Van egy bizonyos SP nevű előadó, aki eléggé szélsőséges reakciókat váltott ki az emberekből, mióta megjelent a médiában. Ahogy azt a kommentekből látom, igény van olyan témákra, amik valamilyen vitát gerjesztenek. Na ezért szeretném én az SP gyereket előhozni most.

Az ország jelentős része egy kis vakaréknak gondolja. Én is így éreztem nagyon sokáig. És egyszer csak eszembe jutott valami. Milyen jogon basztatom én ezt az embert, aki nekem nem ártott semmit, esetleg a hallásomat károsította. Ez viszont nem az Ő hibája, hanem a „zene”szerzőké például, mert ez az SP nevezetű egyén csak azt tette, amit a többség is tenne egy hasonló helyzetben. Kapott az alkalmon és élt a lehetőséggel, amit kapott.

Történt valamikor 2009 júliusában, hogy amerikai zenész barátaink Halifax-ból Omaha-ba tartottak, amikor is feltűnt nekik, hogy bizony a gitárjukat dobálják szana, meg persze széjjel a légitársaság megbecsült dolgozói, mégpedig olyan szinten, hogy a gyönyörű hangszer jobblétre szenderült. Így zenész/énekesünk úgy döntött, hogy miután a légitársaság semmibe vette panaszát, a nyilvánossághoz fordul. Ezt meg is tette, és egy kurvául remek dal született belőle. Hallgassuk! (Tanulság: Lehet hogy egy nagy légitársaság vagy, de kibaszhatsz véletlenül olyan utassal, akinek a videóit több, mint tízmillióan nézik meg...) Hát reklámnak nem a legjobb... :)

Felmerülhet a kérdés, hogy ki, hogyan, és/vagy miért helyez el egy-egy autót bizonyos helyeken. Néha szándékosan kerül oda a vas, ahova nem kéne (lásd Péter celeb), néha a szándékosság igénye nélkül. Ezeken a képeken a szándékosságot inkább kizárnám.

Egy bemutatkozó poszt lenne a mostani. Sid kolléga volt olyan nagylelkű, hogy a másik blogja bezárása után átvett engem az Agyiszint csapatába. Ott már megmutattam rátermettlenségemet, meglátjuk itt mi fog kisülni a dologból. :) Mivel új még nekem az Agyiszint témája, ezért kezdetnek szimplán néhány érdekes és/vagy vicces képet szeretnék a nagyérdemű közönség elé tárni. Íme: