Tudom, hogy már távoztam, nem is térek vissza, de ezt inkább osztom meg itt, mint az új blogomon, elvégre ez tényleg Agyiszint. Úgyhogy jöjjön egy kis elő-karácsonyi WTF videó délutánra, amiben a karácsonyfák visszavágnak (érdemes végignézni ha valami elborultra vágytok és van negyed órátok). A videó amúgy egy poén-rövidfilm, amely az egyre inkább elterjedő ZS-kategóriás filmeknek mutat be, melyekben lassan mág minden lehetetlen ellenség szerepelt, kivéve persze a karácsonyfákat...

* Aki magyarázattal szolgál a karácsonyfa tövének megfúrására, majd az így készült lyukon vazelin alkalmazására, az lebbentse fel a titkot előttem: milyen elvetemült ember kúr meg egy karácsonyfát...

Bár az Aranypart című Jersey Shore adaptációval leírták magukat nálam, még mindig tartom a véleményem, miszerint a Viasat3 a legfogyaszthatóbb az országban szinte mindenhol fogható csatornák közül. A Nyomtalanul, a Gyilkos számok, na meg az esti Jóbarátok és Két pasi meg egy kicsi kifejezetten jó, kellemes, szórakoztató műsor.

Ennek a csatornának ugye van egy Négy esküvő című esküvő-realityje, amely most a második évaddal tért vissza a képernyőre. Magát a műsort nem tartom sokra, bár az tény, hogy sokszorosan felülmúlja a TV2 műsorára tűzött összeesküvőket. Míg ez utóbbi egy az országban teljesen életképtelen formátum (Olaszországban, Spanyolországban, Indiában, Koreában, és Latin-Amerikában – ahol az esküvő fontosabb és a házasság nagyobb érték mint itthon – még elmenne), addig a négy esküvő egy kicsit közelebb áll hozzánk magyarokhoz. Bár az az első évad során is bebizonyosodott, hogy jobbára ez a műsor se több, mint a jó öreg magyar virtuskodás, hogy felvágjunk azzal, mennyi pénzt meg giccset lehet beletolni egy szimpla esküvőbe, de nyilván én gondolom rosszul a dolgot, hiszen én biztos nem vinném képernyőre a házasságkötésem...

A FOLYTATÁS ITT...

 * Utólagosan is bocsánat, hogy bepofátlankodtam, de valami módon át is kívánom szoktatni az itteni olvasóim egy részét az új blogomra (amellett, hogy továbbra is olvassák az Agyiszintet). A kommentek ép emiatt nincsenek itt engedélyezve, elég lesz nekem ott válaszolni ha átnéztek...

Üdv,
Főúr1127

Üdv mindenkinek,

Az Agyiszint nekem mindeddig kedves hely volt, s az is marad számomra a jövőben is, de váltani kényszerülök, aminek oka felettébb prózai: nincs se időm, se energiám, se anyagom ahhoz, hogy tovább folytassam itt a blogolást. Eleve nem akartam tömegposzt-gyáros lenni, de az utóbbi időben annyira elfogytunk, hogy kénytelen voltam ily módon folytatni az ipart, ami másfél hónap alatt bizonyíthatóan is erőn felüli vállalkozássá lett a munka, a barátnő, és az egyéb kötelezettségek viszonyában. Ez nem az én világom...

Már többször elköszöntem, legutóbb "ténylegesen végleg" is, de az életem folyása, és az Agyiszint blog bizonyos mértékű szeretete azt hozta, hogy még egy utolsó próba erejére visszatértem, hátha egy végső frissítéssel újra életre lehet kelteni a blogot. Látszólag ez (az én igényeimnek megfelelően legalábbis) nem sikerült, kudarcot vallottam, de semmi kedvem gyászbloggá avanzsálni egykori "otthonom", így csak annyit mondok: sok sikert a blognak, és a szerkesztőknek a jövőben.

Mivel a választott témáim mindig is komolyabbak lettek volna mint a legtöbb egyszerű poszté (s ez a cél most is megvan), még akkor is ha a régi blog.hu-s, majd a jelenlegi puruttyás domain-rendszerben legtöbbször csak a "túl hosszú, ezt el nem olvasom" visszajelzést kaptam írásaimmal kapcsolatban. Ez egy ilyen dolog. Tudom, hogy az olvasók 95 százaléka nagy ívben leszarja, hogy elmegyek, ez a poszt igazából csak a többi ötnek szól. Az anyagaimat átköltöztettem az új helyemre (a kommenteken még dolgozok, bár arra nem sok esélyt látok, mert kézzel költöztetem a kommenteket - tegnap 308 darabot egyenként), ahol valószínűleg ritkábban, de csak saját témákban fogok posztolni, ami belefér.

Ti néhányan, akik szerettétek olvasni a posztjaim, kérlek nézzetek be hozzám olykor, és ha úgy adódik álljatok be a blogot követők közé (mert úgy minden új posztomról kaptok értesítést). Igaz a rendszer más, de Wordpress felhasználó nélkül is lehet névvel kommentálni, úgyhogy ez nem jelenthet akadályt számotokra. Én igyekszem e téren nem változni, még ha a helyszín más is lesz, és remélem az új környezet és a több idő jobban fog engem inspirálni a jövőben.

Köszönettel,
Főúr1127

Úgy néz ki a picsaság családi vonás...

Igen, párszor már eljátszottuk itt a hülyét, hogy egy-egy posztalany akkor fiú-e vagy lány, de erre még mi sem számíthattunk:

Az hogy ezeknek a képeknek mi az értelme nem tudom, minden estere az egyik olvasónk (aki sok-sok anyagot küld nekünk) megosztotta ezt a két képet velünk. A fiúk dőzsölni készülnek, mert találtak egy védtelen lyukat...

...és apád a Facebookon meglátja, mekkora kurva vagy. Apai jótanács fél tizenegy utánra...

Pózolj mozgáskorlátozott WC előtt...

Amint valaki megmagyarázza nekünk ennek a képnek a lényegét. Tibibácsi ad neki egy pöttyös labdát. Egyébként mimet nyalja ki? Vagy miért sikít? Nyögjön! :D

Volt nekünk anno egy kezdeményezésünk egy Agyiszint pólóval kapcsolatban, csak akkor bokros teendőink és az árak miatt végül nem lett belőle semmi. Viszont most ez a dolog újjáéledt és örömmel jelenthetjük be, hogy a Legends Lifestyle-al (a Puruttya, és a RosszPCJátékok pólóinak gyártójával) elég jól haladnak a tárgyalások azon irányba, hogy legyen egy ilyen pólónk:

 * A képeken szereplő pólók látványtervek, az igaziak némiképp eltérhetnek ettől, de a minta és annak mérete végleges, és így fog kinézni.

Férfi változat:

Volt ugye nekünk egy képregény pályázatunk, amit ezennel lezárunk. A beküldött pályaműveket ezúton is köszönjük olvasóinknak. A határidő lejártáig körülbelül harminc pályamű érkezett címünkre, melyeket öt körben szavaztattunk meg, és azután jött a döntő.

A nyereménypólóval kapcsolatos ügyintézés rajtunk kívülálló okokból késik, de egy óra múlva már látható lesz a blog új pólójának nyilvános és végleges látványterve, úgyhogy már csak egy kicsit kell várni...

A szavazás szerint a döntőt ez a mű nyerte meg (a győztes kérjük jelentkezzen a posztanyag.agyiszint@gmail.com címen): 

 * Az üzenetek megvannak archív formában, így kérünk mindnekit, aki nem nyert, hogy ne ügyeskedjen, mert e-mail alapján tudni fogjuk, hogy ő-e a nyertes, vagy sem. Sickfuckchick kérem szintén írjon a fenti címre...

Prevenció: az alkohol öl, butít és nyomorba dönt...

Ezt a posztot Vertigo nevű olvasónktól kaptuk, ezúton is köszönjük neki...

Ki a világ legnagyobb mészárosa? Caligula? Nero? Hitler, esetleg Sztálin? Ugyan. Még csak nem is Európában történt a világ (arányaiban) legnagyobb népírtása. Ritkán esik meg a történelemben, hogy egy ország vezetője addig folytasson egy háborút, amíg abban egész hadserege és országa lakosságának jó része is odavesszen, de Paraguayban 1862 és 1870 között pont ez történt.

A szörnyűséget Francisco Solano Lopez követte el, akinek minden vágya az volt hogy Dél-Amerika Napóleonjaként vonuljon be a történelemkönyvekbe. Bár Lopezünk nem volt több, mint egy megalomán őrjöngő despota, egy senkiházi őstulok, mindent megtett azért, hogy tervét végigvigye. Lelkiismerete nem volt, pont úgy ahogy barátai, ellenségei se, mivel minden valamirevaló ismerősét megölette megrögzött félelmében, hogy a trónjára és ezzel együtt az életére törnek.

Mert itt érzi hogy fontos (és ezzel párhuzamosan más is). Nem mintha a death metallal, mint zenei irányzattal bármi bajom lenne, de ez majdnem olyan gáz, mint a tükörben pózolás.