Nadrág? Megvan. Kabát? Stimmel. Kesztyű? A kezemen. Bukó? A kezemben. Csizma? Az ajtó előtt. Motor? Most tolom ki a garázsból. Átnézem, gumi stimmel, a fékek fognak, benzin van benne. Este 10 van, a gondjaim a szokásosak. Nem rég volt egy döntésem, majdnem meghaltam, hogy megszülessen, de jó döntés volt. Most pedig? Élvezem. Közben az adrenalin már kezd édesen pezsegni a véremben... Ma nem A-ból B-be érkezem, hanem A-ból Z-be, egy egészen más helyre: valahova.
Gyújtás, inditás, kerreg. Imádom. 1, kuplung kifordulok a ház elől. Szaggat, hideg még. Lassan elérek a kereszteződéshez, úgy érzem már elég meleg, gázt adok, megindul. 8000 környékén, mintha lovak rúgtak volna seggbe, kilő. Tilt, rakom másodikba, már kuplungolni is elfelejtettem. Pörög, megyek, nagyon. Megint tilt, jöhet a harmadik. Kanyar jön, döntök. Az élet olyan mint a motorozás, gázt adsz, fékezel, döntesz, vársz. Néha elérsz egy kereszteződéshez, és nem tudod hova menj, na akkor leülsz a tábla tövébe, és vársz. Élet, élet, élet... Basszus, mennyivel könnyebb észre venni azt ha most éppen a sötét oldalán vagyunk, mint azt, ha a fényben járunk. Pedig én most ott vagyok, nem hunyorgok, tetszik a melegség ami átjár.
