is nekirepül a tükörképének ellenségnek gondolva azt. Az első pár esetben még poén, de utána szimplán szánalmas. Veletek is ez a helyzet. Megértem hogy figyelemre vágytok, meg hogy eleve sértő rátok nézve az hogy a hozzátok hasonlóakat az oldalon oktatási céllal alázzuk meg, de köszönjük, láttuk, szép volt, le lehet ülni, nem kell folytatni a regnálást a „csak azért is az enyém lesz az utolsó szó, még akkor is ha csak egy puszcsííí-t tudok magamból kierőltetni”.

Nem kell folyamatos regnálással figyelemre áhítozni. Ha nem tudsz semmi értelmeset mondani (bár ez nem újdonság az első perctől kezdve hogy „találkoztunk” veled), sőt a feléd intézett bármilyen szándékú hozzászólások értelmezése sem megy, akkor inkább húzódj vissza a kis ágyadba a macikádhoz, és sok boldogságot. Leszarom. Nem izgat, de nem próbáld állandóan bizonyítani a nem létező magadnak behazudott „igazadat”, főleg ne olyanokkal szemben, akik szellemi szintjét nemhogy nem haladod meg, hanem kifejezetten, és sokszorosan alulmúlod. Ez örökké erődön felüli küzdelem lesz, még akkor is ha nagyon nyeregben érzed magad amiatt, hogy ismét sikerült megtalálnod a „válasz erre” gombot, és beírni alá valamit, ami (1,) már ezerszer elhangzott, de azóta sincs több értelme, (2,) aminek a kérdéses hozzászólás viszonyában nincs semmi értelme, vagy (3,) aminek eleve semmihez sincs semmi köze (például: één is szeretlek macííím… ^^).

Ez fényes példája annak, hogy a normális bloghasználathoz sincsen benned kultúra, csak az az egy szerencséd, hogy agyi szereti nézni ahogy szenvedsz, és ha megaláznak (ha filmre vennénk, az már az SM határa lenne) és mivel nincs ideje hozzászólogatni a posztokhoz nem mész az agyára a folyamatos „csakazértismegmondomnekikasoktutiságot” kommentjeiddel. Ez nem az Emovip, ahol megbecsült, és követendő egymást szeretni a kommenteken keresztül, és nyálban áztatni a blogmotort minden egyes húsz percben amikor (nagy meglepetésben) ismét egymásra találtok a kis barcinőddel.

Az én forradalmam…

Megértem, hogy az előzőekben kifejtett ponton túl számotokra igen lányeges ennek a „szabad” világnak a „szabad” felfogása. Valójában ebben a kis világban már csak szellemileg lehetnétek szabadok, de ezt a lehetőséget is elkúrjátok azzal, hogy feltétel nélküli elvközösségbe léptek egyéb retardáltakkal. Bizonyos dolgaitokban elvből nem tudok belekötni (például, hogy milyen fiúk tetszenek nektek, hiszen ízlések, és pofonok dolga az egész). Tőlem akár bukhatnál a 180 centi, 180 kiló kombóra is, ebbe tényleg nem lehet belekötni. Bár az itt ez sem teljesen így van, mert szinte minden emós posztba beírod hogy ez milyen cuki, meg aranyos, meg „wáhh dejó a haja”. Megértem az ellenkezésed irányát, de egyáltalán nem elvből, hanem már csak a puszta dacból írod be mindhez ezeket, mert ha már 156 ember szerint a képen szereplő egy látens kis buzi, akkor legyetek már ketten akiknek ez a szar az esete, ráadásul ez egy újabb indok arra hogy még egy kis figyelmet kapjon szánalmas párosotok, és legyen kivel veszekedni…
Ennyire magányosak vagytok? Vagy ennyire jól esik „lázadozni”? Bár lázadozás lenne. De ez NEM AZ! Ez hülyegyerekes dacoskodás minden ellen amit akárki mond nektek, vagy rólatok. Ez egy ilyen akkor is enyém lesz az utolsó szó, mert nekem attól hízik a májam, hogy csak azért is én leszek az, aki még az utolsó szó után is képes beszélni.

Az meg már megint egy másik dolog, hogy ezen elv alapján alávetitek magatokat egy látszólag tökéletes elvrendszernek, amiről azon felül hogy kifejezetten egoista beállítottságú nem sok mindent lehet elrontani. Tűzoltópalack Márk vs. Palack ft. Főúr posztjában tűzoltó azon megjegyzésére hogy én nagy ember vagyok megjegyezted, hogy ebbe neked is van beleszólásod. Nem tudom tűzoltó miért gondol engem nagy embernek, minden bizonnyal oka van rá, ahogy megvan az okod arra hogy nem szeretsz (lévén alkalomadtán kifejezetten irritáló, és paraszt módon viselkedek veled, de szerintem ezt érdemled, méghozzá nem másért, mint amiatt hogy hülye vagy). Persze ezt nem fogod elfogadni, ellenben azt akarod, hogy mi igazat adjunk neked és megértsünk, és hogy ne bántsuk a „fajtársaidat”.

Namármost, lehet hogy csak szerintem logikus a kérdés, de ha mi nem bírálhatunk téged, akkor te mi jogon bírálsz minket, illetve ha te jogosan élsz a bírálattal velünk szemben, akkor miért olyan nehéz elfogadnod azt hogy véleményt nyilvánítunk? Fogós kérdés lehet, főleg a te szellemi szinteddel. Mi itt kultúrországban ezt hívjuk kettős mércének, ami jellemzően a kretének, és a liberálisok megoldása a problémákra (és igen, te inkább az előbbi vagy, bár az utóbbiból is van benned egy vonóval). Ezen még ha nehéz is, próbálj elgondolkozni. Véleményem szerint egy profiloldal, egy hosszabb (vagy sok rövidebb) komment, illetve pár kép megtekintése után igen nagy valószínűséggel belőhető egy-egy ember színvonala, még ha nem is mindig. De ezt neked nem kell megértened, mondd hogy nem ismerjük a képen szereplőt (bár valószínűleg te sem ismered), ezért ne ítélkezzünk, de ez jusson eszedbe akkor is, amikor mondjuk Bütyökvágóval, Tűzoltópalackkal, vagy urambocsá’ velem akaszkodsz össze. Mert lehet hogy úgy gondolod, hogy neked megvan a jogod ismeretleneket becsmérelni, csak nekünk nincs, de az előbbiekben már kifejtettem, hogy webisztánban a te kis világod körülbelül semmit sem ér.

Eleve felesleges azt gondolnod hogy itt a pécsi „macikádon” kívül bárki is értékelni fog téged, hiszen egy épkézláb, logikailag, és nyelvtanilag helyes hozzászólást sem tudsz összeállítani, ráadásul minden egyes hozzászólásodból süt az ostobaság, és az önelégültség (már amennyiben fel tudod fogni a feléd intézett rendkívüli módon cirkalmas szavakból összeállított üzenetet). Ideje felébredni kislányok, mert ez nem csilli-villi álomvilág, ez nem Amerika, és egyébként is a bilibe lóg a kis kezetek. Maradhattok itt, visszajárhattok okoskodni engem nem érdekel, egyébként is ha itt bárki azt kérné hogy húzzatok el, csak még inkább jönnétek (mert kemények vagytok mint a verébfing, és csak azért is visszajöttök, mert tudjátok, hogy itt senki sem lát titeket szívesen).

Meleg, bi-, transz-, vagy akármilyen kis „barátaid”…

Szép szép, hogy nem ítéled el a melegeket, a normálisan viselkedő melegeket én sem szoktam. Már került elő egyszer, hogy van egy viszonylag közeli meleg pár ismerősöm (Peti, és Zoli – Zoli azóta amúgy a munkatársam lett, így többször látom), de ha az utcán mennek, maximum két kurvajó havernak tűnnek. Engem sem zavarnak, ha összefutok velük, mert bár a hálószobában más megközelítést alkalmaznak mint a nem meleg emberek, és valószínűleg pornóból is másfélét néznek mint az átlagember, tudják hogy jelen pillanatban nem szerencsés a nyilvánosság előtt erősebb eszközökkel (például egymás kezének fogása) kifejezni a másik iránt érzett érzelmeiket, és nem hoznak másokat se kínos helyzetbe azáltal, hogy egymásnak esnek mondjuk a moziban, vagy egy kávéházban. Őszintén én emiatt sajnálom őket, és emiatt utálom a néphergelő kirakatbuzikat, mert pont azok miatt nem tudnak ők normálisan élni.

A másság nem sikk, és nem divat kérdése. Az hogy most egy halom 15-16 éves biszexuális van az nincsen rendjén. Először is azért mert 15-16 évesen még inkább csak ismerkedtek a szexualitással (akkor is ha 13 évesen már leszoptál valakit), mintsem ismerjétek azt, és tudatosan kijelenthessétek, hogy no biszexuális leszek. Ez nem ilyen egyszerű. persze tényleg van aki meleg beállítottsággal él nagyon fiatal korától fogva, de ezen emberek a népesség elenyésző hányadát alkotják (Zoli, és Peti közül Peti ilyen, Zoli ha fogalmazhatunk így inkább csak csalódott a punciban). Az a sok meleg, meg biszex haverod pont annyira meleg csak, mint amennyire azt a szokás megkívánja. És ezt hiába magyarázod, hiába szépíted, így van. MERT ILYEN FIATALON KIZÁRT, HOGY VALAKI TELJES JOGGAL KI TUDJA JELENTENI, HOGY „ÉN MELEG VAGYOK”. Persze ebben az ilyen Hoolie Scene-féle senkik a bűnösök, akiket te is sokra tartasz, csak tudnám meg hogy miért van ez így. Ő miben jobb példa mint bárki más? Miben követendő? Kiírja magából az érzéseit? Ez előre mutat? Az hogy a blogjában, amint 8 éves kortól felfele bárki elolvashat leírja, hogy miként vesztette el anális szüzességét, és hogy az milyen jó volt neki, az szerinted helyén való? Persze ennek köszönheti a népszerűségét is, amire mindannyian áhítoztok, mert az amerikai tinifilmekben azt látjátok, hogy annak lesznek a legjobb pasijai, aki a legnépszerűbb, meg hogy az végtelen buli, meg minden. De ettől nem kell bebuzulni, még papíron sem.

Ha nem azzal foglalkoznátok, hogy minél több ismerősötök legyen MyVipen, vagy hogy minél többen „komizzanak” a képeitek alá, vagy egyáltalán hogy minél többen megnézzenek maguknak az utcán, vagy a buliban (azonos neművel csókolózva), akkor sokkal kevesebb hozzátok hasonló retardált kretén fasszopó agymosott senki lenne a világon.

És ha lehet gondolkozz el a leírtakon mielőtt jönnél az „ez így wan jól”, meg az „ezt ti nem érthetitek” szövegekkel. És még előnyt is adok a gondolkodásra, mert ma egy céges rendezvény miatt nem tudok válaszolgatni nektek (remélem mások megteszik).


Üdv,
Főúr1127