Hát igen. Ismét eljött az év eme jeles napja, mely általánosságban megérinti a legtöbb embert, persze a reklámozókat, és a médiát sem hagyja hidegen. Extra akciók, extra nyitva tartás, a trágya tévés műsorok is extra epizódokkal jelentkeznek, nagy ünnepi összefoglalókkal satöbbi, ismét lefut a fehér fgyar, a télapu, a végtelen történet, és a varázsapu, a grincsről, és a shrekről sem feledkezünk meg perssze, ezek nélkül már nem is ünnep az ünnep. A műsorszerkesztők szerint elgalábbis. A kisebb-nagyobb üzletek, és plázák meglovagolva az „istenutolsója”-típus egyedeit, a későn, és a nem gondolkozókat egy utolsó hullámban rázúdítják a mocskot a vásárlókra, eladva mindent amit épp tudnak. Megértem a karácsony körüli anyagi vonzatot, azt is hogy nem minden embert tud ajándékot készíteni szeretteinek, sőt még azt is hogy ez az egész ünnepkör egy marhajó marketingfogás az el nem adott fogkefék eladására, de mikor lett ez az ünnep más mint azelőtt?

Miért lett belőle egy ilyen „vásároljunk be jól minden szart, és a szeretet ünnepe címszó alatt kényeztessük ugyanúgy családtagjainkat ahogy egész évben (azaz: SEHOGY)” valami? Miért kell ez a sok marhaság a szeretet kifejezésére? Nem megy ezek nélkül?

Nem vagyok én ellene semminek. Én is szoktam vásárolni a családtagoknak (persze csak ha tudom hogy szükségük van az adott dologra, különben marad a könyve, mert az mindig hasznos), de nekem ez nem központi téma. De eköré építeni egy egész hadjáratot végtelen parasztság. Persze a skótok, és a "még ráér ez" emberek a mai nap is megvehetik a maradék fákat, féláron, de nem baj az árrés úgyis hatalmas, így a teljes árú fák miatt a félár is kifizetődő. De elismerem. Fenyőt szokás állítani. Persz leget tuját, és pálmafát is díszíteni, sőt akár a retadrált amerikaiak felaggathatjuk a házunkat végtelen sok csicsás szarral, meg fényfüzérrel, és az év közben unalmassá vált kertünket feldobhatjuk karácsonyi kertitörpékkel. Persze ízlések és pofonok. Hisz manapság ilyen a karácsony. Ismét előkerülnek a karácsonyi lemezek, amivel szintén semmi baj nincs, kerüljenek elő, de közben megfeledkezünk a lényegről.

Ez olyan, mint a másik sületlenség, a Valentin-nap. Nem abban az egy, illetve ebben a három napban kell szeretni a másikat. Az hogy most kap egy könyvet, vagy egy pulóvert, az nem fogja kiváltani azt, hogy egész évben (a születés-, és névnapját kivéve) le se szarjuk a másik fejét. Már elnézést, de ez nem így működik. A karácsony, mint olyan nem az ajándékokról, meg a rántott fogasról, és a lencselevesről szól, és nem is a szaloncukorról, a fáról, meg a csillogó díszekről. Persze ezek megszokott kellékei a dolognak, és a többiek szinte kinézik azt maguk közül, aki nem követi az összes ilyen hagyományt, de ennek az egésznek egymásról kell szólnia.

Persze itt a többség értékrendje a helyén van, így nem igényel retorziót, de mégis. NE FELEJTSÜK EL A SZERETET LÉNYEGÉT. Persze nem akarom papolni itt a vizet, meg semmi, de figyeljünk a másikra. Mindig. Nem az a 4-5 nap az év amikor a közhiedelem szerint szeretni KELL a másikat. Nem KELL. Adót KELL fizetni. Szeretni másokat sokkal inkább javallott, a romos életút elkerülése érekében, és nem csak azon a pár napon, hanem állandó jelleggel. Persze ez a szeretet is lehet sokféle, de ebbe belebonyolódni nem szeretnék most.

Itt vagyunk mi, mint egy agy boldog agyiszintes család sok-sok emberrel, bár személyesen nem ismerjük egymást, de most az avatarjaink körbeülik a digitális fenyőnket, jó is nekünk így, de most mindenki takarodjon ki a nagyszobába, vagy ahova akar, és legyen egy kicsit a többiekkel (anya, apa, gyerekek, barátnő, feleség, testvér, akármi más). Boldog karácsonyt mindenkinek!

Nem vagyok kifejezetten az érzelmek embere (mármint nem a hagyományos értelemben vagyok az), bocs ha ez nem olyan színvonalas levél mint amilyeneket megszoktatok tőlem.


Üdv,
Főúr1127