Édes Istenem!

Oly ritkán szólok hozzád, oly kevésszer árad belőlem a fohász, a könyörgés és a keserűség sóhaja. Tudom, ez a szemedben már bűn. De én, most ezen a kora hajnalon, vagy késő estén, most valami sokkal nagyobb tettet szeretnék. Fizetni akarok neked. Mindenért. Az ereimből kibuggyanó tűzpiros szökőkúttal akarok megváltani mindent. 

Add Uram, hogy ne legyen hiábavaló. Add uram kérlek, hogy minden helyre álljon, hogy a világ árvái szülőre leljenek, hogy az értelmetlen háborúk véget érjenek. Add uram kérlek, hogy ne egy csepp víz, egy falat kenyér jelentse az életet. Add uram kérlek, hogy mindenki egyforma legyen, hogy ne legyenek különbségek, ne legyen szegény és gazdag. 

Uram kérlek, szárnyaljon újra a turulmadár, és ha kell vérem fesse igazán pirosra nemzeti szín zászlónkat. Kérlek uram, legyen hazám újra méltó volt hírnevére, jöjjenek el közénk volt nagy királyaink, mondabeli alakjaink. Támaszd fel kérlek Csaba halott hadseregét, hogy újra küzdhessen a magyarok becsületéért és igazságáért!

Én Istenem! Könyörgök, esedezek, kérlek! Legyen annak akit szeretek boldog élete! Add, hogy mindig mellette lehessek, hogy láthatatlan vigasza legyek a bajban. Add, hogy ezernyi ezerszer jobbat találjon mint én. Add, kérlek, könyörgöm add! Add, hogy a túlvilág fátyolán túlról is örökké annyira szerethessem mint most!

Ennyim van csak. A vérem, az életem. Kezedbe adom mind, nekem már nem kell. Tiéd a tapasztalatom, tiéd minden amit láttam, hallottam. Mindez bármennyire is jelentéktelen, valakinek még valamit ér. Uram, ennél jobb üzlet nincs. Mindenem, pár apróságért? Kérlek uram, kérlek....

Most és mindörökké... Ámen!

 Úristen geci! Mocskos, tetves román kurva élet! Na jó, most komolyan, ezt miért? Se nem szép, a csaj, a hangja se jó, ronda is, a szöveg egy nulla és még ocsmány is a luvnya! Hallgassátok élvezettel, de én most még a fszomat se verem ki rá. (Inkább Bieberre)

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

 Sajnos fogalmam sincs, hogy ki hol lakik közületek, bár a  statisztikák azt mutatják, hogy az olvasóink legnagyobb része 15 és 25 év közé tehető. 15-25 gimi-egyetem.  A legszebb évek, de valahogy ezeket mégis egy adott város határain belül töltjük, mérgezve magunkat kipufogó és egyébb gázokkal. Mozdulj, mozduljunk ki! Szidjuk az országot rendszerint, de higyjétek el, hogy gyönyörű helyekre lehet elmenni, csak rá kell találni. Nem árulok el nagy titkot, az alábbi képeket jómagam csináltam (nem emlékszem rá, hogy lett volna korábban arra példa, hogy egy szerkesztő a saját maga által készített képeket publikálja.) egy bodrogi kenuzás során.  

Több mint 20 leevezett kilométer után valahogy így éreztem magam. Friss levegő és csend, ez ölelte át a tájat. Valahogy sikerült a természetnek kirántania engem a valóságból, és megnyugtatni, hogy a szép dolgok is megmaradhatnak. Sajnálom, hogy több képet nem tölthetek fel, azokon már én is rajta lennék, de ennek ellenére érdemes megnézni a többit is!

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Néha ha valahogy beüt az agytekervényeimbe a krach, és képes vagyok youtbe-os videókat nézni órákon keresztül. A Charlie bit my fingert ki tudja hányszor láttam már, de kedvenceim még a 4chan gifek videógyűjteményei is, egyszóval pár napja, mikor feldugtam a seggembe a tecsőt és zenei klasszikusokat toltam, rá akadtam erre:

Na ugye, hogy ugye? Ha egy Gibsont adnának a kezembe, akkor sem tudnék a boci-bocitól szebbet játszani, de hajléktalan barátunknak egy összetákolt fadoboz segítségével sikerült. SP és Fluor elbújhat... 

 Sose volt érzékem a vicces képekhez, de mentségemre legyen mondva:

KELLENEK AZOK A KURVA POSZTOK!4!!!négy!!

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

 Nagyon sokat változtam az elmúlt egy évben. Felnyílt a szemem, amit régen helyesnek találtam azt ma már elítélem, és sajnos nagyon sok mindennel vagyok így. Undorodok már az emberektől, a városban hömpölygő tömegtől, a buszon tolakodó vénasszonyoktól, a 40 fokban bőrdzsekiben flangáló rockerektől, a neon színű cipőfűzőben kolbászoló csőnacis köcsögöktől, a gondatlan szülőktől , szóval az emberek 90%-tól. 

Most legelsőnek a legutolsó társadalmi csoportot venném elő. Nem is olyan rég jöttem rá arra, hogy nem is volt olyan jó gyermekkorom, és ha jobban belegondolok, nagy az esély arra, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Ki az aki innen az emlékeibe merülve azt látja, hogy a szülei szerették egymást? Nem csak megvoltak, hanem tényleg szerették egymást. Nagy különbség. 

Van egy elméletem, ami mostanában egyre gyakrabban bizonyítást nyer: ha két ember csak megszokásból van együtt, akkor ez kihat a gyermekekre is, akik ezt normális és elfogadható példának tartják, és ez később megy tovább akár generációkon keresztül, egészen addig míg egyszer az egyik fél meg nem őrül és be nem dobja a törülközőt. Megcsalás, válás, öngyilkosság. Bármi lehet. 

Emelje fel a kezét akinek innen elváltak a szülei. hopsz, elég sok. Gondoljon bele mindenki az okokba, és abba, hogy képes lenne-e ezt megakadályozni a saját életében. Szerintem a legnagyobb hiba azzal van, hogy ha egy kapcsolat elején minden szép, akkor azt hiszik az emberek, hogy ez így is van jól. Kár, hogy  változás, újítás nélkül az emberek belefásulnak a dologba és ráunnak az egészre.

 Egész eddig nincs is tétje a dolognak, senkinek semmi köze ahhoz, hogy két ember hogy rontja el az életét. Most jön a gyerek, az első, ahol még abban reménykednek hogy ez majd helyre hoz mindent. Talán jobb egy darabig, de az emberi lustaság miatt, visszatér minden a "megszokott" kerékvágásba.

 Nem akarok tanulságot levonni. Nem akarok bárkit is a helyes irnyba tériteni. Ha úgy vesszük, hogy ez a téma gyémánt, akkor én csak egy fogpiszkálóval karcolgattam a tetejét. Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy mit gondol és hogyan, de egy dolgot ne felejtsetek el: a saját életed elbaszhatod úgy ahogy akarod, de más emberét nem!

Talán egy picit kilóg az ilyen jellegű posztok tematikájból, de gondoljunk bele: Ezelőtt pár évvel nem tudtunk végig menni az utcán anélkül, hogy ne halljuk ennek a Máté Péter számnak az igen jó feldolgozását. Az ének hibátlan, a szöveg pedig bizonyos lelki helyzetekben képes a földbe döngölni. Ehhez képest mit hallsz ma a rádióból? Az utcán? A suliban? 

EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

 Sziasztok gyermekeim!

Ismeritek azt az érzést amikor valaki elhív a kocsmába, ti nem akartok inni de mégis megragadjátok a poharat, mert még valami belső késztetés is uszít rá? Rakjátok össze, matekozzátok, hogy mit is jelent ez.  Túl sok posztot nem akarok, sőt annyira új témákhoz sem akarok nyúlni, inkább amolyan érdekességeket, nekem is nektek is.

Sid úgy gondolja, hogy vissza kellene hozni az agyiszint régi hírnevét, én pedig ezek által tudnék a legjobban hozzájárulni: 

Szóval linkelek korábbi posztalanyokat, titeket pedig arra kérlek, hogy keressétek meg őket. Szóval, az első: http://agyiszint.hu/bypost/2010/01/19/Ferfiak_regen_es_manapsag_3 vele egész jóban voltam, több posztom is szólt róla, meg a régiek értik is. Mellesleg myvipen itt van: http://myvip.com/main.php?redir=/profile.php%3Fuid%3D820994

A következő ez a gyönyörűség lenne: http://agyiszint.hu/bypost/2010/03/01/Tuzoltopalack_beszelgetese_hannah_paranoid_kisasszonnyal Róla, aztán jöhet minden, ha jól sejtem azóta több képe van fent és érdekesebb karakter fejlődésen ment át. 

Az utolsó áldozat ennek a posztnak a második alanya lenne: http://myvip.com/main.php?redir=/profile.php%3Fuid%3D3263225 tőle is blog, minden jöhet, szóval hajrá!!! 

Kult.Barb.Szel vagy KBSZ vagy KulturBarbárSzelekt vagy Kubasz vagy Baszi vagy ... (Ne haragudj, nem hagyhattam ki :)

szóval megkért arra, hogy linkeljem még ide őket is: őket is kereshetitek ezerrrel! 

http://agyiszint.hu/bypost/2011/01/26/A_satan_anyja

http://agyiszint.hu/bypost/2011/01/27/Satan_anyja_2_0

Előre is köszönjük szépen! Ezzel nagy segítséget nyújtottok a blognak!

Előre is elnézést kérek mindenkitől akit megsértek, akinek szívébe mar a téma, vagy az, hogy fájóan szar a helyesírásom és még mindig nincs á betűm, mert szar ez qrva lidl billentyűzet. Bocsánat még az olykor felszínre törő elég durva hangnememért is. Ja, a szerkesztő kollégáknak, csak annyit, hogy puszilom őket, ill. át ne rakják a posztot mert eltöröm a karjukat! :D 

 Hét hónap telt el utolsó posztom óta, és azóta döbbenetes mértékben változott az általam észlelt világ. Na jó, persze ez így erős túlzás, sokkal inkább az emberek neten közzétett anyagaira gondolok. Igen, a facebookról szólnék vala. Fogalmam sincs, hogy írt-e már valaki erről, nem is nagyon érdekel. Ez csak amolyan tőlem megszokott egyedi-kifacsart-átrágott-keresztbenyelt vélemény.

2008. november 26-án indult az oldal magyar változata, előtte, közel senki sem ismerte az országból, leszámítva a külföldön többet mozgó embereket, politikusokat, professzorokat. Igen, ez így nagyjából rendben is van, nyilván jöttek később az imént említett emberek barátai, majd a gyerekei is, akik óriási lehetőségeket láthattak, az új, enyhén szokatlan, de meglepően jól összerakott oldal szerkezetében és használni kezdték. 

Korábban már rengeteg szó esett Főúrtól, Sidtől, és persze tőlem, arról, hogy mennyire kallódik a mai fiatalság. Kiskoromban, órákat voltam képes biciklizni kint a szabad levegőn, nem mehettem ki az utcából, de mégis mozogtam, és azt is önszántamból. Ne mondjátok, hogy azért mert nem volt facebook, vagy számítógép, vagy ilyesmi. Volt, csak akkor még nintendónak hívták és kazettán vettük hozzá a játékokat a piacon.  Mókás, bevallom de az első gépem egy (bocs ha tévedek) 486-os volt 8MB RAM-al, és 100MHz processzorral. 

(Egyébként lesz még itt humor is, meg képek is!)

Eléggé megosztotta ezen poszt a szerkesztő kollégákat, úgy gondolom, veletek sem lesz ez másképp. Nem dicsekedni akarok, sőt, az se biztos, hogy ez egy valós történet. Én csak leírtam azt amit találtam a fejemben.

***

Puff, ajtó csapódik, motor indít, nagy gáz, elindul az autó. Nem én megyek, elmentek. Nincs más a házban, csak ő és én. Picit feszülten nézünk ki az ablakon: ki jön még? Úgy látszik senki. Én ránézek, ő rám. Nem keressük egymás tekintetét, mert tudjuk, hogy nem lenne jó vége. Én a vállát nézem, hogy ő rajtam mit, azt nem tudom, de én lassan elmosolyodok. Megkérdezi az okát, válasz helyett inkább megcsókolom. Eddig bírtam. Ahogy csókolom, lassan átkarolom és egyre jobban magamhoz ölelem. Vágy. Régóta tartó, belsőmet mardosó, ezt fogom most kiélni.

Rálépek a lábára, és kacsázva elkezdem a hálószoba felé terelni. Finoman, puhán, lassan, de közben a csók egyre gyorsul. Mikor elérem vele az ajtót felemelem és az ágyra dőlök vele. Rajta fekszek, de megállok minden cselekedetemmel. A szemébe nézek. Ha van olyan pont, akkor ez az, ahol még meglehet állni. Komoly arccal, de tüzes tekintettel néz vissza rám, egy pillanatra még meg is ijedek tőle. De nem. Felesleges félelem volt ez, mert elmosolyodik és az eddigieknél is hevesebben megcsókol. Ez igen. Legalábbis, a tévedés esélye ez után már kizárható.

Szívok még egy utolsót a cigiből, és becsukom a szemem. Térdelek, és előttem állnak. Nem tudom hányan, de mindegyikük puskája felém néz. Kivégzés lesz, de most a rossz oldalra kerültem. Hát ennyi volna? Kérdem én magamtól mikor csuklyát húznak a fejemre. Ennyi volt, ennyi lett volna? Vége mindennek? Úgy tűnik, mert már hallom ahogyan ujjaik a ravaszhoz érnek. Dördülés, szinte megsüketít. Hangos, és érzem ahogyan a golyók belém fúródnak. Nem mind, de a java biztosan. Mindezek ellenére térden maradok, nem rogyok össze. Minek? Úgyis azt mondja mindenki, hogy az élet kínjait át kell élni. Hallom a parancsszót: Tölts! Várom az újabb adagot, de legalább van időm elgondolkozni. Nem sok, csak pár másodperc, maximum fél perc, de mégis egy emberöltőnek tűnik.EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Sziasztok! (Csá gecik, na!)

Itt ülök a gép előtt, boxerben, fáradtan de mosolygó arccal, és nem tudom hogy is kezdjek neki. Maga amiről ez a poszt szólna az az, hogy mostanában mégis miért nem posztolok. Az egyik legalapvetőbb ok, a lustaságom. Nincs mit kertelni, trehány, lusta dög vagyok, de ez van. nem meglepő, régebben se volt sokkal jobb,csak azóta történt néhány változás az életemben, amik így, virtuális téren eléggé visszafognak. 

Az életem gerincét 3 dolog alkotja: egy kiegyensúlyozott kapcsolat, a motorozás, és a lovaglás. Önmagában véve, nem nagy dolgok ezek, de ha valamelyik kiesik, akkor képes vagyok a falat kaparni. Oka van annak, hogy miért ez a 3 dolog a fő motívum. A kapcslolat, egy gyönyörű, és szerető pár jelenti nekem a családot, ami valahogy kimaradt az életemből. A motorozás az adrenalinvadász életmódomat hivatott segíteni, a lovaglás pedig amolyan pótlék, ugyanis elég erősen undorodok az emberektől, pláne mostanában ( Kivételek persze vannak, olyan emberek akik valamiért különlegesek nekem.

Szóval váltások. 2 dolgot cserélődött le az elmúlt pár hónapban. A motorom, és a párom. Furcsa képességem az, hogy mindig is képes voltam meglátni, észrevenni az összefüggéseket, azok bármilyen távol is áltak egymástól, és ez elég erősen igaz most erre is. Ezeket az észrevételeimet szeretném most leírni.

Még régen volt valami olyasmi szabály, hogy minden videóhoz, egy képhez írni kell valamit, mert akkor a hiperszupcsi lesz, és lávcsizni fogjátok az oldalt.

A FASZT !!!

Mert, legtöbben ezt a posztot se olvasmátok, hogyha nem lenne benne kurva nagy betűkkel, pirossal a fasz szó. Szóval bekaphatjátok, mert aki ideág eljutott, az sem biztos, hogy megnézi a vidit, pedig ritka jó. Ennyit akartam.

Van egy '93-as Suzuki Swifted? 17-colos alu felnikkel, direktszűrővel, sportkipuffal? Kemény vagy? Igen? Csináld meg ezt, és leszoplak. (Fogazok!)