Mára pár olyan képet hoztam, amelyek már elég régen kerültek szemléltetésre nálunk, pedig sikerességük eddig sem hagyott kívánnivalót maga után. A fotók Moszkvában készültek, a gyűjtemény az 1980-as évekig húzodik. És mivel nem igazán voltam jelen elkészültüknél, így minden képet más oldalakról loptam le. Reklamálni itt lehet, de nem ajánlatos. Tényleg nem, főleg másnaposan. Most pedig jöhetnek a képek:

Egy 1200 kilós vizát fogtak kaszpi- tengeri halászok a múlt 19. és a 20. század fordulóján, amely eladásra is került egy moszvai üzletben:

Gondolkodtam, hogy írok valami tömény óévbúcsúztató posztot nektek, amire sor is fog kerülni, de nem ma! Helyette egy olyan Facebook- böszmeséget kaptok, melyet még októberben akartam közszemlére tenni, de elkerülte a figyelmem :D Biztos ti is találkoztatok már azzal, hogy egy- egy szinte nádszál csaj feltölt pár képet egy közösségi oldalra, olyan szöveggel, hogy "duci vagyok, ronda vagyok, fujj" és hasonló. Ezt pedig követi majd az ömlengés a hozzászólásokban, melyeket a tovább után olvashattok.

Ez az egész így szart sem ér!

Tudjátok, az Agyiszint- blog berkein belül anno sokkal több élet volt mint most, záporoztak a kommentek, nyoma sem volt még "modern Petőfiknek", és a Nők Lapja szerkesztősége sem fészkelte be magát a helyünkre. Egy szerves egészet alkotott az egész, a szerkesztőket kiegészítették a lelkes kommentelők, és persze ez fordítva is így volt. Finest erection kolleginával két seggrepacsi között úgy döntöttünk, hogy időnket nem kímélve összegyűjtünk pár régi arcot egy posztban, akiket hiányolunk az oldal mindennapi életéből. Persze a lista nem teljes, de hát volt jobb dolgunk is ;D

Kérek/kérünk arra mindenkit, hogy aki a nevét olvassa, jelezze már valahogy azt, hogy nem tűnt el teljesen a süllyesztőben :D Aki nincs rajta, de időtlen- idők óta idejár, az is tegye meg mindezt, valamint az újoncokat is szívesen látjuk, csak legyen már végre egyszerre újra vaginája és fallosza ennek a "szanaszétbaszott" oldalnak, köszi :D Különben pedig osszátok meg, ha szeretitek a palacsintát, mivel Afrikában minden 60 másodpercben eltelik egy perc!

Egy röpke poszt az éjszakai baglyoknak mert látom szarban van a haza... Nincs benne semmiféle éles váltás, bizarr cucc, se csöndes, szép szemű, nagyfarkú lányok, csupán pár kép innen- onnan. És, hogy valamivel személyesebb legyen, leírtam minden képhez címként az első szót/gondolatot ami eszembe jutott róla.

Szélvihar:

Ma délelőtt érdekes, és egyben megdöbbentő dologba botlottam egyik kedvenc közösségi oldalunkon, ahol mindig találok valami olyasmit ami ide illik. Most délután, egy "majdnem szopatásról" olvashattok. Már magát a helyzetet is nehéz elképzelni, viszont bebizonyosodni látszik, hogy az emo fiúk nem mind buzik, pusztán a lányok puncinedvének rotyogtatásáért hajlandóak néha egymással is smárolni, aminek következtében a csajok beengedhetik a lábaik közé az egész Plattensee-t.

(Olvashatóság kedvéért katt. a képre!)

Tudni akarjátok kiről van szó? Katt. a továbbra!

Minden Blogra kell egy kis felüdülés, így mi sem posztolhatunk mindig rajokat, meg emokat, hanem néha kell egy kis plusz. Ezzel a poszttal női olvasóinknak kedveskednék, eme derűs novemberi nap alkalmából. Bár a posztot mindenkinek melegen ajánlom, így ha egy kis kikapcsolódásra vágysz, lesd meg a poszt másik felét!

Adott egy ifjú pár, akik körülbelül két hete boldogítják egymást (mármint a facebook üzenőfal szerint), ami még nem is lenne probléma, hiszen el kell kezdeni valahol. Sokkal szembetűnőbb a stílus, ami helyenkét szánalmas, olykor meg vicces, nem is beszélve arról, hogy talán nem kéne mindent megosztani az egész országgal. Jöjjön a beszélgetés, az eredeti, a poszt második felében pedig egy saját verziót.

Csak a szokásos képkazal, meglehet erre is igény van még. Ha valóban így van, itt egy újabb adag. Továbbiak a poszt második részében...

1.

A mai bejegyzés nem kizárólag az ’56-os történetről fog szólni, hiszen egy eseménytörténetet bárki megírhatott volna. Írhattam volna egy fellengzős, nemzeti eszméktől átitatott bejegyzést is, a végén egy terjedelmes monológgal, hogy miért is jó magyarnak lenni. Ezt talán meg is teszem, de nem ma! Most inkább sorra vennék néhány jeles magyar „forradalmi” eseményt a Rákóczi-féle szabadságharctól egészen az 1956-os forradalomig azért, hogy eloszlassam azokat a berögzült, ’89 előtt belénk táplált tévhiteket és dogmákat, miszerint mi, magyarok, az összes szabadságharcunkat elvesztettük. Mivel ez korántsem így van, bár nagyon elevenen él sajnos a társadalom elméjében az a kép, hogy minket folyamatosan letörtek, átgázoltak rajtunk, és amúgy is örök vesztesek vagyunk. A továbbiakban felsorolnék egy olyan tényanyagot (részben itthon és nemzetközileg is elismert történészektől, másrészt pedig saját tudásom alapján) amely mindezt megcáfolja.
És mielőtt továbblapoznátok, szeretném leszögezni, hogy attól, mert megvan a történelem érettségid, és elolvastál három könyvet a második világháborúról még nem vagy szakmabeli, de értelmes, kulturált vitára nyitott vagyok, sőt szeretném is, ha megvitatnátok/megvitatnánk
EZ MÁR VALAMI, TOVÁBB OLVASOM!

Sziasztok,

A napokban Főúr valamint jómagam úgy döntöttünk megosztjuk a "retro" képeket Magyarország kisebb-nagyobb városairól, hiszen nektek is jobb, ha különféle stílusú posztokat olvashattok nálunk. A mai bejegyzésben Pécs kapott helyet, a Kádás érából hoztam pár képet, melyeket szembe állítanék a város jelenlegi arculatával a továbbiakban. Amúgy aki lemaradt volna egy réges-régi posztomról, ahol a várost boncolgattam még kezdőként és elég kezdetlegesen, az itt megteheti. Most pedig kövtkezzenek a képek:

Kilátás a Magasházból:

Rég volt már ilyen képregény Blogon, így hát lefordítottam párat, próbálva átmenteni a poént az eredetiből. A poszt második felében még kettőt találtok, jó szórakozást hozzá!

Új "divat" hódít kedvenc közösségi oldalunkon, hiszen ma már igazán népszerű és menő csak akkor lehetsz ha megosztod az ellenőrződbe írt tanári bejegyzéseket is. És legyél büszke rá! Amúgy a poszt a főszereplőjére még talán emlékeztek is, ő lenne az itt.   Mint látjuk, több mint fél év elteltével sem lett okosabb, sőt. Le kell szögeznem, hogy néha nem vagyok biztos abban, hogy én "tudok" túl sokat, vagy ezek túl hülyék. Van egy tippem arra, hogy az utóbbi lehet a helyes válasz. Most pedig olvassátok, mi is ér ma "43 lájkot":

"So hardcore" ;D

Üdv,

Rég volt már bejegyzés tőlem sokak bánatára (netán örömére) így most felfedem előttetek annak a világnak egy darabkáját újra, amit eddig is képviseltem a Blog keretein belül. Itt van pár elborult, vagy épp elgondolkodtató kép estére, ami talán pont jól jön ahhoz, hogy velem együtt kipihenjétek a hétfői hajtás fáradalmait...

1.

2.

A ma esti posztban kaptok egy hosszabb Facebook- szösszenetet, ahol már egy jól ismert arccal találkozhattok újra, aki ezúttal öngyilkos akar lenne, kb. már ebben a hónapban ötödjére, éves viszonylatban pedig nem akarom összeszámolni. Bennfentes forrásokból tudom, hogy bizony elég szar élete van neki, sokszor kellett megzsarolnia az anyját azzal, hogy ha nem kap pénzt x dologra, akkor nem megy haza... Olvassátok: (Katt. a képre, a könnyebb olvashatóság kedvéért)