Az ideál
A mai napon egy rendhagyó poszt követezik tőlem, külön a szeretett főszerkesztőnk engedélyével. Egyszeri alkalom ez, se több se kevesebb nem lesz ilyen jellegű posztból. Remélhetőleg sok nevetős percet okoztunk Nektek (ezúton köszi, hogy kitartatok mellettünk), pont ezért úgy gondolom, nem árt, ha nem csak nevetünk, hanem gondolkozunk is egy blog-bejegyzésen...
A története a következő:
Elnézegettem azokat az embereket, akik ezen a blogon kint vannak, akiket "vizsgáltam" az "Egy kis elemzés..." bejegyzéseimben. Elgondolkoztam, mi is a baj velük? Persze van rengeteg alapból retardált egyén, de jó pár esetben csak a média torzító hatásának egy újabb szüleményét láttam. A sok Mónika show, viva tv, a politikusok, és ez az egész rohanó világ...ezekből tanuljanak a fiatalok? Vajon Pákó tudja hogyan kell egy fiatal korosztályhoz szólni? Ezek a celebek magukat sem tudják rendben tartani, hogyan is tanulhatna egy fiatal pont Rihanna-tól, aki 21 éves? Vagy Harangozó Teritől, tök mindegy. Ugyanakkor ezek a személyiségek túlnőnek a szerepükön és sok esetben azt hiszik megfelelő oktatók. Persze egy 14 éves kis suhanc őket tekinti példaképének, mindenben követi, amiben csak tudja, sok esetben hibásan. Mondjuk: kinövi a gyerek, majd másképp gondolkodik, ha felnő. De addig sem árt megfelelően megválasztani egy ideált magunknak. Végiggondoltam, van e olyan személy, aki tényleg megérdemli ezt a szerepet? Meglepő, de van. Nem az a baj, hogy valaki favorizál egy közéleti személyiséget, vagy hogy ismeri az összes számát, hanem hogy 100%-ban azonosulni próbál vele. Így születnek az EMOk és a többi, feltűnési viszketegségben szenvedő egyén.
Direkt a "tovább" után tettem a videót, így talán lesznek, akik elolvassák a felvezetőmet, és esetleg kommentet is hagynak.
Legyen ez a poszt egy normális-elbeszélgetős, és főleg értelmes eszmecsere helye.
Te kit tartasz igazi példaképnek? Vagy mi a véleményed ebben a kérdésben? Ki tud inspirálni Téged maximálisan?
(Igen, tudom, hogy rettentően vicces sok esetben beírni, hogy "sunáznám" és "Chuck Norris az ideál", de most az ilyen jellegű, illetve egyéb gúnyos indíttatású hozzászólásokat -szubjektív megítélésem alapján- azonnal törlöm)
Én Őt mondom:
hol is kell itt regelni? :D
ja, aki nehezményezte a Tankcsapdát: bármilyen más zenekart írhattam volna, a lényegen nem változtat
Nem tudom, nem régóta járok agyiszintre, de azért engedjétek meg, hogy én is hozzászóljak. Igazság szerint az igazi példaképem nekem is az édesapám. Valami olyasmi, mint zitránál, de azt hozzá kell tennem, apám esetében a dolgok mindig nehezebben és máshogy mentek, mint kellett volna.
Van egy titkolt személy akire még felnézek, ő Corey Taylor, a SlipKnoT és a Stone Sour vokálosa.
Nekem igazából nincs példaképem, olyanok vannak akik inspiráltak vagy felnéztem rájuk, de nem voltak példaképeim és nem is lesznek.
foldani: Jó lenne ha nem írnál hülyeségeket, ezt a libsi szöveget sem szeretem, pont amikor egészséges, egész jó anyagi helyzetben lévő emós idióták sírnak, hogy ők aztán mennyire szomorúak, menyire szar az életük, hát nézzék meg a videót, nézzenek szét az utcán és gondolkozzanak el kiknek a rossz! Aztán ottvan Asshoolie, szerinted ő normális? Most lehet a szöveg, hogy mindenki maga dönti el mi az és mi nem, ez viszont liberális maszlag, vannak bizonyos határok és pont. A rajoknál normális dolog a pénzzel pózolás meg a lopás, de ez a Magyarok többségnél egyszerűen nem normális dolog, és a törvény is bünteti. A szabályokat mindig a többség hozza, hozzá kell alkalmazkodni és nem a többség fog a kisebbséghez. Szóval akik felkerülnek azok többségében megérdemlik.
Nick Vujicic az egyik személyes példaképem. A videón természetesen én is elbőgtem magam, de azt hiszem, ez nagyjából egy normális reakció (legalábbis, belefér). Az egyik legnagyszerűbb ember, akit valaha láttam; az ő példája mindig erőt ad ahhoz, hogy valahányszor a földre kerülök, felálljak és továbbmenjek.
Nem tudom miért, de rögtön az jutott eszembe, hogy ha kiállítanám a kertbe kertitörpének, a fű csikizné a zacsiját. :D
Fuss neki még egyszer ) !
ohh igen, és igyekszem úgy élni hogy majd én is példaképe lehessek az embereknek akik ismernek:)
Fuss neki mégegyszer ) !
Fuss neki még egyszer :) !
A zenéhez hozzátenném hogy Dabu98-nak igaza van, akik valamit is tettek le az asztalra ezen a téren azok nem kaptak díjjakat, de ők mégis folytatták tovább a zenélést. Ez a különbség köztük és a vivasztárocskák stb. között ők egy év alatt a süllyesztőbe jutnak.
Azt azért megjegyezném, hogy akik letettek valamit az asztalra azok kaptak is valamit. Kis Pál és a Borz most 21 éves zenekar, rengeteg fannal, és elismeréssel. Hol lesz Oláh Ibolya 20 év múlva, hiába Megaszar győztes?
Miért? Mert nem tudok meghatódni egy végtag nélküli emberen? Ennyire disszociális vagyok, na bumm. Nem egyezik a véleményem a tieddel,nem lehet mindenki könnyekig hatódva. Fogadd el. Vagy ne, leszarom. Azt azért ismerd be, hogy vicces volna látni, ahogy a kertben kitámasztva állna pirospozsgás kertitörpének beöltöztetve, miközben a fű csiklandozza a heréit.
Vagy az a baj, hogy nem mondtam meg, ki a példaképem? Charlie Manson.
De az olyan ember, aki igazán sokat adhatna nekünk fiataloknak, mint példakép a legtöbb esetben nem kerül reflektorfénybe, mert 'nem képernyőképes'. Ez az ember a videón valóban nagyon erős ember. De Ő hogyan kerülhetne a nagy tömegek látóterébe? a fókuszban mint 3 perces érdekes hír, ami után mindenki picit sajnálja, de 5 perccel később már Michelle Wild csöcseit nézi sóvárogva.
Sajnos ez egy ilyen világ. Ami nem látványos, gyors, és szebb, mint mi magunk, az már nem érdekel senkit sem... Hobbimból adódóan rengeteg ilyet látok. Azért mert Suzukival járok, lenéznek mindazok, akiknek apuci a feneke alá tolta az 5+ milliós új autót, és nem pedig az örömöt nézik benne, hogy mindannyian azonos fertőzésben vagyok, amit az autók szeretete okoz. És ez csak egy példa a rengetegből.
Nagyon jó poszt! Nem kell mindennap ilyen, mert nyilván nem erről szól ez az egész oldal, de örülök, hogy a szerkesztők között van olyan, aki nem csak kiröhögi az itt szereplő társadalom által degenerált lényeket, hanem tudja elszorult szívvel is fogadni, hogy hová fajul ez a világ...
Személy szerint köszönöm Zitra!
Én azért járok ide amúgy, mert az oldal linkje kint volt a napiszaron, aminek a linkje meg a puruttyán volt kint :D. Aztán szép lassan megtetszett, jó röhögni/dühöngni néha a sok rajon, na, meg olvasni olykor, hogy vannak emberek még, akik nem tűrik a cigányterrort és az agymosásnak sem engedelmeskednek. Na, meg azért kutatási területnek sem utolsó az oldal :D. De komolyan. Képi anyagnál nincs jobb bizonyíték, márpedig itt mindenféle állításra lehet ilyet találni. Leszűrhető, hogy a pózerek általában vagy nyeszlett alakok, vagy iq betyárok, akik azt hiszik, a "többet ésszel mint erővel" mondás is kiment a divatból. Pedig legyen akármilyen degenerált, trendi, darálóba hajtó liberál-demokratikus világ, ez a mondás mindig is érvényes lesz. Még ma is. Mert, ha vannak még értelmes emberek, azok csak kiröhögik az ilyen idióta faszkalapokat, akik azt hiszik, attól nagy emberek, ha a fos kocsijukat, aranyláncukat, elbaszott pofázmányukat mutogatják, vagy éppen azt, hogy 5000+ ismerőse van myvipen. Vagy esetleg azt, hogy mennyire bunkó módon tud "udvarolni" egy nőnek.
S a videót kötném most ide: az igazi értékeket az ember csak akkor tudja felfedezni, ha lát ilyen embereket, akik fogyatékkal élnek, s mégis talpra tud állni, illetve olyan idiótákat, akik hivatalosan nincsenek fogyatékosnak nyilvánítva. Így talán ráébredünk dolgokra. Ezért is jó, hogy az ember láthat "rajokat", mert láthatja, milyenek is a lelki szegények. Én legalábbis amellett, hogy elröhögöm magam, mindig elborzadok, hogy egyeseknek mi az érték, mi alapján éli az életét, mit hisz "jónak". Szegény, buta, szánalmas, vak emberek állnak előttem ilyenkor mindig.
A példaképesdi nálam is működött egy időben, de kinőttem. Így, huszonX évesen azt mondom, nincs egy példaképem. Mindig több helyről rakom össze, mi a követendő, a helyes. Próbálom minden dologban, személyben látni, hogy mi a pozitívuma és negatívuma, s ezekből meríteni, hogy a saját javamra fordítsam. Persze mondani sem kell, nem a "ma" vagy a "valóság" embereiből merítek legtöbbször, hanem a történelmi alakokat vagy a fiktív karakterekből "okulok". Ilyen szempontból szerintem sok film nagyon jó tanító. Pl. én a Batman: Beginsben hallottam azt Alfredtól, a komornyiktól, amiről ez a videó is szól: "Miért esünk gödörbe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle!". Bejön, nagyon igaz. Vagy pl. a Keresztapából is sokat merítettem, akármilyen meglepően is "hangzik". Pl.: "Never hate your enemies. It affects your judgement" - tök jó mondás a Godfather 3-ból, s bár nincs ellenségem sok, de ez mindig előttem lebeg, akármennyire is elkap a hév néha :D.
Ha konkrét példaképet kellene megjelölni, az vagy Augustus császár vagy Arisztotelész lenne. Mindkettő egy kiváló és többé-kevésbé működő alternatívát kínált a valóban "csőcselék uralmát" jelentő demokratikus köztársaságra. De Arisztotelész művészetfelfogása is ugyanúgy egyezik az enyémmel, sőt, kicsit mesteremnek is tekintem őt, fanatikus olvasója vagyok :D.
Nem az a baj, hogy nem egyezik a véleményünk, hanem hogy nem tudsz olvasni :) !
"(...)illetve egyéb gúnyos indíttatású hozzászólásokat -szubjektív megítélésem alapján- azonnal törlöm"
Dabu kicsit furcsa módon közelítette meg a témát...De végül is DJ. XDXD
Példaképem nincsen, hiszen ha lenne is nem tudnám követni azt a kultúrát amit az adott személy folytat, mert én szimplán máshogy vagyok össze rakva emberileg.
Én inkább saját életem jobbá tételét próbálom elérni, s hibáimból tanulni.
Hisz az ember leg nagyobb példa képe saját maga.
Maximálisan tisztelem a videón látott személyt.
Gyakran hajlamos vagyok magamba fordulni és pesszimistán látni a dolgokat,de akkor mindíg jön valami/valaki,aki/ami segít. Mint most ez a poszt.
Hihetetlen mennyi mindenre képes az emberi akarat...
Természetesen én is sírtam a videón.
Személy szerint nekem sosem volt példaképem. A családom alapból kizáró ok volt, a média...hát...tucatember sosem akartam lenni. És most sem érzem úgy,hogy bármi kis picsáról példát kéne vennem. De senki mást nem tudok példaképnek tekinteni. Nem tudom azt mondani,hogy a srác a videóból a példaképem. Nem,mert nem biztos,hogy nekem lenne ennyi energiám. Pusztán csak erőt merítek ezekből a dolgokból. De,hogy bárkire is hasonlítsak? :S
Egyébként,az,hogy a végére oda tették egy asztalra...szerintem ez nem olyan gáz. Ha az ember ilyet lát,valamit kezdenie kell az érzéseivel. Én is biztos megöleltem volna.
Nagyon megható poszt,GRATULÁLOK Zitra!!!!!!!!! :)
ami azt illeti, példaképem nincsen, megpróbálok egyéni maradni, és nem majmolni senkit, de van pár ember, akire felnézhetek, és nekik köszönhetem, hogy ma olyan vagyok, amilyen.
nem semmi a Fater
Szerintetek hány ilyen van? Mondok egy nevet. Göncz Árpi bácsi. Tudom tudom, hogy szdsz-es volt régen, de ő fordította le a Gyűrűk Urát és minden megmozdulása és megnyilvánulása korrekt volt a szememben.
Legyen itt még egy ember akit tisztelek és felnézek rá az introvertáltsága ellenére : Lajkó Félix. Aki szereti úgy is tudja miért érdemes ide írni a nevét.
Gondolkozok még... Azt hiszem Rejtő Jenőt fogom még ide írni, mert soha senki könyvein nem nevettem annyit mint az övéin. Aki úgy tudott nevettetni arra mindenkinek fel kell néznie szerintem. Uff. Ennyit tudtam hozzátenni a témához. Kérem kapcsolja ki.
Boom De Ya Da!!!
Én sok emberre felnézek, de főleg olyanokra, akik megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Például Petőfi, Vitéz Szentgyörgyi Dezső, vagy éppen a nagyapám. Egyébként Rommel emlékiratai is tanító jellegű lehet, ahogy tiszteli az ellenfelét(emlékiratait már a szocializmusban is lehetett kapni szal semmi nácizmus).
A sztárocskákhoz nem tudok mit hozzászólni, mert csak ugyanazt tudnám mondani amit már mindenki mondott.
www.youtube.com/watch?v=jrG3jt9Hvv0
Tessék meghallgatni. Ha már 1956nál vagyunk :)
mellesleg. pontezaz, panaszkodhatnék azért mert szálkás a hajam,, vagy hogy nem barnultam semmit, de szerintem jópáran elcserélnék ezeket a saját problémáikkal. én inkább csak örülök, mert az összes végtagom megvan, nem vagyok pl üvegcsontú vagy retardált és az érzékszerveim is működnek... engem egy tüdőgyulladás tanított meg értékelni azt, amim van. kórházba kerültem vele, infúzió stb. 1 hét alatt meggyógyultam, de ebből 4 napot átaludtam, szóval nem sokra emlékszem. amikor elmondtam az anyumnak, hogy nem is volt olyan rossz (mint mondtam, aludtam xd), kicsit mérges lett, és azt mondta hogy nem szabadott volna ezt mondanom. megkérdeztem, hogy miért, hiszen nem voltam életveszélyben vagy ilyesmi. erre elmagyarázta, hogy ő se az aggasztotta legjobban, hogy meghalok (tüdőgyulladásban? xd), hanem az, hogy kiderült, azért volt ilyen komoly a dolog, mert enyhébb agyhártyagyulladásom is volt. és attól félt (és féltett), hogy az ő intelligens, kitűnő tanuló (jó kilehet röhögni megminden de az átlagnál [asszem xD] tényleg okosabb vok... ) lányából a betegség következtében egy retardált gyerek lesz.. akkor rájöttem, hogy nem szabad a külsőm, vagy pl apróbb gondjaim miatt panaszkodni. inkább örülni, mert egészséges vagyok, és megvan mindenem, ami az élethez szükséges, sőt annál sokkal több is. ezen mindenki elgondolkodhatna : )
Nekem sincs személyes példaképem, csak olyan ember akit nagyon, de nagyon tisztelek: és ő a dédnagymamám. Most lesz 85 éves és nem ül le, mármint nem áll meg a munkával. Ugyan szőlőbe már nem engedik (volt egy agyvérzése és szívrohama is) de otthon dolgozik. Pl csirkétpucol, takarít, főz stb. szóval messze nem olyan mint egy átlag 85 éves. Iszonyúan szereti a gyerekeit/unokáit/dédunokáit. Hihetetlen bárki aki betér hozzá azt ő szívesen látja, elbeszélget vele. És tényleg nincs ellensége, soha nem tett semmi rosszat senkivel. Sztem ő vele mindenkinek el kellene beszélgetni egyszer, ert hihetetlen sok élettapasztalata van. A kedvenc időtöltésem az ő meséit hallgatni.