Az emberek figyelmét általában két dologgal lehet felkelteni: erotika és politika. A politika is szexuális töltettel bír tulajdonképpen, ugyanis az ember rögtön felbassza az agyát, ha erre a témára kerül a sor. Különbség pedig a kettő között: a pinanyalás az erotika, a seggnyalás pedig a politika tudománya.

Na szóval, nem titkolt célom ezzel a poszttal felkavarni kicsit az állóvizet itt a blogon, ugyanis mostanában kicsit kevesebb komment van, mint szokott, másrészt pedig úgy látom nemcsak én érzem egyre reménytelenebbnek a helyzetet itt az országban. Amikor még kis srác voltam, akármilyen szar elvetemült kormány is volt a hatalmon, még nem mertek ennyi mindent megengedni maguknak, pedig már akkoriban is voltak olyan húzásaik, amivel majdnem kiborították a bilit. Persze mindig pontosan tudják, hogy mi az a pont, ahol már nem szabad tovább feszíteni a húrt, nehogy elszakadjon, így fokozatosan szoktattak át mindket a szarra. Pont olyan, mint amikor a békát belerakják egy fazék szobahőmérsékletű vízbe és szép lassan elkezdik alatt a vizet melegíteni. A béka észre se fogja venni, hogy megfő a a vízben, mire elér a forráspontig, csak akkor, amikor már megdöglött. Ha egyből a forró vízbe teszik, akkor persze kiugrik, mert érzékeli a különbséget.

Visszakanyarodva az eredeti gondolatmenetre, mindenféle összeesküvés elméletet kizárva, én arra gondolok ebből következően, hogy a rendszerváltás óta jelenlévő politikai pártjaink egymással összejátszva fokozatosan akarják az országot tönkretenni. Nézzük csak meg azt, hogy milyen népbutító dolgok mennek a tévében, a jobboldali radikális érzelmek mesterséges gerjesztése azáltal, hogy túlszaporítják azt a réteget és engedik szabadon garázdálkodni, akiknek a nevét nem írnám le, hiszen anélkül is tudjátok kikre gondolok.

Ma sétáltam a városban és észrevettem, hogy megint gyülekeztek a "jobboldali" szimptizánsok a maguk 15-20 főjével len az utszán a főtéren, és mikrofonnal, hangfallal skandálták a "becsületesség", "bátorság", "család" féle közhelyeket, miközben az a pár mondat, amit elcsíptem tőlük, igazából semmi érdemi mondanivalóval nem szolgált. Ne csodálkozzon a jobbik párt sem, hogy ilyen kicsi a viszonylagos támogatottsága, hiszen senki nem akar ugató kutyákra szavazni, még akkor sem, ha jók a szándékai. Ha lesz (azaz ismétlem: HA LESZ) következő választás, érdemben úgyis megint az mszp és a fidesz fog egymással versengeni, nekünk pedig mindenképp szar lesz, tök mindegy kit választunk meg.

Nekem egyébként mindegy lenne, hogy ki van éppen kormányon, mert kurvára leszarnám milyen nevük van vagy ki a vezetőjük, ha végre azt látnám, hogy tényleg azért dolgoznak, mert szebbé akarják az országot tenni. Ehelyett azt csinálják, mint mi szerkesztők a nyáron csináltuk: mocskolják egymást és azon versengenek, hogy melyikük a nagyobb jani éppen, mert akinek a kezében hatalom van, az biztos nem fog éhen dögleni akkor sem, amikor már a fél ország éhen halt. Lassan ott tartunk, mint Ukrajna, Románia (SŐT!), akiket pár éve még mi gúnyoltunk ki és csináltunk viccet belőlük, most már elérkeztünk oda, hogy mi lettünk egész Európa szégyene. Gratulálok!

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ha nem is maga a III. VH. van készülőben, de tuti lesz 1-2 éven belül az országban, európában, de akár a világon is egy nagyobb harci helyzet. Nem vagyok se jós, se politikus, csak ez a megérzésem. Én azt mondom mindenkinek: tanuljatok, aztán húzzatok innen el messzire, ahol a tudásotokkal érvényesülni tudtok. Én is ezen vagyok, hiszen egyedül kevés vagyok egy "forradalomhoz", értelmetlenül pedig nem akarom feláldozni magam a semmiért.

Amióta nyáron elkezdtem a Puruttyán nyomatni a zenés képgyűjteményeket, azóta sok más blogon is koppintják a "találmányom". Most az Agyin is bevezetem a saját oridzsinál ötletem, úgyhogy katt a posztra!

Kifogyhatatlanok vagyunk a jobbnál-jobb zenész sztárokból, úgyhogy kaptok tőlem mára még egy igazán fájintos zenei posztot. Akinek tecet, az nyomjon egy lájkot a posztra, vagy bökjön meg facen engem, hogy aztán kiverhessem rá a faszomat ;D

Na sziasztok, visszatértem! Remélem emlékeztek még Sid bácsira, a pinák mesterére. Mostanában kicsit eltűntem, mert mint sokaknak másoknak, nekem is közbejött a magánélet. Kurva sok tanulás, edzés, úgyhogy most már még nagyobb szexisten lettem, mint valaha. Na nem mintha a 20 centis farkam és a kiváló szextudásom önmagában kevés lett volna ehhez, de most már végre tényleg baromi okos és csinos lettem, még én is sunáznám magam. Igyekszem majd azért néha-néha posztolni én is ezentúl, nehogy már elveszítsem a rajongóimat ;D Látom, hogy mostanában a posztok a béka segge alatt vannak, de majd rendbe hozzuk valahogy, mert én azt mondtam. Az elmúlt pár napban, amikor végre sikerült volna gépközelbe jutni, hát mi az isten? Nincs puruttya? Azt hittem, hogy végleg megszűnt, de ma örömmel konstatáltam, hogy szerencsére nem így van. Ennek örömére szeretném nektek bemutatni az új barátnőm, akit ti irigy kutyák maximum csak szeretnétek megrépázni, én bezzeg minden nap berakom neki a szexi redői közé ;D

1.

Ha magyarul írnál édes szép öcsém, még talán érteném is. Itt a fantasztikus videó:

Erre a képre direkt nem raktam logót, hogy lehessen látni a lényeget. Ti el tudjátok olvasni, ami a képen van?

A férj hazajön a munkából. Levágja magát a tv elé és odaszól a
feleségének:
- Hozz egy sört, mielőtt elkezdődik!
Az asszony hozza a sört, de a férj kis idő múlva újra szól:
- Hozz gyorsan még egy sört, mielőtt elkezdődik!
Az asszony nem érti, de azért hozza. Tíz perc múlva a férj újra:
- Hozd gyorsan a következőt, mert most már tényleg mindjárt kezdődik!
Az asszony kiborul és elkezd üvölteni:
- Na mi van? Ma este csak ez telik tőled? Csak ülsz a tv előtt és a
sörödet vedeled?
Te utolsó senkiházi lusta állat! Te mocskos disznó, teee...
Mire a férj szomorúan:
- Hát elkezdődött...

****

Láttam, hogy nincsen poszt, ezért gyorsan összedobtam nektek egy instant, saját készítésű képregényt:

Biztos vannak még közületek, akik emlékeznek a régi sopronis videóra, hogy "Mádzsárország Magyarország, én így szeretlek!". Készült ebből néhány paródia is, például ez itt, ami azt leszámítva, hogy szar, nem is olyan szar.

A poszt második felében pedig egy saját verzióm következik, az Agyiszintről:

Sziasztok. Mostanában nem nagyon voltam itt, mert van jobb dolgom is, de néhányan kerestek már privátban, meg sok más helyen is  panaszkodtak már, szóval szeretnék szépen megkérni minden floodolót, hogy hagyja abba ezt a hülyeséget. Tudom, hogy a flame war poszt arra való, hogy minden faszságot oda írjatok, ami rendben is van. Én is szoktam oda mindenféle buziságot irkálni, amikor olyan kedvem van, viszont amikor azt a posztot megcsinálta Agyi, akkor még nem igazán volt szó floodolásról. Ezentúl is bármit írhattok oda, amit csak akartok, de a floodot hagyjátok abba! Elmondom az okát is, nem csak azért írtam ezt a posztot, mert épp olyan kedvem volt, hogy titeket baszogassalak. Az admin felületen a szerkesztők a kommenteket egyben látják, és ha van valami olyan ami érdekes, akkor könnyebb kiszúrni, mintha minden posztot végiglapozol agyiszinten, nem beszélve arról, hogy az oldalsó kommentsávban az oldalon csak az utolsó öt regisztrált hozzászóló beírását látjuk. Az anonymousokat csak adminon tudjuk nyomon követni. Namost ha ti teleszarjátok öccázezer oldal fölösleges faszsággal, akkor megnehezítitek a mi munkánkat is, ráadásul a többi kommentelő kedvét is elveszitek, hogy ideírjanak, mert ők se tudják nyomon követni a dolgokat. Szóval a lényeg: ezentúl is bármit írhattok a Flame War posztba, de a floodot kerüljétek! Köszönöm az együttműködést.

Ismét egy olvasónak segítünk válaszolni a problémájára. Mint tudjátok, itt a szerkesztőségben csupa jóképű, izommájer, csajozógép szerkesztő van ("dolgozik"), ezért bátran kérjetek tanácsot, hiszen mi mindent tudunk és mindenkinél okosabbak vagyunk.

Lássuk hát:

Kedves mindenki,

Megint egy szakítás miatt írok nektek, mint ahogy azt egy éve tettem, szintén mert kíváncsi vagyok a ti, és az olvasók véleményére.

Nos, Egy lánnyal 5 hónapig voltam együtt. Az elején megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar ebből komoly dolgot, tart amíg tart, érezzük jól magunkat. De 5 hónap alatt elég komoly érzelmeket tápláltunk egymást iránt. Soha nem vitatkoztunk, nem azért mert egyikünk mindíg engedett, hanem mert nem volt rá szükség. "Akármilyen nézeteltérés" is volt, meg tudtuk beszélni higgadtan, normálisan. Állítása szerint tökéletes volt a kapcsolat, a velem eltöltött 5 hónap alatt úgy érezte magát mintha egy rózsaszín buborékban lenne ahonnan nézve az egész világ szép és kerek. Aztán egy napon, az 5. hónaphoz közeledvén egyik nap hirtelen támadt benne egy érzés hogy "menni akar".

A szakítás után 3 nappal találkoztam vele, elvittem neki a cuccait ami nálam volt, és 2 órán át úgy elbeszélgettünk mintha együtt lennénk. Nevettünk, jól éreztük magunkat. Én nem értem, hogy miért van ez, hogy ha jól érzi magát velem és szeret, akkor miért érez ilyeneket, hogy menni akar. Rövidebbre sikerült a levél mint a tavalyi, de azt hiszem ennyi elég. :) Remélem sok bölcs választ kapok.

 

Üdvözlettel:
N.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bácsika,

Perverz vén dög volt az öreg, volt is hozzá gázsija.

Elment hát a bordélyházba perverzkedni egy nagyot,

Hátha kap majd a seggébe néhány finom falatot.